Még zakatol a varrógép

Az érmihályfalvi múzeumban korábban már tartottak eltűnőben lévő mesterségről bemutatót, akkor id.Biró Károly cipész és hámkészítő vonultatta fel a használt szerszámokat, és mutatott be néhányat a szakmai fogások közül. Az elmúlt vasárnap Szalai Ilona könyvtáros/szervező azokat köszönthette, akik kíváncsiak voltak az immár ugyancsak „veszélyeztetett” mesterségek sorába tartozó szabóság tárgyi emlékeire.

Megbecsült iparosok

A Johann és a Kincses családok több generáció óta elismert művelői voltak a szabómesterségnek, a családtagok, leszármazottak is megjelentek az eseményen. Nevükben Horváth Zsolt, a szakmát nem továbbvivő, de annak családi ereklyéit gyűjtő dédunoka/unoka/gyerek mondott el családi anekdotákat. Hozzátette: az iparosoknak régen becsületük volt, aki kitanult egy mesterséget, az annak egy életre nem csak megélhetést, de megbecsülést is biztosított. Jó iparosnak lenni ezen felül erkölcsi mérce is volt, az egykori iparosotthonban (ma kultúrház) könyvtár, biliárdterem is volt, iparosbálokat rendeztek.

Felidézték a múltat

Kincses Klára nem csak a kiállított holmikat mutatta be, de a falra akasztott képek segítségével megelevenedtek az egykori műhelyek, munkaközösségek, és a máig használatos öreg Pfaff varrógép is zakatolt egy keveset. A bemutató a hallgatóság bekapcsolódása révén beszélgetéssé változott, sok–sok személyes emlék „került elő” a közelebbi és távolabbi múltból, és természetesen más iparos családok nevei is szóba kerültek. A múzeumban egyébként megtekinthető az Érmihályfalvi Ipartestületnek a mesterségek jelvényeivel díszített zászlója is.