Meg kell tanulni európainak lenni

Május 9. mára európai szimbólummá vált (Európa Nap), amely az EU zászlójához, himnuszához és az egységes valutához hasonlóan az Európai Unió politikai egységét jelképezi. 1950. május 9–én Robert Schuman előterjesztette Európa újjászervezésére vonatkozó javaslatát, mely elengedhetetlen feltétele volt a békés kapcsolatok fenntartásának. Ezt a „Schuman–nyilatkozat" néven ismert javaslatot tekintjük a mai Európai Unió megszületéséhez vezető első lépésnek. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltáruló új lehetőségeket és ezzel együtt járó kihívásokat jelent a gazdasági és társadalmi élet minden területén; békét, biztonságot, szellemi és anyagi jólétet remélünk aktív közreműködésünk nyomán. Arról, hogy mit hozott számunkra az Európai Unió, Pataki Csaba alprefektussal beszélgetünk.

— Egyesek előnyösnek, mások hátrányosnak tartják az unióban való részvételt. Ön hogy látja ezt?

— Ha nem lennénk az Európai Unió tagjai, akkor csak a Jóisten tudja, hová sodorta volna az országot ez a nagyon fiatal demokrácia. Itt nem csak a gazdasági, hanem a társadalmi szempontokra is gondolok. Az hogy, hogyan kezeltük ezt a státust, vitatható. Voltak és lesznek mindig hibák. Ezt minden előttünk járó ország megtapasztalta, amikor végigjárta a tanulóiskolát. Annyi tény, hogyha 2004–ben sikerült volna együtt csatlakozni az akkor felvett országokkal, most egy kiegyensúlyozottabb helyzetben lennénk. Ezek az országok jóval előttünk járnak. Mi egy programozási időszak elején csatlakoztunk. Tudni kell, hogy az EU–ban minden finanszírozási és fejlesztési program hétéves ciklusokban történik. Mi a 2007–2013–as ciklus elején csatlakoztunk. Nem volt tapasztalatunk a tárgyalásokon. Azoknak az országoknak, amelyek 2004–ben csatlakoztak, volt két évük, hogy beletanuljanak az EU működésébe. Két évvel korábban hozzájutottak információkhoz. Ez a két év számukra sem volt sikeres periódus, de sokat tanulhattak. Mi ezt a tanulópénz hét év alatt fizettük meg. Megfigyelői státusban nem tudtunk eredményesen lobbizni, mert nem volt szavazati jogunk. Másként tud lobbizni az, akinek szükség van a szavazataira.

— A megfigyelői státusban lévő képviselőink nem látták a dolgokat?

— A parlamenti képviselőknek nincs jogszabály–javaslati körük, csak a bizottságoknak. Ahhoz, hogy egy európai jogszabály létrejöjjön, azt az illető biztos kell javasolja a parlamentnek. A parlamentnek jóváhagyási jogköre van. A parlamenti képviselő önállóan nem tud beleszólni a dolgokba, csak a frakció. A nagyobb viták nem a nemzeti problémák, hanem a fejlesztési stratégiák körül folynak. Nyilván, ha van egy folytonosság — egy régebbi képviselő, aki előtt könnyebben megnyílnak az ajtók —, jobb eredményeket lehet elérni.

— Sokan úgy vélik, hogy a beáramló tőke nem hozta meg a maga gyümölcsét, bejött a technológia, de nem teremtődött elegendő munkahely.

— Nem a munkahelyhiánnyal van a probléma, hanem azzal, hogy van egy–két ágazat, amiben a munkaerő struktúra teljes átalakulására van szükség, függetlenül attól, hogy EU–tagok vagyunk vagy sem. A globalizáció hatására versenyképes kell legyen az egész gazdaság. A gazdaság csak akkor válik versenyképessé, ha minden tagországban ugyanolyan struktúrájú a munkaerőpiac. Ez azt jelenti, hogy például a mezőgazdaság bármelyik országban munkát tud adni a lakosság öt–tíz százalékának. Vagy: a szolgáltatásokat, ha megfelelő szinten végzik, az a lakosság legkevesebb harminc százalékának biztosít munkát. Épp ez a két ágazat, amelyik nem működik nálunk úgy, ahogy kellene. Jelen pillanatban túl sokan foglalkoznak mezőgazdasággal és kereskedelemmel, ezek lassan lemorzsolódnak. A piac majd eldönti, hogy ki megy, ki marad.

— Az utóbbi egy–két évben az amúgy is kevés munkahelyekből is sok megszűnt.

— Az elmúlt évben kialakult egy hisztéria, hogy nagyon sok cég csődbe ment. Amerikában száz megalakított cég közül kettő éri meg az ötéves kort. Tehát az igazi piacgazdaság nem úgy működik, mint nálunk. Itt az emberek mentalitása nem fejlődött oda, hogy felelősségteljesen vállalkozzanak. Előbb–utóbb elfogadásra kerül a gazdasági felelősségvállalásról szóló törvény, vagyis, a korlátolt felelősségű társaságok, mégis valamilyen felelősséget kell vállaljanak, mert a legtöbb gondot az okozza, hogy nagy adósságokat felhalmozó cégek egyik napról a másikra csődbe mennek, ami miatt elindul egy láncreakció.

— Sokak számára úgy tűnik, túl sok a felső utasítás.

— Nagyon fontosak az EU–s direktívák. Az utóbbi évek során a román törvényhozók sok olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek európai uniós jogszabályokra épülnek. Elmondhatjuk, hogy lassan–lassan modernizálódik az ország. Ha nem lennénk EU–tagok, akkor ezek a törvények nem léteznének. A romániai lobbi elérte volna ezeknek a törvényeknek az elodázását. Az Európai Unió más tagállamain belül is megvan az euroszkeptikusok hangja. Ez egy demokratikus rendszerben normális. Nem várható el senkitől, hogy mindenki, mindennel egyetértsen. Az EU egyik alappillére a sokszínűséget tükröző egység. Most az a szerencsés helyzet van, hogy az EU–nak is néppárti vezetője van, és Romániában is néppárti kormány van hatalmon.

— Sokat beszélünk a multikulturalitásról és a nemzetiségi kérdésről, de nem sokat haladunk előre ezen a téren.

— A Brüsszelben és Strasbourgban lévő magyar politikusok két évtizede hangoztatják a kisebbségpolitikára való jobb odafigyelést. Sajnos a kisebbségi kérdés Kelet–Európában egész mást jelent, mint nyugaton. Nehezen értik meg azt a helyzetet, ami itt van. De nyugaton se hasonló a helyzet minden országban. Dániában, Svédországban és Finnországban külön parlamentjük van a kisebbségeknek, ők dönthetnek sorsukról, sőt plusz támogatásokat kapnak azért, hogy megmaradjanak. Más a helyzet azokban az országokban, ahol néhány éve kezdődött el a bevándorlás. Az arab, a török és a kínai bevándorlók kihasználva a demokrácia szabályait, megpróbálnak képviselőket bejuttatni a parlamentbe. Példaértékű az a módszer, amit a németek és a franciák használnak. A két ország határ menti övezetében a háborúk miatt kialakult egyfajta gyűlölet. A nyolcvanas években a két ország történészei készítettek egy közös történelemkönyvet és azóta is azt tanítják az iskolákban. Miután mindkét nép megismerte a másik nép valós történelmét, másképp viszonyulnak egymáshoz. Nálunk egy közép–európai történelemkönyvet kellene írni. Ha ennek ismeretében nőne fel egy generáció, annak tagjai tudnának európai módon gondolkodni.

— Hogyan készülünk a következő pályázati időszakra?

Le kell vonni a konzekvenciákat, fel kell készülni a várható mechanizmusokra. Most már rendelkezésünkre állnak a statisztikai adatok, amelyeket be tudunk illeszteni egy európai hálózatba. Az egyik alapgond az volt, hogy a román statisztikai hivatal nem tudott helyes adatokkal szolgálni. Szatmár megyében van egy régióstratégiát előkészítő program, parlamentereink Brüsszelben kell lobbizzanak, hogy ezekre odafigyeljenek. Olyan beruházásokról van szó, amelyek hozzájárulnak a munkaerő felzárkóztatáshoz.