Barangolás az irodalom berkeiben

A Kolozsvári Magyar Napok forgatagának két irodalmi csemegéje augusztus 20. szombat estéjére esett, 18 órai kezdettel, amikor hat különböző, párhuzamosan futó esemény is volt.

Ilyen volt a Magyar Szolidaritás Tábortüze a Bácsi- torokban.  A Donáth úti Szent István templom felszentelése, a misét celebrálta dr. Jakubinyi György Gyulafehérvári római katolikus érsek, Borkóstoló, Koncert kávéház, kocsmajátékok, Öregfiúk kosárlabda-tornája.

Ennyi esemény dacára, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) szervezte rendezvényekre a Bulgakov- Macskaház teraszán szépszámú közönség gyűlt össze.

A meghívott Szentmártoni János költő, a Magyar Írószövetség elnöke legutóbbi verses kötetét „Ballada hétköznapi díszletekkel”(vál. versek, Stádium, 2010), mutatta be. A házigazda az anyagból rendkívül jól felkészült László Noémi költő volt. Mindkettőjükön látszott begyakoroltan tudnak közönség előtt beszélgetni.

Kiderült, Szentmártoni János rendkívül fiatalon, 11-12 éves korában, már verseket írogatott, és hamarosan magtalálta azt, aki idejét nem kímélve, komolyan foglalkozott a 14 éves ifjú titánnal.

Kárpáti Kamil lett a mestere, beszélgető partnere, aki tulajdonképpen az irodalom útvesztőiben kalauzolta.  Szentmártoni János szerint ő indította el a pályán.

Az 1975-bes születtet ifjú a diploma megszerzése után, különböző szerkesztőségekben helyezkedik el. Majd az irodalmi életben mind többet szerepet vállaló költő sorolni kezdte azokat az okokat, melyek a kedélyesen könnyedén indult beszélgetést, mind jobban elmélyülő, jóformán egyszemélyes meditációvá alakította.

Ugyanakkor akaratlanul is válaszolt egy magamnak feltett kérdésre, mely a következő volt. Miután megtudtam, hogy a Magyar Írószövetség legfiatalabb elnöke, azt kérdeztem magamban, ha nem a Fidesz vezeti az ország politikai és gazdasági életét, akkor is elnök lenne. Mert egy ilyen rendkívül fontos tisztségnek a betöltése, nem véletlenül, mindig bizonyos tapasztalattal rendelkező egyéneknek jutott.

Néhány évvel ezelőtt magam készítettem Kalász Márton, akkori Magyar Írószövetség elnökével interjút, melyben nagyon sok elgondolkodtató nehézségről volt szó. Most megtudhattam ezek a nehézségek talán még fokozottabb formában, de Magyarországon léteznek, és a mostani vezetőknek sem érdekük, a jelek szerint, ezen az áldatlan állapoton segíteni. Szerintem kár, mert a magyar író és költő társadalom minden egyénisége megérdemelné a nagyobb odafigyelést arra, amit tesznek.

A költő nem véletlenül írhatta le a következő sort: „A vers ma hallgat, mint akit összevertek.”

Most is elhangzott, az intézmény vagyonából kénytelenek bizonyos részeket eladni, ha életben akarják tartani a Szövetséget. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy talpon maradjanak. Ennek érdekében a mecenatúra beépítése a Magyar Írószövetség életébe, talán megoldhatná ezt az áldatlan helyzetet. De sajnos erre a megoldására, eddig nem került sor.

Egy jelenlevő kérdésére válaszolva, mondta a következőket: „ne az irodalom közeledjen a politikához, hanem a politika az irodalomhoz!”.

Végezetül a szerző „Ballada hétköznapi díszletekkel” című verseskötetéből olvasott fel néhány költeményt.

19 órai kezdettel Böszörményi Zoltán legújabb regényét Regál címen mutatta be, a Bulgakov Macskaház teraszán. Az író, költő és szerkesztő negyedik regényével jelentkezett, a kolozsvári nagyérdemű előtt.

Az eseményt felvezető szöveget az E- MIL elnöke Orbán János Dénes olvasta fel. Böszörményi Zoltán megköszönte a folyamnyi szöveg felolvasását, de megjegyezte, a regényt nem sokan olvashatták, hiszen még nyomda „meleg” kötetet mutatnak be.

A regény egyik érdekessége, menekültek lágeréről van szó, amiről eddig nem nagyon írtak. Tulajdonképpen az író most, már többévtizednyi távlatból, eleveníti fel azokat a hónapokat, melyeket a Regálban (Láger fordított visszaolvasása) töltött. Az eseményeket mostani személyén szűri át, és egyik célja, annak az ifjúságnak a megszólítása, akinek ma már nem kell életét veszélyeztetve elhagynia az országát, mert a változó élet következtében ma megkapja annak lehetőségét, hogy a világ bármelyik tájára elutazhasson, és ott éljen.

Akiknek lehet, idegenül, hangzik a bevezető fejezet kegyetlen valósága, mely érzékletesen tükrözi, mekkora felelősséget vállalt az, aki nekiment a határnak, melyet nem csak aláaknáztak, hanem fegyveres katonaság őrzött, nem kímélve az éles töltény használatát sem. Aki ezt meglépte, az nagyon elszánt lehetett, mert az élet itt nem számított, sőt erény volt az ölés.

A Regál Böszörményinek a negyedik regénye, amit állítása szerint nagyon nehezen írt meg. Magam péntek délutántól szombat délelőttig elolvastam. Mert bár a szorongásról, félelemről, a Regál lakóinak sokszor emberfeletti megpróbáltatásairól, reményvesztettségről, várakozásról szól, számomra mégis olvasmányos volt. Hiszen szereplői jól megrajzolt egyének, akik mind egy jobb életre, a szabad világban remélt szabadságra várnak. Meg kell tanulniuk, hogy az új világ elvárásait ismerni és betartani kell.

A kihallgató tiszt kérdésére válaszol, miért menekült: „Azért jöttem ide, mert féltem. Igenis, féltem uram. Állandósult bennem a félelem. ...Talán csak nem a félelembe akar kivándorolni? De igenis, az egyik félelemből a másikba.”

A 270 oldalas könyv a budapesti Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2011-ben. Felelős kiadó Kepets András. Szerkesztette Hudy Árpád.

A szerző ebben a könyvében a főhangsúlyt a párbeszédre helyezi, és a Regál lakóinak gondolatait közli, amelyekből kiderül mindenikük előélete. Tulajdonképpen egyedenként lehetnének főszereplői a regénynek, mert az élet nem mindenikükhöz volt kegyes... Ennek következtében Böszörményi olyan tablót tud festeni a Regál életéről melynek tartalma, cselekménye filmbe kívánkozik, hiszen a szereplők pont a párbeszédek következtében egyénileg is megrajzolódnak. Képzeljük el a következő, mondatot képben megfogalmazva: „A levegőben, szelek hátán a zilált fejű ősz nyargal a nosztalgiától súlyos bokrok között.”

Az író ugyanakkor tudtunkra adja azt az elszántságot, ami benne megfogalmazódott: ezt a harcát az élettel megnyeri. Ebben jön segítségére az úgynevezett munkamániája, mely tulajdonképpen életfilozófiája is. Ahhoz, hogy pénzed legyen, és valamit megvalósíts, dolgozni kell keményen. A munka az, amit mindenütt a világon elismernek. A jó munkát megbecsülik.

Talán eddigi művei közül ebben a könyvben fogalmazza meg azt az eszményt, mely őt gyermekkora óta, vezérli azon az úton, amit a „sors” neki szánt.

Csomafáy Ferenc