Csongor és Tünde diákok előadásában

A Színház az iskolában, iskola a színházban program keretében Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeményének feldolgozását mutatják be a nagyváradi Szigligeti Színházban a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, vasárnap 19 órai kezdettel.

A nagyváradi Szigligeti Színház a 2011–2012-es évadban indította el a Színház az iskolában, iskola a színházban elnevezésű, középiskolásoknak szóló programot, melynek célja, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a színházhoz és a magyar drámairodalom egy-egy meghatározó művéhez, ezáltal segítve szövegértelmezési készségeik fejlesztését, a színházi alkotó folyamatra való rálátást, a színházi eszközökkel való önkifejezést. Az első ilyen darab, amit a különböző nagyváradi iskolákban szerveződött diákcsoportok közreműködésével színre vittek Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című drámai költeménye.

„Játszva tanulni”

A bemutató a Magyar Kultúra Napján, január 22-én, vasárnap 19 órai kezdettel lesz a színházban. Mint a csütörtöki sajtótájékoztatón Czvikker Katalin menedzserigazgatótól megtudtuk, erre az előadásra már minden jegy elkelt, de a január 31-én, kedden 18 órától sorra kerülő második előadásra még lehet jegyeket vásárolni a színház pénztárában, vagy pedig online a www.szigligeti.ro honlapon. – Célunk élenjáró színházzá tenni a Szigligetit, és ebbe az elképzelésbe jól illeszkedik ez a program is, fogalmazott Czvikker Katalin, míg Szabó K. István művészeti igazgató szerint két célja van az évad elején elindított projektnek: a diákokat közelebb hozni a színházhoz, ezzel párhuzamosan pedig nevelő hatást is kifejteni, hiszen „játszva tanulni”, egy előadás keretében értelmezni a különböző műveket sokkal érdekesebb, mint egy egyszerű irodalom óra keretében.

Sajátos formanyelven

Dimény Levente az október óta tartó felkészítés folyamatát ismertette. Nyolc színművész – Pál Hunor, Csatlós Lóránt, Tóth Tünde, Hajdu Géza, Kocsis Gyula, Ababi Csilla, Hunyadi István, Dimény Levente – lett megbízva az egyes csoportok vezetésével, akik a saját maguk által kidolgozott formanyelven vittek színre egy-egy jelenetet a műből. Az előadás keretében több mint nyolcvan középiskolás diák fog színpadra lépni, akik azon túl, hogy a felkészülés ideje alatt megtanulták érteni és értelmezni a darabot, eljutottak a művészi megjelenítésig is. Dimény Levente hangsúlyozta: a néző annak tudatában kell beüljön a színházba, hogy nem egy egységes koncepciójú színházi rendezésnek lesz a szemtanúja, hanem annak, hogy „84 gyermek hogyan tudja a maga módján értelmezni ezt a darabot”.

Színész-rendezők

A sajtótájékoztató keretében a csoportvezető színművészek is megosztották tapasztalataikat. Pál Hunor, aki a Iosif Vulcan Pedagógiai Főgimnázium és a Művészeti Líceum diákjaiból alkotott csoportot készítette fel elmondta: igyekezett úgy megoldani a szereposztást, hogy mindenkinek lehetősége legyen a megnyilvánulásra. Az elején voltak csak kisebb konfliktusok, szövegértelmezési nehézségek, de összességében nagyon pozitív élmény volt a számára a diákokkal való foglalkozás. Tóth Tünde (Mihai Eminescu Főgimnázium) annak a fontosságát hangsúlyozta, hogy a diákok betekintést nyerhettek a színjátszásba, rájöttek, hogy milyen kemény munkát, ugyanakkor mekkora örömöt is jelent a felkészülés egy-egy szerepre. Dimény Levente (Mihai Eminescu Főgimnázium) azt a „csodálatos felismerést” méltatta, amikor a diákokban tudatosul, hogy honnan indultak és hova jutottak, vagyis felismerik önmaguk munkáját és teljesítményét. Ababi Csilla (Ady Endre Gimnázium) elmondta: egy nagy játékot próbáltak csinálni az egészből, és ami a lényükből fakad, azokat a szerepeket próbálta a csoportjába tartozó diákokra osztani.

A siker élménye

Hajdu Géza (Szent László Római Katolikus Gimnázium) az együtt játszás örömét méltatta, amely a felkészülés alatt is megnyilvánult, derültséget kiváltva megjegyezve: akkor fogják majd értékelni a kifejtett munkát a fiatalok, amikor megérzik majd a siker élményét. Kocsis Gyula (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium) és „diákjai” három szerelmes jellegű jelenet színre vitelével kellett megbirkózzanak, ami a felkészítő szavai szerint sokkal jobban ment az improvizációs feladatok során, mint amikor magát a jelenetet játszották, hiszen ott kötötte őket a szöveg. Csatlós Lórántnak (Ady Endre Gimnázium) a deklamációval „gyűlt meg a baja”, ennek „lefaragása” után már nem volt probléma, míg Hunyadi István (Ady Endre Gimnázium) saját bevallása szerint ők meglehetősen szabadon értelmezték a feladatot, hiszen jelenetükben nem csak eredeti Vörösmarty-szöveg hangzik el…

Tököli Magdolna