Mibennünk éljen a koszorú

Mintegy húszan gyűltek össze tegnap kora délután Széchenyi Zsigmond emléktáblájánál, melyet nagyváradi szülőházán helyeztek el tavaly.

Az ünnepség előtt helyezték el a szervezők az emléktáblán a réti RMDSZ, az RMDSZ-frakció, valamint Biró Rozália alpolgármester részéről a koszorút. Később az alpolgármester szólt az összegyült maroknyi csoporthoz. Elmondta: örül annak, hogy bár hét eleje van, néhányan mégis fontosnak tartották, hogy születése napján megemlékezzenek Széchenyi Zsigmondról, akinek tiszteletére tavaly a réti RMDSZ, valamint a Máltai Segélyszolgálat váradi szervezete állított emléktáblát.

Hagyjunk nyomot

Kötelességünk emlékezni - megállni egy pillanatra gyermekünkkel, unokánkkal az emléktábla előtt, s mondani pár szót a neves íróról, vadászról, aki 14 könyvet írt, s akinek munkái több mint másfél millió példányban keltek el. A réti RMDSZ úgy gondolta, nem szabad elfeledkeznünk róla. Feladatunk – hangzott el - hogy nagyjaink életéből kiragadjuk azt a részt, ami számunkra kapaszkodó lehet és támaszt nyújthat, mint ahogy az is, hogy mi magunk is nyomot hagyjunk az életben. Nem fontos az elismerés, a csillogás – hiszen az az ember, aki soha nem kapott dícséretet, néha többet tesz elismertebb társainál. Függetlenül attól, hogy honnan indultunk el, mindannyiunk kezében ott az eszköz, hogy a közösségért cselekedjünk, s hogy adjuk egymásnak tovább: van, akire fel lehet nézni és akit érdemes követni.

A későbbi felszólalók között volt, aki azt hangsúlyozta ki: mibennünk kell éljen a koszorú – azáltal, hogy ismerjük és megismertetjük gróf Széchenyi Zsigmond műveit.