Közös a sorsunk e kihívásokkal teli világban

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa az október 23-i Nemzeti Ünnep alkalmából ünnepi rendezvényt szervezett, melyre közéleti személyiségeket, egyházi méltóságokat, a kultúra neves személyiségeit, politikusokat hívott meg.

Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja ünnepi beszédében kiemelte, Magyarországon akkor fantasztikus dolog történt. A nép kezébe vette sorsát. Kiharcolta a szabadságot, ami sajnos csak 13 napig tartott. Mindez sokba került. A 13 nap megváltoztatta a világot. Ezek a napok megváltoztatták a világról szóló gondolkodásunk alapelemeit. Megmutatta, hogy a túlerő ellen is van erő és bátorság az igazság kimondására, melyre felfigyelhettek azok, akik ezt elfelejtették a történelmi helyzetük és gazdasági viszonyaik közepette. Magyarország hangját az események következtében nemcsak a környező országokban, hanem a nagyvilágban is hallhatták.

Az események hatással voltak Erdélyre, az országra, azonban a rendszert nem veszélyeztették. A hivatalosságok a lehető legdurvább módon léptek fel a magyar forradalommal szimpatizálókkal szemben. Magyar és román embereket ítéltek el. Magyar és román politikai foglyok együtt szenvedtek a börtönökben.

Az „1956” meghallgatta Bethlen Gábor szavát: „meg kell tenni mindazt, amit lehet”. „Közös a sorsunk e kihívásokkal teli világban”- mondta Magdó János.

Balogh Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere köszöntötte a rendezvényen levő magyarokat és románokat. Elmondta, 57 évvel ezelőtt bontakozott ki a magyar forradalom. A mostani kettős évforduló- Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. és az 1956-os forradom 57. évfordulójának mottója lehet: „Mégis lehet, mégis érdemes”. Felveti a kérdést: Mennyi maradt a 13 napból, a mai hozama? Válasza: „Mai napig ebből élünk. De egész Kelet és Közép Európa ebből a 13 napból él, ebből profitál, amely meghatározta az 1956-os évet.”

Magyarországon a diktatúra megtorpant. Nem lehetett visszaállítani. Romániában nem volt olyan intenzív megnyilvánulás. De az akkori romániai hatalom számára jó alkalom volt, hogy az akkori magyarság értelmiségének egy részét megsemmisítse vagy börtönbe, tegye, hamisan kreált vádak alapján. Az utódoknak kötelessége az emlékeik ébren tartása, másrészt, tanulni a történelemből.

Emil Boc, Kolozsvár polgármestere magyarul köszöntötte a jelenlevőket: Jó estét kívánok! A hatása is megvolt. Szerinte 1956 a kommunizmus elleni harc vonatkoztatási pontja. Romániának nem volt esélye, legyen egy 1956-os forradalma. Ha lett volna, akkor nem lett volna annyi emberáldozata az 1989-es eseményeknek. Egyetlen olyan politikai rendszernek sincs jövője, amely ellentmondásba kerül, szembe szegül a szabadsággal. Európa számára ’56 történelmi jelentőségű. Megköszönte a magyar közösségnek, hogy segített abban, hogy Kolozsvárt olyan várossá tegye, amelyet a hagyományok kölcsönös tisztelete, a multikulturalitás jellemez. „Közösen építjük a jövőt”- mondta a polgármester.

„Kolozsvár az Európai Unió legvendégszeretőbb városa”- derül ki az Európai Bizottság felméréséből.

Díjátadás

Az 1956-os magyar forradalom 57. évfordulóján Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere Dávid Gyulának magas állami kitűntetést adott át.

Áder János magyar köztársasági elnök magas állami kitüntetést, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét adományozta az író, könyvkiadó, szerkesztő Dávid Gyulának.

Dr. Egyed Emese költő, egyetemi tanár méltatta Dávid Gyula munkásságát. Akit annak idején koholt vádak alapján 7év börtönre ítéltek. Mert a forradalmi eseményekkel kapcsolatban beszélt azokról, amit a Kossuth Rádió közölt a hallgatóival. Másrészt néhány diákkal kivonult a Házsongárdi temetőbe, megkoszorúzni Jósika Miklós, Brassai Sámuel, Bölöni Farkas Sándor, Dsida Jenő, Reményik Sándor sírját.

Idéznék Egyed Emese laudációjából: „...Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakát 1951-ben elvégezve szintén Kolozsvárt az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó szerkesztője volt; amikor ösztöndíjas aspiráns, majd 1956-ban tanársegéd lett a Bolyai Egyetemen. S aztán, szakképzetlen munkásként volt a kolozsvári Városgazdálkodási Vállalatnál, sőt, amikor öt éven keresztül munkanélküli volt, akkor is (1965–70). Vörösmarty szavaival mondom, hogy ereje „szerint és a legnemesbekért” dolgozott a Kriterion könyvkiadó szerkesztőjeként is 1970-től nyugdíjazásáig (1992), a Kriterion Romániai Magyar Írók sorozata gondozójaként 22 éven keresztül, a Polis Könykiadó ügyvezetőjeként 1992 óta (többek között a Remekírók Diákkönyvtára sorozat révén), az Erdélyi Múzeum folyóirat, az Erdélyi Tudományos füzetek könyvsorozat, a Romániai Magyar Bibliográfiák, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztőjeként, sőt ennek a 3. kötettől kezdve főszerkesztőjeként, a EMKE elnökeként (1991–1999) és a felsorolás koránt sem teljes. ...A több mint 250 kötet szerkesztőjeként, tankönyvszerkesztőként (A romániai magyar irodalom története), a Reményik-, a Bánffy- életmű kiadójaként, a filológia magas szintű művelőjeként tekintünk ma Dávid Gyulára.” Méltán díjazták Dávid Gyulát, azt a kimagasló személyiséget, aki tevékenységével bizonyítja népéért való aggodalmát, felelősségét, helytállását.

Csomafáy Ferenc