A néma levente Nagyváradon

Heltai Jenő közkedvelt A néma levente című darabját mutatta be kedden este a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában a budapesti Éless-szín.

A magyar színházszerető közönség körében igen népszerű darabot a budapesti társulat vezetője, Éless Béla rendezte, és olyan közismert és közkedvelt színészek játszottak benne, mint Nyertes Zsuzsa, Gregor Bernadett, Koncz Gábor vagy Mihályi Győző. Az előadás Mátyás király korát tükröző jelmezeit Deli András, a díszleteket Langmár András tervezte, a zenei anyagot Kokavecz Iván állította össze. Ha a fentieket pozitívumnak tekintjük, akkor ebben ki is merült kritikám dicsérő része, mert a kedd esti előadásról túl sok jót aligha tudok elmondani. A két felvonásban bemutatott darab olyan volt, mint egy kötelező kűr, vagy mint egy iskolai színjátszó kör produkciója: a színészek jelmezbe öltözve elmondták szövegeiket, színészi játék mint olyan alig volt látható a színpadon.

Unalmas, érdektelen

Mivel egy közismert darabról van szó, nem ártott volna valamilyen meglepetéssel szolgálni a közönség számra, vagy legalább nagyobb szenvedéllyel tolmácsolni az egyébként mondvacsinált, ráadásul ma már meglehetősen szokatlannak ható, cikornyás nyelven megfogalmazott történetet, de sem a rendezés, sem pedig a színészi játék nem nyújtott semmi pluszt, ami meghaladta volna a nézők ingerküszöbét. Az igencsak naiv rendezői megközelítés eredményeképpen például Mátyás király (Koncz Gábor) gyakorlatilag egy bohózatfigura lett, hiszen a nagyon szigorú magyar király mindig meglágyul felesége, Beatrix királynő (Gregor Bernadett) csábos nézésének a hatására. A darabban a legnehezebb színészi feladat a néma leventét, Agárdi Pétert alakító színészé, hiszen szavak nélkül, csak a gesztusok, a mozgás, a mimika segítségével kell kifejezze mélységes szenvedélyét. Mihályi Győző azonban nem tudta elhitetni azt, hogy valóban akkora a szerelme, hogy azért képes évekre szóló némasági fogadalmat tenni, és azt be is tartani, jobbára csak őgyelgett a színpadon, mellbe font karral, illetve elfordulással jelezte azt, hogy éppen milyen hatással vannak rá az elhangzó szavak. Az alakítások szempontjából csak a Beppot megszemélyesítő Hegedűs Miklóst tudnám kiemelni, illetve a Ziliát játszó Nyertes Zsuzsát, de őt csak azért, mert nagyon sok szöveget kellett megtanuljon és elmondjon. A többiek nagyon is átlagos teljesítményt nyújtottak. Mindezek a hiányosságok persze nem akadályozták meg a hálás és udvarias közönséget abban, hogy az előadás végén felállva tapsolja meg a mindannyiunk számára kedves magyarországi vendégek produkcióját.

Pap István