Mestersége védjegye: a védjegy

Varga Gábor író, az Állami Találmányi és Védjegyhivatal volt vezérigazgatója Confessionis, avagy egy Bukarestbe „száműzött” nagyváradi töprengései című kötetét mutatták be kedden délután.

A kötetbemutatóra a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ Múzeumtermében került sor a szerző jelenlétében, nagy érdeklődés mellett. A Riport kiadó gondozásában megjelent kötetet Szilágyi Aladár közíró méltatta, elmondva, hogy számos műfajú kötet ez, hiszen van benne naplójegyzet, úti leírás, elmélkedés, lírai vallomás, interjú, stb. Ezeknek a szövegeknek egyetlen szervezőelve az időrendiség, de így is regényként olvasható a kötet. Mint mondta, a „regény” Varga Gábornak az Állami Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) igazgatójává való kinevezésével kezdődik. Ez volt a legelső romániai intézmény, amely már a EU-csatlakozás előtt teljesítette az uniós elvárásokat, és ebben Varga Gábornak komoly szerepe volt. A kötetben megjelenik a mai Bukarest hű képe is, többek között a balkáni felületesség, az idegen mentalitás, az intrikák. Végezetül Szilágyi Aladár említést tett az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) által Varga Gábor ellen kezdeményezett bűnvádi eljárásról is, amelynek nyomán a bíróság elítélte őt hivatali visszaélés miatt. A méltatás után a szerzővel a könyv szerkesztője, Szűcs László beszélgetett. Maga a szerző elárulta, hogy a kötet vegyes műfajú kiadvány, hiszen van benne többek között mélyinterjú, vallomás, hivatali hozzászólás, publicisztika, mely írások az elmúlt tizenöt évet ölelik fel. Varga Gábor elismerte, hogy ő maga sosem gondolta, hogy valaha is Bukarestbe fog menni, és elhagyja itteni munkahelyét, de némileg pártparancsra is cselekedett, amikor elvállata az OSIM igazgatóságát. Ezt követően magáról a hivatalról beszélt, kifejtve, hogy az a piacgazdaság egyik fontos tényezőjének, a szellemi tulajdonjognak egyik szabályozó intézménye.

Hogyan lettünk védjegy

Varga Gábor a beszélgetés során felidézte többek között a Bihari Napló védjegyének levédési történetét is: 1998-ban az újság akkori vezetése megkereste a hivatalt ezzel a kéréssel, de mivel a törvények értelmében a levédetéskor szerepelnie kell a védjegy román elnevezésének is, ezért a Bihari Napló mellett feltüntették annak román fordítását is: Jurnal Bihorean. Ezzel az volt a probléma, hogy az ilyen nevű, szintén Nagyváradon kiadott napilap néhány hónappal korábban már levédette saját nevét, így a Bihari Naplónak nem adták meg a védjegyet. Áthidaló megoldásként a váradi magyar lap engedély kért a román laptól ahhoz, hogy használhassa a nevet, amit meg is kapott, és ezek után már nem volt akadálya a levédetésnek. Majd a fővárosról szólva Varga Gábor elmondta: „Bukarest egy más galaxis: életem legjobb színházi előadásait láttam ott, szenzációs író-olvasó találkozókon vettem részt, nagyon sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, viszont ott az adott szó nem létezik.” A bírósági ügyéről is beszélt a szerző. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a bíróság annak ellenére ítélte el őt hivatali visszaélés és a román államnak okozott anyagi kár címén, hogy a különböző kifizetésekre minden igazoló papírt megtaláltak, amelyeket azonban a bíróság nem vett figyelembe. Utólag választ keresve arra, mit kellett volna másképp tennie, Varga Gábor elmondta, hogy minden nap egy vastag paksamétányi papírt tettek az asztalára aláírás végett, és ő jobbára csak azt nézte meg, hogy a szükséges aláírások és pecsétek rajta vannak-e az okiratokon, és ha ezek megvoltak, akkor aláírta az iratokat. Mint mondta, lehet, hogy rá kellett volna szánni napi két-három órát arra, hogy aláírás előtt alaposan átolvassa az iratokat. A beszélgetés utolsó részében a Bihar megyei RMDSZ hőskorát, azaz a 90-es évek politikáját idézte fel a szerző. Az eseményen közreműködtek Kiss-Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek, akik részleteket olvastak fel a bemutatott kötetből.

Pap István