Betekintés a vágószoba titkaiba

A Szabadesés című film főcímlistáján Lemhényi Réka neve olvasható, aki a legjobb magyar vágók egyike. A 14. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon, a film bemutatása után készült interjú során arról beszélgettünk, hogy mi a vágó szerepe a filmkészítés folyamatában.

- Az egyszerű filmnéző a vágó szerepkörét érdekes, értékes munkának tartja, azonban nem ismeri annak bonyolultságát. Mi a vágó szerepe a filmkészítés folyamatában?

A vágó a rendező főmunkatársai közé tartozik. A stáb egyik tagja, akihez a felvett anyag csak azután kerül, miután megírták és leforgatták a filmet. Azt szokták mondani, a vágó igazából a film végső forgatókönyvírója, mert munkája révén megszerkeszti, végső formájában, a filmet. A változatok, módosulatok, a történés végső mesélője, a rendezővel együtt. A vágás komplex feladat. A rendező a vágószobában szembesül azzal, hogy mi volt az álma, hogyan teljesítette, mi lett az álmából. A vágónak tisztában kell lennie a rendező végső álmával, és azt, hogy teljesíti mozgóképek formájában. A filmkészítés csapatmunka, melyben mindenkinek van egy bizonyos elgondolása, saját értelmezése arra vonatkozólag, hogyan kellene létrehozni a filmet.

A vágószoba az, ahol hátradőlünk a sötétben, és megnézzük, hogy az összes alkotók, hogyan teljesítették a munkájukat, mit sikerült megvalósítani a forgatás során. A mi célunk, a felvett anyagból kiválasztani a művészek képileg legjobban sikerült felvételeit. Melyek azok a század másodpercek, melyekben a színész a legjobb, azt tudjuk visszaadni, amit a rendező, operatőr, a világosító és szereplők közösen megfogalmaztak. A vágó az operatőr és a hangmester munkáját is korrigálja. Összerakjuk a filmet, és amikor mindez összeállt, akkor derül ki, hogy a történet „megáll a lábán”. Ezután, jön az, hogy a hangsúlyokat úgy helyezzük el, hogy tudjuk manipulálni a nézőt a vágás hosszakkal, a ritmussal, a hangsúlyokkal, amerre a film készítői, élükön a rendezővel, kérik. Mindig a film, a történet ideális mesélése a lényeg. Ennek következtében a film és a forgatókönyv nagyon eltér az eredeti szándéktól, a végső változatától, valahogy köszönő viszonyba sincs a kettő.

- Melyek azok a kritériumok, feltételek, melyekben meg lehet csillogtatni a vágói adottságokat?

Az egyetemen azt tanították nekem, hogy a vágó helye a rangsorban a második sor első helye. Átlagember nem tudja, mi a fontossága a vágásnak. A rendező és a vágó nagyon szinkronba kell, kerüljenek az alkotás folyamán. Talán ennek is köszönhető a kölcsönös bizalom, amit nehéz megszerezni. Ami, ha meg van, akkor a filmi formában felerősödhet a rendező szándéka. Pálfi Györggyel nagyon régi munkakapcsolatom van, ez a negyedik, vagy ötödik filmünk. Tudjuk, hogyan lehet ideálisan együtt dolgozni. Jelentős a köztünk kialakult bizalmi kapcsolat. Az én esetemben a forgatókönyvet még a munkafolyamat elkezdése előtt megkapom, elolvasom, kialakítom a magam elképzeléseit, koncepcióját. Pálfi György tehát a vágó rendelkezésére bocsátja, azt teheti, amit jónak lát. A forgatókönyvet előzőleg megbeszéljük. Azt szeretném tudni, mit szeretne ő kihozni. Amikor megkapom a forgatott anyagot, és kezdem elemezni, abban a pillanatban elfelejtem mindazt, amit addig a készülő filmről tudtam. De nem felejtem el a saját érzéseimet, mindazokat a részeket, ahol szerintem emóciós töltetet kell adni a cselekménynek. Az érzéseimet nem felejtem el. Szem előtt tartom, mit szeretett volna kihozni a rendező a felvett anyagból, eredetileg. Ezek után megnézem a forgatott anyagot, mit sikerült ebből megvalósítani. Ilyenkor megpróbálom magamat „karanténba” helyezni. Elfelejteni mindazt az előzetes tudást, amit eddig megszereztem, megpróbálok újból „szűz szemmel” ránézni az anyagra, hogy lássuk, mi lett belőle, mert rettentő sok esetben meglepetések vannak. Előfordul, hogy olyan dolog van az anyagba, ami nem volt betervezve. A színész tette hozzá vagy az operatőr. Akkor építkezni lehet. A történetet el lehet mélyíteni. Ezek előre be nem tervezett dolgok, melyekre nagy érzékenységgel reagálok.

-Pálfi György egyetemi társa volt, tehát régóta ismerik egymást. Hogyan alakult ki a bizalmi viszony?

Az idők folyamán kialakult az a bizalmi viszony köztünk, ami szükséges a film alkotás folyamatához.

Mivel a vágó nem tudja a forgatás körülményeit, jobban meg látja a meglepetés elemeket, amit ő nem tervezett a filmbe, de benne vannak. Akkor elkészítem a saját verziómat, amit megnézzük együtt. Ezek után elkezdődik megint egy hosszas beszélgetés, értelmezés, közelítés. Aztán elkészítjük együtt az ő verzióját, és végül a legjobb elemeket egyesítjük. Az egész egy olyan metamorfózis, állandóan lüktető anyag, és rajtunk múlik, hogyan alakítjuk. A vágás érzelmi indíttatású munka, ugyanakkor nagyon tudatos. Az értelmezés meghatározó tényező, ehhez kell tudni pszichológiát, szemiotikát. Csomó olyan elem, összetevő van, amivel tudjuk, hogyan manipulálhatjuk a nézőt. A vágónak az a dolga, hogy a néző gondolatai előtt működjön. Ha a néző nem tudja kiszámítani a filmet, azt jelenti, hogy a vágó jól dolgozott. A néző nem tudhat többet, mint az alkotó, a rendező. De, ha többet tud, akkor az azt jelenti, hogy a film rosszul van vágva. Az ideális munkaviszony az, mikor nem az egok harca történik a vágószobában. Pontosan tudjuk, hogy van egy hierarchia, ez egy gyenge láncszem. Ez alkati kérdés. Van olyan rendező, aki a saját nimbuszát akarja erősíteni. Így a saját filmje ellen dolgozik. Igazából a filmkészítés során kreatívan kell együttműködni.

- Történt olyan eset, amikor vágás közben rájöttek arra, hogy kell utóforgatást csinálni?

A Pálfi- Lemhényi páros esetében talán a Taxidermia című film forgatásánál volt egy kevés utóforgatás. De azért általában kreatívan oldjuk meg. Azonban ez a film stílusától, a történet stílusától függ. Van olyan eset, mely elbírja azt a játékosságot, mint például a Szabadesés. A történet alakítható. Ennél a filmnél fel sem merülhetett a pótforgatás. Effektív nem lehetett volna megvalósítani, mert se pénz nem volt, sem díszlet, sem színész nem volt. (Mint ismeretes, a Szabadesés 7 kis filmből áll, amihez egy kerettörténet kapcsolódik.) 2 nap alatt egy részt le kellett forgatni. Ezért volt az, hogy én forgatás közben vágtam. Kinn voltam a helyszínen. Felállítottunk gyors vágóstúdiót. Két napig forgattak. Ugyanabban a helyiségben voltak. Két napig forgattak, én 3-4 óránként kaptam az új anyagot. Azt kezelni kell. A második nap végére nyersen összerakta a jeleneteket azért, hogy kiderüljön, összeáll-e a darab. Kell-e pótforgatás? Tudták azt, hogy másnap a forgatási részletet nem használhatják. Én ezzel próbálkoztam, de igazából Guiness- rekordnak felel meg. Egy ilyen jellegű filmet általában minimum 4 hónap alatt vágnak, de általában 6 vagy 8 hónap alatt. A Szabadesés című filmnél a vágás 5 hét alatt valósult meg, ami rendkívül feszített tempót jelentett. Érdekes esetet említett. Rájött arra, hogy bizonyos rész nem fog összeállni. Szólt a rendezőnek. Szükség lenne pótforgatásra. Pálfi válasza az volt, hogy oldja meg a vágó, azért van itt. Többet nem ment a rendezőhöz, hanem megoldotta.

Beszélt arról is, hogy Hajdu Szabolccsal sokat dolgozott. Több filmjét vágta. Tehetséges fiú, aki évfolyamtársuk volt.

- A közel jövőben, milyen felkéréseket kapott?

Dokumentumfilmen dolgozom, amely az európai identitáskeresésről beszél. Folyamatosan dolgozom.

Lemhényi Réka Kolozsváron született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Majd áttelepedett Magyarországra. A Színház és Filmművészeti Egyetem végzettje. Több mint 30 filmet vágott, többek között Jerzy Skolimowski (Ölelésre ítélve), Szabó István (Az ajtó), Pálfi György (Taxidermia, Final Cut- Hölgyeim és uraim, Nem vagyok a barátod, Szabadesés), Hajdu Szabolcs (Macerás ügyek, Tamara) Tudor Giurgiu (De ce eu?) rendezők filmjeit.

2001-ben a 32. Filmszemlén a legjobb vágónak járó díjjal tüntették ki, 2011-ben pedig a Lengyel Nemzeti Filmfesztiválon. 2013-ban Balázs Béla –díjat nyert.

Csomafáy Ferenc