EC: szuper fesztivál, pár javítanivalóval

Nagyon ügyesen szervezte és szervezi egy csoport fiatal az Electric Castle fesztiválokat. Értékelendő, amit és ahogy tesznek. Idén azonban a természet és az emberi természet (pénzsóvár része) váratlanul bezavart az egészbe. Pár példa, fesztiválkörképként.

Előrebocsátom: az EC az ország talán legjobb fesztiválja, már csak olyan szempontból is, hogy a látogatók is a civilizált és rokonszenves rétegből kerülnek ki, és valahogy az idióták, meg a vaskosak népes tábora eleve távol tartja magát ettől a rendezvénytől. Amelyről és amelyből sugárzik a jókedv, meg a vendégsereget elnézve a remény is, hogy nincs még minden veszve ebben az amúgy tudjuk milyen &#¤#%% országban. Plusz a fiatal szervezőgárda minden évben meglepően profin hozta össze a rendezvényt – ráadásul látható, hogy közben még tökéletesítenek is a dolgon, mindig. Na, de mindennek fényében még érthetetlenebb, hogy bár már az idei kezdés előtt napokkal is eső áztatta a helyszínt, a szervezők semmit sem tettek a kármentés, meg a nyitás előtti megelőzés érdekében. Továbbá egészen más jellegű gondok is felmerültek, ezekről is szólok mindjárt. Vagy hatszázhúsz fesztiválon voltam már, néha eső is befigyelt, sarat is láttam – de amit most és itt okozott több napnyi esőzés, olyat sosem. Persze a bulit teljesen elrontotta a sártenger. A nyitónap délelőttjére már annyira felázott a talaj, hogy először a parkolók mentek tönkre. Nem csoda, mivel ezek az aszfaltozott utak szintjénél lejjebb vannak, és szántóföldeken alakították ki őket, a növények letarolásával, oszt szevasz. Ahogy érkezünk, azt látjuk, hogy a – persze meglehetősen randán viselkedő – parkolóőrök oda parancsolnak le minden gépkocsit. Úgyhogy amint behajtunk, a mi autónk is megfeneklik a sárban. Nagyszerű fogadtatás az, hogy eleve le sem tudsz parkolni, hanem ki kell mászni a sártengerbe, a szakadó esőben, hogy valahogy tologasd a csúszkáló autót, miközben beázik a lábbelid, felcsapnak sárral az üresben forgó kerekek, hótt dzsuva lesz mindened, és bőrig áztál, három perccel az érkezés után. És még egy parkolóőr is odajön – de persze nem bocsánatot kérni, hanem okoskodni. Később még sok járműnek ugyanez lesz a sorsa: egymás után akadnak el a lehajtók után, ahogy leirányították őket az útról a parkolókba. A leszálló este során pedig telítődik a teljes térség: sár már nincs – sűrű massza van helyette. Víziparkoló – hajóval kellett volna jönni.

Helyi színek

Másnap elkezd fellendülni a fesztiválnak otthont adó Bonchida gazdasági élete. Megjelennek ugyanis a helybeliek. Szekerekkel. Új szolgáltatás. Lovasszekérrel húzzák ki a nyákos tengerekké vált parkolókból az útra azokat az autókat, amelyeknek a tulajdonosai hajlandóak ezért 30 lejt fizetni. Időközben a fesztivál bejáratához közel eső két falusi vegyesboltnál állandó sorok formálódtak. Az égvilágon mindenki gumicsizmáért és esőköpenyért áll sorba. De annyian, hogy a sorok egész nap nem fogynak el, és másnap is ugyanott kígyóznak. Aztán már a bejárat környékén lévő, konténerekből gyorskaját árulók is bővítik kínálatukat: pultjaik, konténereik sarkára esőköpenyeket akasztottak, hogy ni, itt is kapható. Az egyik helyi vegyesbolt tulajdonosa azt nyilatkozza a sajtónak, hogy már első nap hatezer pár gécsét adtak el, és még rendeltek egy nyergesvontatónyit. Ugyancsak szerinte a hatalmasra nőtt kereslet miatt átmenetileg egész Kolozs megyében hiánycikk lett a gumicsizma, és már ők is más megyéből intézték az utánrendelést. És valószínűleg igaza lehet: ha körülnézek, mindenütt szinte mindenki egyforma, zöld gumicsizmában járkál, és zöld esőköpeny lobog mögötte. Odabent a fesztivál területén ezalatt semmit sem tesznek a katasztrofálissá vált körülmények javításáért – beavatkozás csak egy nappal később történt végül. Nagy sokára csak elkezdtek valami talajjavítási munkálatokat. Amikorra a vendégek egy része – sajnos minket is beleértve – fájó szívvel elindult már haza.

Ne már

Aztán itt egy másik téma. A pénz. Ami mozgatja az ilyen rendezvényeket. A Castle első két évében már eleve nem lehetett készpénzzel, de bankkártyával sem fizetni odabent, hanem úgynevezett tokeneket (kis, műanyag négyzetecskéket) kellett venni a beváltóhelyeken, minden négyzet egy bizonyos összegnek felelt meg, és az árak is tokenekben voltak kiírva. Amit nem használt fel az ember, az a rendezvény ideje alatt bármikor visszaváltható volt. Látom, idén ezt továbbfejlesztették. Ahogy a Nyugatabbra lévő ilyen rendezvények egy részén az már megszokott, immár mágneskártyára lehet feltölteni tetszés szerinti összeget a feltöltőpontoknál, fizetni pedig úgy lehet, hogy a pultos beírja az adott összeget az elektronikus rendszerbe, az ügyfél odaérinti a leolvasóhoz a kártyáját, ami leveszi a rendelés ellenértékét a kártyáról. Jöhet a következő kliens. Gyorsabb, jobb ez így. Csakhogy. Míg más rendezvényeken a maradék pénzedet bármikor visszaválthatod a kártyádról, itt idén már nem. De ez is utólag derül ki. Mint ahogy az is, hogy a mágneskártya itt nem ingyenes, hanem a Transilvania Bank által működtetett rendszerben minden kártyáért 6 lejt fognak le az először feltöltött összegből. Mással pedig nem tudsz fizetni bent, tehát minden egyes vendégtől eleve lecsapnak 6 lejt – szorozd meg ezt vagy ötvenezerrel…

Nincs vissza…

Egye fene, ennyi még belefér, siessünk, úgyis ömlik az eső – ilyenekre gondolok, miközben először állok sorba azért, hogy feltöltsem a kártyát, annál a kis bódénál, ami eleve alig megközelíthető, mert sártó alakult ki előtte is. Aztán amikor másnap reggel, a szálláshelyen az ablakból nézem a szűnni nem akaró esőt, és úgy döntök, hogy nincs más lehetőség, ráadásul száraz cipőm és ruházatom sincs már, haza kell tehát menni – még eszembe jut, hogy a kártyán lévő pénzt visszaváltanám. A szállásról el is megyek a fesztivál bejáratáig: ám ott persze nincs feltöltőpont. Ehhez ismét be kell menni a rendezvény területére, azaz a sártengeren átcsúszkálni. Amikor ismét sikerül összekoszolnia magát a vendégnek, akkor közlik csak a bódénál, hogy a kártyákon lévő összegek visszaváltása most, délelőtt nem lehetséges – erre csakis 21 óra és reggel 7 között van mód. Érted. Azta! De ravasz. Finoman szólva. Hiszen épp akkor lehet csak visszaváltani, amikor (minimálisan megfelelő időjárás esetén) minden rendes ember épp bulizik. Abban az idősávban viszont, amikor a legtöbben hazaindulnak – azaz napközben – egyszerűen nem adják vissza a maradék pénzedet. Na most próbáld megsaccolni, kinek mennyi van még a kártyáján, ami ottragad a banknál, és szorozd meg ezt vagy ötvenezer látogatóval…

Úgyhogy ott állok a máskor oly vidám helyszín közepén, a nagyszínpad mellett, a sártengerben, a kártyámmal, amiről a bank nem hajlandó visszaadni a pénzt. Minden olyan hardcore lett valahogy idén ezen a Castle-en. Első gondolatom (na jó, az első az, hogy FUCK, de akkor meg a második), hogy egyen meg benneteket a drum and bass, én odaadom a kártyámat valakinek, találomra, aki még marad, aztán húztam. Csakhogy ebben a pillanatban senki nincs a környéken, hiszen még korán van. Aztán beugrik: mentő ötletként akkor valamelyik árushelyen veszek valamit, azaz levásárolom. De többnyire csak italok kaphatók a környéken. Mondom is az egyik pultosnak, adjon egy üveg viszkit (majd elviszem valami szülinapra, vagy szilveszterre, vagy mittomén, kidobom a hazaúton, de a banknak most már nem hagyom, ha itt szemétkednek.) Erre a pultos olyan hangon válaszol mintha valami nyilvánvalóan nagy marhaságot kértem volna: „Á, üvegre nem adunk”. Hát nesze. Ez is milyen. Csak koktélokban, vagy tisztán adják, de shotonként, féldecinként – egyszerre eladni nem éri meg, vagy mi van. Szóval még levásárolni sem lehet egyben. Na, akkor tudod mit? Akkor leeszem. Franc sem éhes, nem kérek semmit, ráadásul a food court jó messze van innen, odáig pedig egy újabb hatalmas sártengeren kell átcuppogni. Momentán tehát a helyzet az, hogy hogy én tényleg nem vagyok bankellenes, meg a többi demagóg hülyeség, de jelen esetben a Transilvania Bank elvette a pénzemet, ahogy mindenki másét is, amiért még illetéket is külön leszedett, és nem adja vissza, italt sem ad, összesároz, és bár nem vagyok éhes, de ezek itt felhizlalnak engem, mert most odamegyek a kajás részbe és vehetek egy csomó ételt, amit nem kérek. Átcsúszkálok tehát oda.

Amit érdemes

Mondjuk visszatérve magára az Electric Castle-re, azt meg kell jegyeznem, hogy minden évben finom ételeket (is) kínálnak ott. Van persze a szokott bleah pacalleves, meg műanyagos kolbász, meg mittomén, a szokásos ilyen odahajigált neszezabáld osztmarsinnen dolgok is, viszont érdemes az összes árust végigjárni, mert vannak finomságok is. Például nagyon tudom ajánlani a wokjaikat, meg a vegetáriánus chilit (aminek tálalásakor a forró ételbe sajtkockákat szórnak, amelyek – mmmmmmmmmmm – beleolvadnak, csodás, tavaly állandóan ezt ettem ott, szerencsére idén is ott voltak, és meg is találtam), és különösen az idén felfedezett hamburgerest, amelyik a megszokott böhömnagy és ízetlen, valahogy balkáni hamburger-imitációk helyett azokat a mostanság már errefelé is divattá váló, megfelelően kicsi, de istenien finom burgereket készíti. Amit meg nem ajánlok, az a szomszédos helyen kapható padlizsánkrémes-lecsós shaorma. Izgalmasan hangzott, hús helyett a szóban forgó cuccokat teszik bele, viszont nem az. A pita hideg, a padlizsánkrémmel úgy spórolnak, hogy molekulánként kenik csak rá, a lecsó is hideg, ja, és nem is lecsó, hanem pár összekevert zöldség, az egész pedig nem áll össze, hanem mindegyik összetevő a saját ízét adja csak. De legalább kiderült, hogy az ízlelőbimbóimnak van válla – ugyanis ennek kóstolásakor az ízlelőbimbóim csak a vállukat vonogatták. Szóval a kártyáról le kell ennem a pénzt, pedig nyáron egészségesebben étkeznék, most éhes sem vagyok, és amúgyis jogom lenne a saját feltöltött összegemhez. Ehhez képest gyúrhatom itt befelé az amúgy isteni hamburgereket. Transilvania Bank, köszi még egyszer. Remélem, jövőre zsírleszívó helyet is üzemeltettek majd, és akár ott is elkölthetem azt az összeget, amit túszul ejtettetek.

Nem megszokott

Ilyen dolgok vannak. Ezeket azért is akartam elmondani, mint negatívumokat, mivel eleve vannak – és az Electric Castle-en eddig egyszerűen nem voltak negatívumok. Ja, az is érdekes kép még, ahogy a szervezők által hivatalosan lefoglalt szálláshelyre megérkezem. Ami egy helybeli lakos portáján van, aki a háza mellé egy kisebb hostelt vagy mit épített, minimál-berendezéssel: két szintnyi szoba, mindegyikben csak ágyak. Becsengetek, nem jön ki, bekopogok a házába, kidugja a fejét. Mondom, ez és ez vagyok, ebből és ebből a városból, és talán, de nem biztos, itt van szállás foglalva nekem, mik a formaságok. Azt mondja, kövessem, ezzel bevisz az épületbe, és mutatja, ezekből és ezekből a szobákból lehet egyet választani, minden jót, ja és bocsánatot kér, hogy hűvös van, és mindjárt hoz egy hősugárzót. (Később tényleg hozza, amikor otthon sem vagyok, ott is hagyja bekapcsolva, többé egyszer sem látom az illetőt.) Na, és még előtte levisz az udvarba, hogy megmutassa a nyári sütögetős helyet, ha majd javulna az idő, és szükséges lenne. És kész. Ennyi a formaság. Érted: semmi iratot nem kér, nevet sem, bárki lehetek, aki beesett az utcáról. Nagyon lazák azért a helybeliek.

Na, de akkor zárásként megnéztem az idei feszt első napjáról a szervezők által készített hivatalos kis filmecskét. Egy olyan kandírozott valóság ez, ami nagyon tetszik, van is benne valami, de állandóan szotyogó lábbeliben, és rámfagyó vizes zokniban, csepegő ingben ezt ezúttal alig vettem észre. Pedig nagyon kevéssé sminkelt a dolog ezen arca is, és valójában ilyen is: szép, hatásos, színes, fényes, csengő-bongó. Onnan is tudom, hogy belesajdult a szívem, amikor a Fatboy Slim közben végül teljesen feladtam idénre, és elvonultam a tapicskolva, cuppogva örvendező rajongók mögött.

Számokban

Jó számok mentek végig az EC-n – de most nézzük a hátteret is, másfajta számokban. A szervezők szerint a 4 nap alatt 97.000 látogató volt. A belépőkből 4 millió lej bevétel jött. A fesztivál 10 hektáron zajlott, ami kétszer akkora, mint a tavalyi, ugyancsak duplája volt idén a tavalyinak a fellépőkre szánható költségvetés. Összesen 6 színpadon 150 előadó lépett fel, és 25 ételárusító hely volt, a rendezvényt idén 1000 ember szervezte. A helyi önkormányzat bevétele 60 ezer lej volt a parkolási díjakból, és megkapta még a szervezők bevételének 2%-át, azaz további 80 ezret. Jövőre még nagyobb EC-t terveznek.

Szeghalmi Örs