Aki eljut a beismerésig, megtette a legfontosabb lépést

Az a függőségben élő személy, aki eljut a segítségkérésig, nagyon nyitott a megváltozásra, ám a szenvedélybetegség természeténél fogva hosszú út vezet a beismerésig, mondta Adorján Éva, a Bonus Pastor Alapítvány igazgatója.

Időnként a Bihari Naplóban is megjelenik egy felhívás: a Bonus Pastor Alapítvány rövidtávú terápiás programokat szervez szenvedélybetegeknek, ahová azokat várják, akik szeretnének változtatni alkohol-, drog-, nikotin-, játék vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon. Pár hete ünnepelte az 1993 óta működő, 1996-ban bejegyzett alapítvány, hogy tíz éve működtet egy terápiás otthont a Maros megyei Magyarózdon lévő Pekri kastély átépített magtárában, ahol 6-9 hónapos bentlakásos kezelésre is van lehetőség. Az említett felhívásban Bihar megye tekintetében Margittát szokták megjelölni egy telefonszám kíséretében, ahol jelentkezni lehet, ezért elöljáróban azt kérdeztem Adorján Évától, a nevezett terápiás otthon igazgatójától, hogy mi is zajlik Margittán?

- A Bonus Pastor Alapítványnak különféle tevékenysége van, a függőség folyamatának minden mozzanatával foglalkozunk, kezdve a prevenciótól, a kezelésen át (ambuláns, rövid és hosszú távú terápia) az utógondozásig. Bihar megyében, Margittán egy utógondozói – egyelőre kis létszámú – támogató csoport működik egy olyan család jóvoltából, ahol a családfő több éve szabadult szenvedélybeteg, a feleség azóta pszichológiát tanult, mesterizik.

- Mi indokolta, hogy egy ilyen célkitűzésű alapítvány létrejöjjön?

- Nagyon röviden: a szükség. Kicsit bővebben: 1993-ban az akkori erdélyi református püspök, néhai dr. Csiha Kálmán kérte fel Horváth Levente lelkészt, hogy foglalkozzon az alkoholistákkal. Az Alapítvány 2003-ban végzett egy felmérést hat erdélyi, főleg magyarlakta megyében az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Ez a felmérés kimutatta, hogy a vizsgált népesség közel 15%-a érintett és veszélyeztetett. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint Románia az alkoholfogyasztás terén élen jár, világviszonylatban az ötödik helyen vagyunk az egy főre eső tiszta alkoholfogyasztást számítva (több mint 14 liter ). Az Alapítvány egyik fontos tevékenysége a hosszú távú terápia, mely Magyarózdon zajlik, a Pekri-Radák kastély egykori magtárából átalakított épületben. A Drogterápiás Otthon valóban otthonává vált közel 300 különféle függőséggel küzdő személynek az elmúlt tíz év alatt, az évfordulót szeptemberben ünnepeltünk. Felemelő érzés volt találkozni sok-sok olyan ragyogó arcú egykori lakóval, akinek élete radikálisan megváltozott a terápiában eltöltött idő alatt. Akik reménytelenül, szégyenkezve, a családtól megvetve, a társadalom peremére szorulva, mint egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva, nem is tudva mit lehet kezdeni elrontott életükkel, lépték át az Otthon kapuját. Itt megtapasztalták a tiszteletet, a szeretetet, az elfogadást. Változni csak ilyen légkörben lehet. Lassan ezek a férfiak elkezdtek felelősséget vállalni, rendezni elromlott kapcsolataikat, visszanyerték emberi méltóságukat.

A statisztika nyelvén

- A számok nyelvén mennyire hatékony a terápia?

- A statisztikák önmagukért beszélnek: a terápiára jelentkezettek közel fele absztinens életet él. Azok aránya, akik végigvitték terápiájukat, vagyis 6-9 hónapot töltöttek Magyarózdon, ennél is nagyobb, megközelíti a 70%-ot. A terápiás Otthonba való felvétel folyamatosan történik, minden kedden. A felvételt megelőzi egy interjú, amely során a munkatársaink felmérik a jelentkező motivációját, információkat nyújtanak erről a szolgálatról.

- Kik álltak be a sorba, hogy munkát vállaljanak?

- Az első munkatársak lelkészek, egyéb szakvégzettségű személyek voltak, akiknek szívügyükké vált, hogy szenvedélybetegeken segítsenek. A legtöbb kollégám a 90-es években beiratkozott, vagy újrairatkozott egyetemre, hogy pszichológusi, szociális munkás, gyógypedagógusi diplomát szerezzen, hogy a segítségnyújtást szakszerűen végezze. Az alapképzés után mesteri fokozatot is szereztünk többen, valamint posztgraduális képzéseken (pszichodráma, családterápia, pasztorálpszichológia, mentálhigiéné) folyamatosan részt veszünk. Egy Hollandiában működő szervezet (DeHoop) egyik munkatársa - aki egyébként heroinfüggőségből szabadult, s immár közel 30 éve tanácsadóként dolgozik - tartott nekünk és még sokaknak intenzív kurzust évekkel ezelőtt Bukarestben.

A család betegsége

- Mennyire nyitottak a betegek és családjaik a lehetőségre?

- Akik eljutnak oda, hogy segítséget kérjenek, azok nagyon nyitottak. Viszont éppen a szenvedélybetegség természeténél fogva hosszú, sokszor nagyon hosszú út vezet addig, amíg a család vagy maga az érintett személy felhagy a baj takargatásával, s elindul, hogy segítséget kérjen. Le kell küzdenie szégyenét, el kell ismernie, hogy nem tudja irányítani megfeneklett életét. Ez nem könnyű. Ha idáig eljut valaki, akkor megtette a legnehezebb lépést.

- A felhívásaik szerint a terápiákra a függők családtagjait is várják. Őket miért?

- A rövid távú terápiára azokat a szenvedélybetegeket és családtagjaikat várjuk, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak a hosszú távú terápiára elköteleződni. Fontos, hogy ezekre az alkalmakra felnőtt családtagok is jelentkezhetnek. Megfogalmazódhat a kérdés: miért menne terápiázni egy feleség, ha például a férj alkoholista? A függőség nem egyszemélyes betegség, hanem a család betegsége. A szenvedélybeteg mellett élő társ, szülő, gyerekek életét meghatározza a függőség, legtöbben társfüggőkké válnak. A rövid távú terápiák segítenek ezekre az összekuszált kapcsolatokra rálátni, ezekből kigyógyulni. Rövid távú terápiát évente 3-4 alkalommal rendezünk. Megragadom az alkalmat, hogy ezen a helyen is mondjam, hogy a legközelebbi ilyen rendezvény novemberben lesz.

- Milyen módszereket alkalmaznak?

- A Magyarózdi Drogterápiás Otthonban, a hosszú távú terápián, a Kanadából származó Portage (Portázs) modellt alkalmazzuk, mely a WHO által is elismert módszer. Ez kiválóan működik mindenfajta függőséggel (alkoholizmus, kábítószer-függőség, játékszenvedély) küzdő személy esetében, aki az Otthonba felvételt nyer. A lényege a terápiás közösség. A rehabilitációs intézetünk 18-50 éves férfiak számára nyújt segítséget.

Szenvedély, depresszió

- Mennyibe kerül ez a betegnek? Milyen támogatást kap és honnan az alapítvány?

- Az Otthonban egy lakó (így nevezzük a betegeinket) havi ellátása közel 2000 lejbe kerül. A lakóktól 800 lejt kérünk. Ezt az összeget a családok kb. 60-70%-ban tudják kifizetni. A fennmaradó hiányt pályázatokból, adományokból, s havi 250 lejt lakónként állami támogatásból pótoljuk.

- Igaz-e, hogy a magyarok, ahogy a "hagyomány" tartja, depressziósabbak, hajlamosabbak az önpusztításra?

- A szenvedélybetegség kialakulása nem köthető feltétlenül a depresszióhoz. Hiszen mikor egy fiatal (nemzetiségtől függetlenül) megissza az első pohár alkoholt, vagy lerészegedik, kipróbálja az első füves cigarettát, akkor lehet, hogy a társaság kedvéért teszi, vagy kíváncsiságból vagy, hogy bátorsága legyen egy kapcsolatban kezdeményezni.Viszont, és ez a mi tapasztalatunk is, sok szenvedélybeteg depresszióssá válik.

- Mennyire lenne igény a tevékenység bővítésére, s ha igen van-e rá lehetőség?

- Igény van: egy női otthon az álmunk, valamint egy fiatalkorúakat rehabilitáló intézet. Sajnos a fiatalok világszerte, így nálunk is, egyre zsengébb korban kezdenek el kábítószereket használni. A drogfüggőség hamarabb kialakul, mint például az alkoholizmus, mely esetben több év vagy akár évtizedes használat után válik valaki függővé. A lehetőségeink meglehetősen korlátozottak, a meglevő tevékenységeink futtatása is sok nehézségbe ütközik.

Újabb terápiás program

A Bonus Pastor Alapítván rövidtávú terápiás programot szervez szenvedélybetegeknek és felnőtt hozzátartozóiknak 2015. november 2-13. között Magyarózdon, Maros megyében.

Várják azok jelentkezését, akik változtatni szeretnének alkohol-, drog-, nikotin-, játék- vagy társfüggőségükkel terhelt életmódjukon. Jelentkezési határidő: 2015. október 26. Bővebb információk a 0747-064624-es telefonszámon vagy a www.bonuspastor.ro weboldalon.

Rencz Csaba