Ünnep előtti belső feltöltekezés

Molnár Imola unitárius lelkész fogadta azokat a hölgyeket, akik eljöttek az Imalánc péntek délutáni összejövetelére, a Nicolae Jiga utcai unitárius templom gyülekezeti termébe.

Mint minden alkalommal, ezúttal is imával kezdődött az összejövetel, majd Széll Katalin nagyváradi képzőművész vallott életéről, s a művészetről, amely végigkísérte a kezdetektől fogva. A jelenlévők megtudhatták: jelenleg legszívesebben pasztell technikával alkot, azonban az elmúlt évek során a legkülönbözőbb képzőművészeti módszereket tanulta meg és alkalmazta – a gobelintől a japán varráson keresztül a tojáshéj-alapú, illetve gombokból készült munkákig.

Csend, rend

A művésznő házasságáról, tanárairól is vallott, s mint megjegyezte, bár úgy gondolta, hogy idős korára több ideje lesz alkotni, úgy tűnik, a dolgok másként alakulnak az életében. „Ahhoz, hogy az ember alkotni tudjon, rend, csend és nyugalom kell körülvegye, s ebből egyre kevesebb van” – mondta Széll Katalin, végül pedig Kocsis Sándor Útravaló című versét szavalta el.

Belső szépség szükséges ahhoz, hogy a művészetet befogadjuk, ugyanakkor ez a belső szépség az, ami összekapcsolja az Imaláncot a művészetekkel, mondta Molnár Imola, aki a rendezvény folyamán idézetgyűjteményt tartalmazó papírtekerccsel ajándékozott meg minden egyes résztvevőt. Az idézetek legnagyobb része az imáról szólt, a csodáról, az imák a megválaszolásáról. A találkozó közös imával, majd beszélgetéssel folytatódott. Mint később az unitárius lelkész elmondta, fontos, hogy ezeknek a rendezvényeknek az alkalmából bemutatkozzanak azok a művészek, akik közöttünk élnek, egyúttal az Imalánc lelki felkészülés is, belülről történő feltöltekezés, mely különösen ilyenkor, advent idején nagyon is fontos.

Neumann Andrea