”A jó szó és a mosoly nem kerül pénzbe”

Kilenc erdélyi nagyvárosban, két év után Dancs Annamari, a Budapesti Operettszínház szólistája, két kollegájával operett, musical és könnyűzene gálával turnézik, melynek keretében február 9-én Váradon is fellép. Szívesen válaszolt az Erdély Online kérdéseire.

– A közelmúltban Az évad operettszínésze elismerésben részesült. Mit jelentett ez az Ön számára?

– Október 24-én ünnepeljük a magyar operett napját, ez alkalommal minden évben kitüntetik az előző évad legjobbjait. Mi aznap a Csínom Palkót játszottuk a Budapesti Operettszínházban, az előadás kezdete előtt tudtam meg, hogy én is a kitüntetettek között leszek. Nagyon meglepett, nem számítottam erre, remegtem előadás közben. Természetesen, mint minden művésznek jólesik, ha visszaigazolják, elismerik munkásságát. Számomra ez különösen fontos, hiszen csupán 5 éve vagyok a Budapesti Operettszínház tagja, és annyi szép feladatot, izgalmas szerepet bíztak rám az elmúlt időszakban.

– Mennyire volt könnyű erdélyiként beilleszkedni Magyarországon, illetve Budapesten?

– Anyukámnak van egy nagyon jó mondása, és ezt ajánlom mindekinek: ”A jó szó és a mosoly nem kerül pénzbe”. És ez annyira igaz az élet minden területén. Engem 2010 nyarán egy meghallgatást követően szerződtetett le Kerényi Miklós Gábor direktor úr a Csárdáskirálynő szubrettszerepére, a Stázira. Előtte Bukarestben a Ion Dacian Nemzeti Román Operettszínházban játszottam ugyanezt a szerepet, ugyanebben a rendezésben. Nem volt sok tapasztalom színházi téren, sőt, szinte semmi, de teljes hittem és örömmel vetettem bele magam a munkába, a kihívásba. Én mind a mai napig mosolyogva lépem át a művészbejáró küszöbét. Ez furcsa is volt a régen a kollégáimnak, hogy itt egy mosolygós lány, aki mindennek örül. Nálam ez “gyári beállítás”, nem tehetek róla, szerencsére.

– Először könnyűzenei, illetve popénekesnőként vált ismertté a neve, az utóbbi időben azonban népszerű operettek (fő)szereplőként is sikereket arat. Hogyan "keverhető" a kettő, illetve ha lehet azt mondani, melyik kedvesebb Önnek?

– Érdekes, mert Erdélyben egyeltalán nem jelentett fennakadást az hogy én könnyűzene énekesnőként megmutattam, hogy a klasszikus műfajban is jártas vagyok. Jó, egy kicsit meglepődtek, amikor 2007-ben megjelent az első operettlemezem, de jól fogadta az itthoni közönség. Magyarországon ez a fajta zenei eklektika már furcsa, talán azért, mert ilyenre nem igen volt példa. Hangilag szerencsére megbírom mindkettőt, persze mind a mai napig erre nagyon odafigyelek, az éneketanárommal folyamatosan dolgozok. Hogy melyik műfajt szeretem jobban, ez nehéz döntés, mert a könnyűzenének nagyon sok hálás évet, rutint köszönhetek. De tény és való, hogy az operett már 5 éve egy nagy szerelem. Nem tudom megunni, mindig tanulok benne valami újat.

– Visszatérő vendég Váradon, milyen emlékei vannak a korábbi fellépésekről?

– Soha nem felejetem el, a Partiumban először 2001 májusában léptem, a Nyíló Akác Fesztiválon. Utána nagyon sokat hívtak Bihar megyébe, és Nagyváradra és midnig nagyon jó hangulatú koncertjei voltak. Legutóbb2 éve voltam, akkor Oszvald Marikával és Peller Karcsival léptünk fel.

Hangulat

– Más-e hangulat a partiumi, illetve erdélyi fellépéseken, vagy nem lehet különbséget tenni az anyaországi és az itteni közönség között?

– Mindig mindenütt egy kicsit más a közönség, de ez  nem baj. Az alaptapasztalat az az, hogy bárhova megyek, ott a koncertem végén mosolygós, boldog arcokat látok - és ez nagyon jó érzés. Erdélyben őszintébbek az emberek, nyíltabbak és jobban kifejezik a rajongásukat. Nagyváradról például vannak olyan 70 éves, idős hölgy rajongóim, akik rendeszeres követnek a Facebookon, és minden koncertemre, előadásomra lejönnek.

– Milyen számokkal, meglepetésekkel készülnek a mostani fellépésükre?

– A februári erdélyi turnénkra Janza Katával, az Operettszínház legendás musical-primadonnájával, és Laki Péterrel, az ifjú táncos-komikus kollégámmal jövünk haza .  A koncert alapját és hangulatát a nemrég megjelent Színház, szerelem című lemezem adja. Erről is, de a pályafutásom nagy slágereiből is énekelek, amolyan  körutazás lesz az elmúlt majd’ 20 zenei évemben. Katával és Petivel több duettünk, közös dalunk is lesz, és az biztos, hogy a legnagyobb és legismertebb slágerek fognak elhangzani az operett- és musicalirodalomból.

– További tervek?… 

– Szerencsére folyamatosan van felkérés, munka, új szerep. Nemrég jöttünk haza Japánból, ahol közel három hétig turnéztunk az Operettszínházzal. Most a Lili Bárónőt próbálom, amelyben a címszerepben fogok debütálni január végén. Aztán február 8-16. között 9 erdélyi városban turnézunk. Ezt követően pedig kezdődik a Chicago-i  Hercegnő című operett próbaidőszaka, amelynek április 22.-én lesz a bemutatója a Budapesti Operettszínházban. A nyár sem lesz csendes, júniusban férjhez megyek, júliust és augusztust pedig végigturnézzuk a Csárdáskirálynővel.

Ciucur Losonczi Antonius