Hello Dolly!, helló hőség

A Szakszervezetek Művelődési Házában mutatták be szerdán az V. Nyári Színházi Fesztivál keretében a Hello, Dolly! című közismert musicalt.

Általában a nagyváradi vár nyári színházában tartják meg az immár ötödik évadához érkezett Nyári Színházi Esték előadásait, és csak rossz idő, vagy technikai okok miatt helyezik más színhelyre a bemutatókat. Szerdán este is a szakszervezetek művelődési házába várták a szervezők a könnyed szórakozásra vágyó magyarok igen népes seregét, akik zsúfolásig meg is töltötték az intézmény előadótermének hatalmas nézőterét. A szervezők nevében Cseke Attila, RMDSZ-es parlamenti képviselő, Dobos László, a Mandala Dalszínház igazgatója, valamint Nyíri Tamás a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke szóltak az egybegyűltekhez. Elsőként Cseke Attila beszélt, elárulva azt, hogy a nagyváradi vár nyári színházában nem lehetett megvalósítani ezt az előadást, mert a díszletek ezt nem tették lehetővé. Ezt követően arról beszélt, hogy félidejéhez érkezett az 5. Nyári Színház Fesztivál, hiszen a Hello Dolly! az ötödik előadás, ezt követően pedig még négy előadást mutatnak be e fesztivál keretében. „Ebben az évben volt bohózatunk, operettünk, volt egyszemélyes színpadi előadásunk, ez ma egy musical lesz, aminek, reméljük, ugyanolyan sikere lesz, nint mindegyik előadásnak. Köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttek erre az előadásra, hiszen ez azt mutatja számunkra, hogy ezzel a nyári színházi évadsorozattal már ötödik éve egy magyar közösségi tér alakult ki Nagyváradon. Hiszem, hogy ez egyfajta üzenet is a váradi és a bihari magyaroknak az anyaország felé, hogy igényes magyar kultúrára igenis igény van” – fogalmazott a politikus.

Nagy díszlet

Dobos László a Mandala Társulat és a Turay Ida Társulat nevében köszöntötte az embereket, megismételve azt, hogy olyan nagy kiállítású az előadás, aminek díszletei és technikai megoldásai nem engedték meg, hogy a nyári színházban vigyék színre azt. A produkcióról magáról nem kívánok részletesebben szólni, hiszen akik szeretik a musical műfaját, vagy akik Détár Enikő színművésznő kedvéért látogattak el a szakszervezetek művelődési házába, valószinűleg jól érezték magukat, annak ellenére, hogy maga a produkció minősége nem lépte túl az átlagos szintet sem a zenei, sem az előadói megvalósítás, sem a rendezés szempontjából. A díszletek valóan szinte az egész színpadteret elfoglalták, de mégsem jelentettek akkora pluszt, aminek hatására el lehetett volna vonatkoztatni attól, hogy a szerdai amúgy is nagyon meleg napon a művelődési házba összezsúfolt közel ezerfős nézőközönség rettenetesen fülledt hőségben volt kénytelen megtekinteni a produkciót.