Böcskei László megyés püspök karácsonyi üzenete

Krisztusban szeretett testvéreim, kedves ünneplő hívek!

Karácsonyt ünnepelve minden évben felidézzük Jézus Krisztus születésének történetét Szent Lukács evangélista leírása szerint (Lk 2, 1-14). Az evangéliumi rész az örömhír meghirdetését tárja elénk, és olyan megállapításokat és kijelentéseket tartalmaz, amelyek segítenek bennünket abban, hogy befogadó szívvel közelítsünk karácsony ünnepéhez és megértsük annak üzenetét.

A megállapítások között ott szerepel a népösszeírás, amelyet Augusztus császár rendelt el. Ennek engedelmeskedve, József és Mária útra kel Betlehem felé. Az is egy megállapítás, hogy a nagy tömeg miatt nem jutott nekik hely a fogadóban, ezért egyszerű körülmények között húzódtak meg. Egy másik megállapítás arról szól, hogy a környéken hozzájuk hasonló, egyszerű emberek is tanyáztak, akik mindennapi munkájuk mellett, a csillagok jeleit is követték. Sorolhatnánk a megállapításokat, amelyeken keresztül, egy alapjában véve kemény és megkülönböztető, visszautasító világot ismerhetünk meg, amelyben mégis helyet keres és talál magának a titok és a titokzatos.

Erről szólnak a további kijelentések is: valami újhoz, egy váratlan eseményhez, egy ismeretlen személyhez akarnak elvezetni bennünket, hogy gazdagodva a megismerésben, életünkben mindig ott legyen az újdonság.

„Beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét!”– írja Szent Lukács evangélista, és ezzel a kijelentéssel egy különleges időbe vezet át bennünket. Az idők teljességéről van itt szó, amelyet Isten megígért az ő népének, hogy a hosszú várakozás után végre találkozhasson az ő Istenével. Arról az időről van szó, amelyben Isten felvállalja az embert és végérvényesen melléje áll.

Kedves Testvéreim, az idei év karácsonyán gondoljunk erre az időre, és figyeljünk a mi időnkre és annak súlyára. Hiszen mindnyájan, az ószövetségi néphez hasonlóan, a várakozásnak az útját járjuk, amikor Istenbe vette hittel, egy jobb és szebb világot szeretnénk körülöttünk, egy igazságosabb társadalmat, egy befogadóbb és elfogadóbb közösséget, és olyan embereket, akiket átjár az együttlét öröme. Álmodozóknak tarthatnak bennünket sokan, ha ezt így gondoljuk, ha pedig ki is mondjuk, akkor akár eszteleneknek is tűnhetünk a világ szemében. Mégis az ószövetség reményteli útját járva, mi is várjuk a fényt, a nagy felcsillanást, amely megváltoztatja életünket és kiteljesíti reményünket.

Az evangélista egy másik kijelentést is hangsúlyoz az ő értesítésében: „Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson”. A Gyermek születése egy banális eseménynek tűnik, amely érzéketlenül hagyja a világ dolgaival elfoglalt tömeget. Ennek ellenére az egyszerű barlangistállóban a Gyermek születésével egy új idő, a beteljesedett idő kezdődik el, és indul kibontakozásnak. Távol a világtól és annak zajától, egyszerűségben és alázatos környezetben újul meg a világ, mert az élet, amely ott felragyog, nem ismer akadályt: vonzó és örömet osztogató lesz azok számára, akik nem mondanak le a szebb és jobb élet utáni vágyról.

Kedves Testvéreim, szeretnénk, ha környezetünkben és családunkban is megvalósulna az igazi karácsony. Ezért meg kell tennünk azt a lépést, amely a megfelelő helyre vezet el bennünket.  Ilyenkor be kell látnunk őszintén, hogy sokszor mi is inkább a központi helyet keressük magunknak, a világ lüktető zajában látjuk kibontakozásunk lehetőségeit és idegenkedünk azoktól a helyektől, amelyek elvonulásra, meghittségre és elfogadásra hívnak bennünket. Karácsonyt várunk, de saját útjainkhoz ragaszkodunk. Karácsonyt akarunk teremteni egymásnak, de sokszor mintha távirányítóval tesszük és nem egy őszinte és személyes odafordulással. Építgetjük a Jászlat, de mégis csak a sajátunkat akarjuk kihelyezni a forgalmas életterekre, hogy ezzel mások tetszését elnyerjük, előttük imponáljunk. Igazából a közvetlen közelben, egy csendes helyen és nagy alázattal valami egészen különleges történik: új élet fakad, amely életmentő világosságot tartogat az emberek számára.

Kedves Testvéreim! Karácsony egy személyes történet lesz számunkra akkor, ha nem temetkezünk bele a külső részletekbe, hanem meghalljuk, megértjük a híradást, amely Isten cselekedetéről szól, aki az alkalmas időben, ha befogadjuk őt, csendben és szerényen elérkezik hozzánk. Milyen nagy örömet jelenthet a családnak, vagy akár a magányát élő embernek ez a látogatás, ez a híradás: Isten jelen van az én életemben és csak azt várja tőlem, hogy alkalmas időt szenteljek a vele való találkozásra.

Ilyen karácsonyt kívánok nektek, kedves testvéreim. Áldásokban gazdag Krisztus-fogadást és örömteli találkozást azzal, aki életünkben a leghitelesebb és legmegbízhatóbb útmutató. Áldott ünnepet mindenkinek!

Az Úr 2017. évének Karácsonyán.

 †Böcskei László

megyés püspök m.p