Nézőpontok és térhatású fotók a vármúzeumban

Nézőpontok. Térhatású fényképek az első világháborúban címmel a Magyar Nemzeti Múzeum vándorkiállítása tekinthető meg a Várostörténeti Múzeum – Kulturális Komplexumban három hónapon keresztül. A címben szereplő Nézőpontok szó három nézőpont-párra utal.A házigazda Várostörténeti Múzeum – Kulturális Komplexum részéről Imre Zoltán és Ionuț Ciorba főigazgató-helyettesek köszöntötték az érdeklődőket a csütörtök délután zajlott nyitóünnepségen.

Bognár Katalin fotótörténész, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa, a tárlat kurátora köszönetet mondott a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton igazgatójának, Csergő Tibornak, és a Tanoda Egyesület képviselő Kecse Attilának, hogy segítették a kiállítás bemutatását. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az első világháborúhoz kapcsolódó, háromdimenziós fényképeket közszemlére tevő tárlat immáron 12. helyszíne Nagyvárad. Mindegyik kép eredeti változata egy úgynevezett sztereofénykép, 100 éve ugyanis így hívták azt, amit mi most 3D-s képnek nevezünk. Kettő, egymástól kissé eltérő képből áll, amelyeket az emberi szem állásának megfelelően két különböző szögből vettek fel ugyanarról a tárgyról. A képpárt egy sztereoszkópnak nevezett szerkezetbe helyezve lehetett nézegetni, melynek segítségével a két kép egyetlen térhatású, háromdimenziós képpé alakult az emberi agyban. Az eredeti sztereofelvételeket a szintén hosszú múltra visszatekintő anaglif technika segítségével mutatják be a látogatóknak. A térhatás érzékeléséhez a képeket piros-kék színszűrős papírszemüvegen keresztül kell nézni. (A kiállításon amúgy kipróbálható az eredeti sztereonézős hangulat is egy kézbe vehető nyeles nézőkével és egy táblagéppel).

Három nézőpont

A címben szereplő Nézőpontok szó három nézőpont-párra utal. Egyrészt arra, hogy a sztereofényképek bal és jobb képei két nézőpontból készültek. Másrészt, hogy a kiállítás képeit Felvinczi Sándor magángyűjtővel úgy válogatták, hogy összehasonlítható legyen az első világháborúban szembenálló felek nézőpontja, vizuális propagandája. Ezeket a fénykép-sorozatokat a hátországban élők számára készítették és árusították a Központi Hatalmak és az Antant, hogy a térhatású fényképek segítségével az otthon maradottak érzékletesebben el tudják képzelni, hogyan folyik az élet a frontokon. Természetesen sosem szabad szem előtt tévesztenünk, hogy ezek propaganda-felvételek: céljuk az volt, hogy a körülményekhez képest megnyugtassák az otthoniakat, bemutatva, hogy a harcoló katonák győzelmeket aratnak, az egészségügyi és élelmezési helyzetük megfelelő, s adott esetben még emberségesen is bánnak az ellenséggel. A képek lehetőséget adnak arra az izgalmas és tanulságos összehasonlításra is, hogy megvizsgáljuk, egy-egy téma hogyan jelenik meg az egyik, és a másik oldal anyagában.

A Nézőpontok szó harmadsorban arra utal, hogy a propaganda felvételek mellett egy kisebb válogatás a magánszemélyek nézőpontjából enged bepillantást a Nagy Háborúba. A három magánszemély közül kiemelendőek a híres szobrász, Stróbl Alajos feleségének, Kratochwill Alojziának a képei, aki 1915-ben a budapesti Epreskertben fényképezett sebesült katonákat. Emellett a német propaganda képsorozatával kapcsolatban egy izgalmas magyar kapcsolatra is fény derült: korabeli újságillusztrációk azt bizonyítják, hogy a német cég által összeállított sorozatba több olyan kép bekerült, melyeket egy magyarországi fényképész, fotóriporter, haditudósító, Jelfy Gyula készített.

Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület elnöke – mely civil szervezet tárgyi emlékekkel járult hozzá a kiállítás gazdagabbá tételéhez –, köszöntet mondva az RMDSZ-es vezetésű Bihar Megyei Tanácsnak a támogatásért, hangsúlyozta: a képen látható katonák önakaratukon kívül váltak hősökké. Főhajtást érdemelnek, és ugyanakkor mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy hasonló borzalmak, szörnyűségek többé ne forduljanak elő.

Ciucur Losonczi Antonius