Karácsonyi hangverseny a filharmóniában

A Nagyváradi Állami Filharmónia idei utolsó hangversenyének műsorát a karácsonyi ünnepek méltóságteljes megünneplésének jegyében állították össze. Ludwig van Beethoven egyik versenyműve és Orbán György oratóriuma hangzott el.

Az est meghívott vendégei Gabriel Croitoru hegedűművész, Egyed Apollónia szoprán, a Kolozsvári Magyar Opera szólistája és Xavier Rivadeneira tenor (Magyarország) voltak, a karmester ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Jankó Zsolt volt. A karácsonyi hangverseny sikeréhez, ünnepélyes hangulatának megteremtéséhez hozzájárult a Nagyváradi Filharmónia Énekkara, Lászlóffy Zsolt karigazgató vezetésével.

Elsőként Ludwig van Beethoven (1770–1827) zeneszerző D-dúr hegedűversenye, op. 61 hangzott el, a városunkban közkedvelt hegedűművész, Gabriel Croitoru tolmácsolásában, aki idén már többször is fellépett Nagyváradon. Ludwig van Beethoven versenyműből hetet komponált: öt zongoraversenyt, egy hegedűversenyt és egy zongorára, hegedűre és gordonkára írt hármasversenyt. Ezek közül az utolsó három zongoraverseny, valamint az egyetlen hegedűverseny a legjelentősebb. A hegedűversenyt Franz Clement, a korszak híres hegedűművésze rendelte meg Beethoventől. Ismerve a mester munkastílusát, hogy egyszerre több darabon is dolgozgat, szelíd sürgetésként a bemutató időpontját is kitűzte, 1806. december 23-ra. Mindemellett rendszeresen meg is látogatta a zeneszerzőt, hogy ellenőrizze a munka haladását. A bemutató úgy zajlott le a Theater an der Wien színháztermében, hogy Clement egyetlen zenekari próba nélkül, a frissen írt kottából játszotta le a hegedűversenyt. A bemutató sikert hozott a zeneszerző számára, a közönség lelkesedett, de a kritikusok és a szakmabeliek egy része túlságosan „újszerűnek” ítélte a művet, Beethoven régi stílusát, az I. szimfónia és a megszokott darabok szellemiségét hiányolta. A hegedűversenyt Beethoven később zongoraversennyé is átírta, ez azonban nem vált maradandóvá. A háromtételes (Allegro, ma non troppo, Larghetto, Rondo) versenymű jelentőségére a fiatal Joachim József magyar származású hegedűművész későbbi interpretációja mutatott rá. Gabriel Croitoru bukaresti hegedűművész, akinek játékában 2018-ban immáron harmadszor gyönyörködhettünk, kiválóan tolmácsolta a Hegedűversenyek fejedelmének is nevezett versenyművet, a szimfonikus zenekar kiváló kíséretében. A hallgatóság nagy elismeréssel fogadta játékát, hosszan tartott az ütemes taps, amit a szólista egy ráadással köszönt meg: Johann Sebastian Bach egyik hegedűszonátáját adta elő.

Oratórium

Az ünnepi műsor második részében a Marosvásárhelyen született (1947), Magyarországon élő Orbán György zeneszerző Rorate coeli oratóriuma csendült fel az Enescu–Bartók koncerttermet zsúfolásig megtöltő közönség előtt. A sokunk számára eddig ismeretlen zeneművet nagyszerűen tolmácsolta a szimfonikus zenekar, a Filharmónia Énekkara, Egyed Apollónia szoprán és Xavier Rivadeneira tenor. A filharmónia műsorfüzetének ismertetője szerint a zeneszerző a „Rorate coeli című oratóriumát 1992-ben komponálta. A mű alapját a Rorate gregorián ének képezi. A rorate a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig minden hajnalban tartott szentmise Szűz Mária tiszteletére és a Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére”. Mind az előadóművészek, mind az énekkar, mind a szimfonikus zenekar, a kiváló karmester Jankó Zsolt dirigálásával, felejthetetlen zenei élményben részesítették a hallgatóságot. Egyed Apollónia szoprán és Xavier Rivadeneira tenor kitűnően tolmácsolták a szólókat, a zenekar nagyszerűen játszott. A kiváló énekeseket felsorakoztató énekkar előadása Lászlóffy Zsolt karigazgató irányításával lenyűgöző volt; véleményem szerint ragyogóan tolmácsolták a nagyon nehéz részeket is. Ha ismeretlen is volt sokunk számára ez az oratórium, az említett előadóművészek, a zenekar és az énekkar megszeretette velünk ezt a művet. Összefoglalva az egész hangversenyt, úgy érzem, méltó volt a kereszténység egyik legnagyobb ünnepének a köszöntésére.

Dérer Ferenc