2008.01.14. 06:24
A nyuszi sapkája
<p>„Értsék meg, hogy nem akarok szülni, nem is szeretem a gyerekeket” – fakadt ki az állásinterjún az ifjú hölgy, majd rögtön elnézést is kért; bár úgy tűnt, hogy a megbánás a bizottságnak szólt, valójában szégyellte magát... <STRONG>Petneházi Attila</STRONG> jegyzete</p>
A megalázó szituáció valami olyat hozott ki belőle, ami, pontosabban aki nem ő.
Noha a diszkriminációt (legyen az vallási, faji vagy éppen nemi alapú hátrányos megkülönböztetés) törvény tiltja, mégsem ritka a fenti eset.
A munkaadók valójában kényelmes helyzetben vannak, hiszen amíg az észak-alföldi régióban 100 ezer regisztrált munkanélkülire nem egészen háromezer betöltetlen álláshely jut, kedvükre válogathatnak a jelentkezők között.
Ha egy cég ma felad egy álláshirdetést, amelyben középiskolai végzettséget ír elő, biztos lehet benne, hogy a meghallgatáson diplomások is egymásnak adják a kilincset.
Ilyen körülmények között az vesse a munkáltatóra az első követ, aki a munka világában némi jártasságra már szert tett jelentkező helyett frissen végzettet alkalmaz, akit azután a saját költségén kiképez, bár semmi garancia arra, hogy az illető nála marad.
(Gépjármű-márkakereskedők tudnának mesélni arról, hogy miként édesgette magához a konkurencia a náluk kiképzett szerelőt.) A pályakezdő tehát kicsit úgy indul neki a dolgos hétköznapoknak, mint a nyuszi a mesében; ha van sapka a fején, az a baj, ha meg nincs, akkor az.
Hát még, ha nő az illető. Uniós számítások szerint harminc ledolgozott év alatt ugyanazért a munkáért egy hölgy összességében átlag 3,2 millió forinttal kap kevesebb fizetést, mint férfi kollégája. Nem is érti, hogy miért irigylik őt a fiatalok…
Petneházi Attila
E-mail: petnehazi@naplo.haon.hu
