Szerelme emléke díszíti Kovács Zsuzsa sírboltját

Kedden délelőtt egy szűk körű sajtóeseményen mutatta be a Szörényi család a szeretett halottjuk, Kovács Zsuzsa, Jászai Mari-díjas színésznő síremlékét – írja a Bors.

A művésznő másfél évvel ezelőtt, 2020. március 27-én hunyt el, a temetésére azonban közel fél évet kellett várni, a pandémia miatt, illetve a sírhelye is csak mostanra készült el. Elegáns, méltó nyughely lett.

Szörényi Levente és Kovács Zsuzsa közel negyven évvel ezelőtt váltak el, mégis örökre összekötötte őket a fiuk, Örs és az a furcsa se veled, se nélküled kapcsolat, ami az első pillanattól kezdve meghatározta a viszonyukat. Mi sem jellemzi jobban a köztük lévő köteléket, hogy most, amikor végre elkészülhetett a síremlék, Levente áll a sírhant mellett.

Amikor arról kérdeztük, hogy mit lehet tudni a gyönyörű kőborításról, mesélni kezdett:

Ez egy nagyon régi történet... Zsuzsával még javában házasok voltunk, amikor Váró Márton barátom, aki egy debreceni származású, híres szobrászművész, négy kőkockát ajándékozott nekünk.

– A szobrász tudta, hogy nagyon tetszik nekem az InterContinental szálló halljában álló, monumentális falidísze, amit Gyűrődésnek nevezett el. Ezek a kőkockák ugyanazzal a technikával készültek – tette hozzá a zeneszerző.

– Szóval, Zsuzsával közösen kaptuk, a kád szélén tartottuk őket. Amikor elváltunk, most már közel 40 éve, ezek a dolgok ott maradtak, miért hoztam volna el? Ugyanúgy az övé is volt… – gondolkodott el Szörényi, majd hozzátette:

Közös emlékünk volt ez, Zsuzsa tavalyi halála után elkerült Örshöz, a fiunkhoz, ő találta ki, hogy ez legyen a síremlék része.

Szörényi Örs udvariasan hallgatta az édesapját, néha lopva a síremlékre tekintett, aztán megint vissza. Látszik, hogy számára nagyon nehéz érzelmileg ez a helyzet.

– Édesanyámnak nagyon magas ívű pályája volt, azt gondolom, hogy úgy élte az életet, ahogy szerette volna. De talán fogalmazhatok úgy is, hogy a legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy ilyen sikeres lesz. Nagyon vidáman, közvetlenül, nyitottan és őszintén élt – mesélte lapunknak Szörényi Örs, majd így folytatta:

– A 90-es években anyu egyedül maradt, akkor még én is facér voltam, ezért rengeteg időt töltöttünk együtt immár felnőttként. Sokat beszélgettünk, barátok voltunk. Furcsa ezt mondanom, de akkoriban újra megismertük egymást

– mondta Szörényi Örs, majd így zárta gondolatait:

– Sokat gondolkodom azon, hogy milyen értelmetlen dolog, hogy ilyen hamar elment, hiszen még annyi mindent tudott volna csinálni... Most lenne 76 éves, mennyi minden várt volna még rá.