Rózsákat szenteltek Casciai Szent Rita emléknapján

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Giosanu Leonard váradolaszi segédlelkész felidézte Szent Rita életét, akit nem közvetlenül földi élete után avattak szentté, hanem később, 1900-ban. A katolikus egyházban a lehetetlennek tűnő dolgoknak a védőszentjeként tisztelik. Azokban a templomokban, ahol külön van Szent Rita-oltár, az emberek, különösképpen akik nehéz sorsúak, minden csütörtökön ott imádkoznak és kérik az ő közbenjárását.

Rita szegény családban született, 1380-ban. Mivel szép külsejű volt, a szülei úgy döntöttek, férjhez adják egy jómódú emberhez, hogy az egész családot úgymond kiemelje a nehéz anyagi helyzetből. Ugyan már gyermekkorától kezdve Isten szolgálatába akart állni, ennek ellenére engedelmeskedett szüleinek és vállalta a házasságot. Tizennyolc éven keresztül volt feleség és édesanya, melyből tizenöt évet nagy kínok közt kellett leéljen. Nem fizikai betegség, hanem a férje miatt, aki szinte minden rossz tulajdonsággal rendelkezett. Ütötte, verte asszonyát, részegen ment haza, amikor pedig otthon volt, állandóan megalázta őt. Rita azonban nem keseredett el annyira, hogy mindent felborítson, hanem inkább folyamatosan imádkozott Istenhez a párja megtéréséért. És ezzel elérte azt, amire annyira vágyott: a férje megtért, viszont züllött élete során annyi ellenséget gyűjtött magának, hogy valaki meggyilkolta. A kor szokása szerint Ritára, illetve a gyermekekre hárult volna ennek megbosszulása. Rita viszont tudta, hogy ez egy nagyon kegyetlen világi törvény, és imádkozott azért, hogy a gyermekei ne szennyezzék be magukat ezzel a szörnyű bűnnel és ne jussanak a kárhozatra.

Isten furcsa módon hallgatta meg az imáit: járvány keletkezett, akárcsak most, és Rita mindkét fiát elveszítette. Ekkor eldöntötte: eljött az ideje annak, hogy azt az életet élje, amire gyermekkora óta készült. Viszont amikor jelentkezett a kolostorba, kinevették. Tizennyolc évnyi házasság után akarsz te apáca lenni? Többször próbálkozott, de mindannyiszor elküldték. Ő azonban kitartott és ennek meglett a gyümölcse: Isten csodát hajtott végre az életében, hiszen egyszer csak a kolostorban találta magát, anélkül, hogy bement, vagy belopódzott volna az ajtón. Ezért megengedték, hogy maradjon, de ott a rendházban is próbára tették az alázatát. Tűrte ekkor is a megpróbáltatásokat, nem panaszkodott, sőt, imádkozott azért, hogy jobb belátásra térjenek a szerzetesnővérei. Amikor megbetegedett, és jöttek látogatóba a rokonai, azt kérte tőlük: hozzanak neki egy rózsát a szülei sírjáról. Noha január volt, mégis találtak rózsát, Rita pedig kérte Jézust: add, hogy legalább egy tüske a töviskoronádból megsebezzen engem! Óhaja teljesült: kapott egy sebet a homlokára, mely folyamatosan vérzett és fájdalmat okozott neki, de ő örömmel szenvedett. Betegségei, a böjtölések és a munka végül fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba.

„Ma, amikor őt tiszteljük, a családok fel kell nézzenek Szent Ritára, és mind a feleség, mind pedig a férj, kérje az ő segítségét, hogy a másik szeretetteljesebb legyen. A közbenjárását kérve, mindenki imádkozzon a házastársáért, még akkor is, ha emberi szempontok alapján lehetetlen volna a változás, ugyanis a hitünk csodákat tehet” – hangsúlyozta a tisztelendő.

Fotók: A szerző felvételei