Morgolódó

Tóth Ágnes

Olvasom, hogy újra vizsgálják a szociális segélyre jogosultakat, és büntetést szabnak ki, ha csaláson kapják valamelyiket. Eszembe jutott, hogy néhány éve ugyanilyen tortúrán mentek át a betegnyugdíjra szoruló állampolgárok is, akik a szigorú vizsgálatok terhe miatt, már azt is megbánták, hogy megszülettek. Az évek alatt ugyanis többször újravizsgálták a hivatalos szervek, hogy nem csapják-e be az államot. Mert aki nem elég rászorult vagy nem elég beteg, az menjen dolgozni! Nézzük meg, hogy egy elméleti törvény hogyan működik a gyakorlatban.

Vegyünk egy példát. K. S. 56 éves és 3 éve tengődik 450 lejes betegnyugdíjából hasnyálmirigy betegsége miatt. Újra behívják kontrollra, majd további vizsgálatokra fel kell utazzon Bukarestbe. A vonat oda-vissza, meg az ott tartózkodás, máris felemészti majd egyhavi betegnyugdíját. A vizsgálatok után megállapítják, hogy valamelyest javult az egészségi állapota és ülőmunkát nyugodtan vállalhat, ezért nem jogosult tovább a betegnyugdíjra.

Megalázottan, és most már nem csak fizikailag, de pszichikailag is elgyötörve visszatér a mi emberünk a szülővárosába és megpróbál kenyérkereset után nézni, ami, valljuk be, ebben a nagy gazdasági válságban, ráadásul 56 évesen nem sikerül neki. Hogy éhen ne haljon, kénytelen beadni egy kérvényt a munkaügyhöz, hogy adjanak neki szociális támogatást, hogy fel ne forduljon. És akkor az állam kénytelen megadni neki azt a pénzt, amit nemrég ki akart venni a zsebéből, és amit újabb tortúra árán ellenőriz, hogy jár-e a rászoruló polgárnak, vagy sem.

Ám mivel a megállapított szociális segély hideg vízre sem elég, K. S. megfogadja a fővárosi Szakorvosi Bizottság tanácsát és ülőmunkát vállal.

Kiül a járdaszélre, és maga elé teszi a kalapját.

Nyitókép: illusztráció