Kóbor kutyák: tiltakoznak az állatvédők a jogszabály-módosítás ellen

Pikó Stefánia

Az elmúlt évek „játékszabályai” alapján a sintérek a menhelytől legfeljebb a 60 kilométer távolságra lévő települések önkormányzataival köthettek szerződést, ha viszont az említett módosítás életbe lép, a megyén belül bárhová kiszállhatnak a kóbor kutyákért. A megyei tanácselnök múlt csütörtökön bejelentette, hogy találkozott a négy régióközpont polgármesterével (Nagyszalonta, Margitta, Élesd, Belényes) és velük, valamint a váradi szolgáltatóval megegyeztek egy kóbor kutyás programban azzal a szándékkal, hogy az év második felében Bihar megye ebből a szempontból is igazodjon az Európai Unióhoz, és ne legyenek kóbor kutyák vidéken sem. Ez az intézkedés az állatvédők szerint egyáltalán nem az unióhoz való igazodáshoz fog vezetni.

Az Animal Shields Állatmenhely és Egyesület egyike azon 91 állatvédő szervezetnek, melyek petícióval tiltakoznak a módosítás ellen. Kosztin Ildikó, az Animal Shields vezetője elmondta, ahogyan a petícióban is olvasható, egy olyan tevékenységet akarnak most legalizálni mindenféle hangzatos címszó alatt, melyet már hét éve (2013 óta) illegálisan folytatnak. A sintérek nemcsak a 60 kilométeres szabályt vették semmibe, hanem a megyehatárokat sem tartották tiszteletben – a szatmári sintéreket például számtalanszor látni lehetett Bihar megyében, akció közben. A távolabbi kiszállás előnye, hogy a hosszú úton valahol kiengedik a begyűjtött kutyákat, természetesen miután lefotózták őket befogva, és megkapták értük a pénzt – egy kutyáért 400–700 lej közötti összeget kaphatnak. A 8–10 kutyából megtartanak legfeljebb kettőt, hármat, a többit vagy kiengedik útközben, vagy valahogyan végeznek velük – magyarázta a menhelytulajdonos. Onnantól kezdve, hogy elhozták őket az adott településről, egyik önkormányzat sem fogja számon kérni őket arról, hogy hová vitték a kutyákat és mit csináltak velük. Az állatvédő egy konkrét esetről is beszámolt, mely 3 évvel ezelőtt történt a szatmári menhely kapcsán: Bihar megyéből fogtak be kóbor kutyákat, majd csupán két-három nap elteltével, amikor elmentek értük, már egyetlen itt befogott ebet sem találtak a menhelyen. Máig nem tudni, mi lett velük. A menhelyvezető megjegyezte azt is, hogy amíg 2013-ban be nem jött az állatok 14 nap utáni elaltatásával kapcsolatos jogszabály, egyes menhelyeknél az eljárás a kiéheztetés volt. „Ne adj a kutyáknak hét napig enni, és megölik ők egymást” – fogalmazott.

Megjegyezte, hogy a hatóságoknak inkább támogatniuk kellene az egyesületeket, amelyek valóban gondját viselik az állatoknak – nem véletlen, hogy a nagyváradi menhely azzal büszkélkedhet, hogy a 200 férőhelyes létesítmény (amiről eddig úgy tudták, 150 férőhelyes) sincs tele, hiszen az Animal Shields 200-nál is több kutyát gondoz, és vannak menhelyek Siterben, Nagyszalontán stb., melyek vezetői és alkalmazottai folyamatosan gyűjtik be a kutyákat. Nem egyszer volt már példa arra is, hogy ezek a megyében működő, egyesületek által létrejött menhelyek fogadtak be kutyákat a városi sintértelepről is. Az állatvédők ugyanis nem szeretnék, hogy elaltassák az állatokat, ami megtörténhet, ha a létszám túl magassá válik, és senki nem tudja száz százalékban biztosítani egyik közterület-fenntartó vállalathoz tartozó menhely kapcsán sem, hogy valóban emberséges megoldással zajlik a folyamat.

Az állatvédő egyesületek az elmúlt években azon dolgoztak, hogy leleplezzék a törvénytelen keretek között zajló sintérkedést, és nem egyszer nyertek pert, ha más megyéből vagy több mint 60 kilométeres távolságból ideérkezett sintérek ügyében indult eljárás – addig, amíg egy per zajlik, nem is folytathatják a tevékenységüket, de a per elvesztése is kellemetlen. Az állatvédők szerint ezért akarják legalizálni a fentebb vázolt eljárást, hogy az egyesületek ne tudják beperelni őket, hogy ne találjanak rajtuk „fogást”.

Az unióhoz való felzárkózás nem azt kellene takarja, hogy így vagy úgy megszabadulnak a kóbor kutyáktól, hanem sterilizálással kellene indítani. „Ha hét évvel ezelőtt elkezdték volna a sterilizálást, mára már tényleg nem lennének kóbor kutyák” – fogalmazott az állatmentő. Azokban az uniós országokban, ahol valóban példásan zajlik a kóbor állatok „kezelése”, az állatmentő egyesületeknek még arra is jut pénzük, hogy a romániai szervezetek közül is támogassanak néhányat. Az itthoni egyesületek teljes mértékben önkéntesen alakultak ki, valóban állatbarát tagokból, akik közösségi oldalaikon folyamatosan, naponta akár több alkalommal is beszámolnak arról, mire költik az adományozók pénzét, és arról is, hogy hogyan alakul egy-egy négylábú sorsa. Mindemellett pedig önkéntesek segítségét is szívesen elfogadják, bármikor el lehet látogatni hozzájuk, tehát a tevékenységük kimondottan transzparens, ez pedig nem minden esetben jelenthető ki a közigazgatáshoz tartozó menhelyekről. A petíciót szerda délutánig 28.700 személy írta alá, de a leírásban hivatkoznak egy tavalyi, hasonló tematikájú petícióra, melyet 56 ezren támogattak.

Borítókép: illusztráció