Színházi előadásokkal kedveskedtek a hölgyeknek

Ciucur Losonczi Antonius

Biró Rozália, az RMDSZ nőszervezetének országos elnöke, aki mindkét rendezvényen felszólalt, köszöntve az ünnepelteket, felidézte: egy évvel ezelőtt önmagunkat féltettük és szeretteinket, hiszen nem tudtuk, hogy mi az, ami előtt állunk és következni fog. Úgy fogalmazott: valóban nagybetűs embernek kell lenni ahhoz, hogy ilyenkor a saját félelmeinken túl tudjunk lépni, és arra gondoljunk, hogy ebben a helyzetben mit tudunk tenni a közösségünkért. Az RMDSZ nőszervezete megyei és váradi elnökeinek, Kéry Hajnalnak és Székely Hajnalnak a vezetésével, egy csapat hölggyel együtt elindították a Halljuk egymást! mozgalmat, melynek az lett az eredménye, hogy Erdély-szerte gyakorlatilag április közepéig már körülbelül 1000 önkéntes telefonon felhívott szinte napi rendszerességgel idős embereket, hogy elbeszélgessen velük az igényeikről, a problémáikról, enyhítendő a magányukat, az elzártságukat, a kétségbeesésüket. Az egyik legfőbb tanulsága ezért az elmúlt hónapoknak, hogy nehéz időkben is helyt kell állnunk, meg kell fogjuk egymás kezét, vagy ha úgy tetszik, egymásba kapaszkodnunk, és adnunk kell azt, amit tudunk. A nők pedig talán a legszívesebben, a lényükből fakadóan, a szeretetet, az odafigyelést, a babusgatást, az ölelést, a fészek melegen tartását tudják nyújtani.

Olyan időket élünk, hogy a nők szerepe felértékelődik, hiszen ők azok, akik „összeragasszák” az egészet, ami most széthullni látszik – hangsúlyozta Biró Rozália, arra kérve a jelenlevőket, hogy a járványügyi óvintézkedések tiszteletben tartásával minden alkalmat – mint amilyen ez a mostani is –, használjanak ki arra, hogy együtt legyenek, és közösséget építsenek. Ne hagyják, hogy a maszk elrejtse az együvé tartozásukat, mindazt, ami erősíti őket. „Tegyétek időnként magatokat is az első helyre” – tanácsolta nekik.

A délutáni rendezvényen Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke megjegyezte: ezen az ünnepen az urakat egy kicsit mellőzzük, és még inkább kiemeljük a hölgyeket, a nőket, mint az év többi napján. Ez azonban nem azt jelenti, hogy más napokon nem illetné a szebbik nemet a kellő tisztelet, szeretet, odafigyelés és gondoskodás, hanem egyszerűen március 8-án egy külön ünnepi keretbe öltöztetjük a köszöntésüket. Szent II. János Pál pápa ideillő gondolatainak idézése után Borsi Imre Lóránt azt emelte ki, hogy akárcsak a szeretetről, úgy a női szívről, szellemről és jellemről is lehetne beszélni holnap reggelig és dicsérni azt, de akkor sem tudnánk kellőképpen szavakba foglalni azt az értéket, melyet a nők jelentenek családunkban, magyar közösségünkben, társadalmunkban. Majd egy saját verssel köszöntött minden hölgyet, akiknek a legtöbbet, az életünket köszönhetjük.

Az esti ünnepségen Botházy Nándor alprefektus azt emelte ki: ideális világban nemcsak ezen a napon kap figyelmet egy nő, hiszen nemcsak ekkor van értéke a csokor virágnak és a figyelmességnek, nemcsak nőnapon ad erőt a nőnek a kedvesség, a törődés, a figyelmesség. Az élet természetes velejárója kellene legyen, hogy édesanyánkkal minden nap tisztelettel és hálával beszélünk. Naponta köszönet járna minden átvirrasztott éjszakáért, minden letörölt könnycseppért, minden jó szóért, minden nevelő szándékú dorgálásért, minden útbaigazításért és iránymutatásért, aminek köszönhetően valahová eljutottunk az életünkben. Magától értetődőnek kellene lennie, hogy feleségünkkel egyenrangú partnerként viselkedünk az év minden napján. Megosztjuk a háztartási feladatokat, részt veszünk a gyereknevelésben és támogatjuk az élet minden területén, ahogyan ő is támogat minket. És ami a legfontosabb: az esküvőnk napján Isten színe előtt tett fogadalmunk szerint igyekezzünk hűen szeretni és tisztelni őt, jóban-rosszban. Értelemszerű kellene legyen minden apának, hogy lányainkat ne csak nőnapon hallgassuk meg, dicsérjük, jutalmazzuk, ne csak nőnapon legyünk velük türelmesek és megértőek, ne csak nőnapon neveljük őket a jóra. Minden nap mondjuk el még kislány korukban, hogy ő nem kevesebb, ő nem több, hanem ő pont elég. De ugyanígy említeni lehet még a nagymamákat, a nagynéniket, a szomszéd nénit, a női ismerősöket és barátokat, hisz nagyon sok nővel találkozunk életünk során nap mint nap.

Sajnos azonban gyarlóak vagyunk, szinte krisztusi jellem kellene ahhoz, hogy mindig minden körülmények között türelemmel, megértéssel, teljes odaadással, figyelemmel és szeretettel forduljunk egymáshoz. Néha bántunk, néha türelmetlenek vagyunk, és gyakran elfelejtjük azt, amit, legyünk őszinték, pontosan érzünk és tudunk, hogy a mellettünk, velünk élő nőkkel mennyivel szebb, jobb és színesebb az életünk. Emlékeztessük hát magunkat, a nőnap lehetőséget ad arra, hogy köszönetet mondjunk, hogy szóban és tettben is kifejezzük: szeretjük és tiszteljük a nőket – mondta Botházy Nándor.