Az embereket veszélyezteti egy egerészölyv Nagyszántón

Pap István

Az agresszív ölyvről a Milvus Csoport nevű civil szervezet munkatársait egy helybeli lakos értesítette. Nagy Attila, a civil szervezet ornitológusa harmadmagával ki is ment a múlt héten a temetőbe, megnézni a különös madarat. Szerkesztőségünknek nyilatkozva elmondta, hogy kétkedve fogadta a bejelentést, hiszen eddig nem hallott még arról, hogy egerészölyv emberre támadt volna. A helyszínen aztán meglepve tapasztalta, hogy a madár többször is megtámadta. „Én megpróbáltam elijeszteni karikás ostorral, de nem törődött vele, hanem ugyanúgy támadott, a fejem fölé vágott többször is. Röptében zuhanó repülésben siklott és erőtejesen rám csapott, de nem úgy, ahogy a zsákmányra szokott lecsapni, ez egyértel

műen zavaró repülés volt. Én felemeltem a kezemet, és úgy is másfél méterrel a fejem fölött szállt el, aztán elrepült, és már nem láttam többet” – írta le a szárnyas szokatlan viselkedését az ornitológus. A madarat az sem riasztotta el, hogy az emberek többen voltak.

Mi az ok?

Az egerészölyvnek ez a viselkedése nagyon furcsa, egészen szokatlan, mondta Nagy Attila. Mint fogalmazott, az effajta viselkedés a madarak esetében csak akkor elképzelhető, ha a közelben van a fészkük, és azt próbálják védelmezni. De a madarak többsége nem így reagál, még a ragadozó madarak is inkább elmenekülnek a fészkük közelében lévő emberek elől. „Van olyan madár, amelyik agresszíven támad, ha az ember a fészkük közelébe megy; az uráli bagoly kifejezetten agresszív éjszakai ragadozó madár, ennek a fészkét tényleg csak sisakban ajánlatos megközelíteni, mert támad, de az egerészölyv nem ilyen madár. Mi elég sokszor mászunk fel ragadozómadarak fészkéhez gyűrűzés céljából, de sem én, sem a kollégáim nem találkoztunk még ilyen viselkedéssel” – tájékoztatott Nagy Attila. Mindazonáltal a legelfogadhatóbb magyarázat az lehet, hogy az ölyv a fészkét védi, csakhogy „én körülnéztem a szántói temetőben, de nem láttam ott semmilyen fészket vagy fészekkezdeményt. Az szöget ütött a fejembe, hogy nemrégiben kivágtak ott öreg fákat, és lehet, hogy ezek egyikén lehetett a fészke, ami megsemmisült, és most ez a reakciója a madárnak. Nyilván nem bosszút próbál állni, hanem csak egyfajta reakció ez” – mondta Nagy Attila, rögtön hozzátéve: „De ez csak feltételezés”.

Az ornitológus megpróbálta kideríteni, hogy van-e arra utaló jel, hogy solymászati célból fogságban tartott madárról lenne szó. Ez esetben a madár nem támad, hanem megpróbál az ember karjára szállni, de egyrészt az egerészölyv kisemlősökkel táplálkozik, tehát nem használható solymász vadászati célra, másrészt „ez a példány nem is akart a karomra szállni, hanem kifejezetten támadott” – mondta. Ezért is tartja furcsának azt, hogy az ölyv ember által nevelt példány lenne. „A legtöbb nevelt madárral éppen az a gond, hogy hozzászokik az ember jelenlétéhez, hogy tőle kap enni, és később már nem lehet úgy elengedni, hogy teljes értékű életet éljen, mert az emberhez próbál közeledni. De ennek az ölyvnek a közeledése nem tűnt barátságos közeledésnek” – mondta.

[video width="368" height="656" mp4="https://www.erdon.ro/wp-content/uploads/2021/04/7959832video1617870811.mp4"][/video]

A egerészölyv életmódja egyébként az utóbbi évtizedekben megváltozott. Nagy Attilától megtudtuk, hogy ez a madárfaj zárt erdőkben szeret költeni, de újabban alkalmazkodott a pusztai körülményekhez és ma már fasorokban, temetőkben, tehát nyílt területeken is költ, „ami évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna” – fogalmazott. Hozzátette, hogy bár védett, de nem veszélyeztetett fajról van szó, az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk az ölyv, mely harmadik naptári évében már költ, de amolyan játékfészket már akkor is rak, ha még nem ivarérett, tehát még nem is költ. Mivel az egerészölyv védett faj, ezért lelőni nem szabad, és befogni is csak külön engedéllyel lehet. Ebben a konkrét esetben a madár befogása és áttelepítése máshová nem jelent megoldást, hiszen csak annyi történne, hogy elköltöztetik a problémát. Nagy Attila azt tanácsolja a környéken járóknak, hogy figyeljék, hogy hol van a madár, és amikor támad, akkor emeljék magasba a kezüket, mert ez arra készteti, hogy magasabban repüljön el az ember fölött.

Borítókép: Illusztráció