Az evangélikus templomban ballagtak a Művészeti Líceum magyar végzősei

Ciucur Losonczi Antonius

Áhítatában Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor felidézte, hogy 101 évvel ezelőtt, június 4-én Trianonban a magyar nemzet gerincét el akarták törni egy békediktátum által. Az első világháború szörnyűségeit a második világégés követte, majd a kommunizmus, melynek kezdetén a templomot és iskolát szétválasztották. 1948-ban államosították tanintézeteinket, mert azt hitték: ha iskola és templom egymásnak ellensége lesz, könnyűszerrel tudnak majd elbánni azokkal, akiknek a testi, lelki, szellemi, fejlődést szétválasztják. De Istennek hála, nem így történt: minden ármánykodás és bántó szándék dacára ma ismét egyet alkot templom és iskola, mert élünk és élni akarunk, és úgy gondoljuk, hogy van jövőnk. És ezt a jövőt jelentik a gyermekek, az éppen ballagó fiatalok is, akik a művészeti élet eminens képviselői lesznek. Nekik nem szabad ellenségeskedniük, hanem úgy kell sáfárkodniuk a tehetségükkel, mellyel Isten ajándékozta meg őket, hogy szebbé és jobbá tegyék a világot. Annak tudatában, hogy az Úr színe előtt felelősséget viselnek nemzetünkért, közösségünkért – hangsúlyozta a lelkész.

Nagy Gabriella igazgatóhelyettes úgy fogalmazott: nem könnyű minden évben búcsút venni a ballagóktól – a Művészetiben pedig minden diák külön egyéniség és mindegyik tanuló életéről külön regényt lehetne írni, hiszen a tanároknak jól kell ismerniük őket ahhoz, hogy tanácsokat tudjanak adni ének, hangszer, grafika, divattervezés, kerámia vagy festészetórákon. Azonban a tanárok nemcsak tudnak róluk, de érzékenyek is minden rezdülésükre, ismerik sajátos stílusukat, erősségeiket. És a szaktanároktól ez úgymond a hagyományos tantárgyakat oktató pedagógusokra is átragad. „Azt gondolom, hogy négy vagy nyolc évvel ezelőtt nagyon is megfontoltan választottátok a Művészeti Líceumot, hiszen számotokra ez a kibontakozás helye volt. Mindig lehetett rátok számítani, őszintén kimondtátok a véleményeteket, ti művészlelkek vagytok!” – fogalmazott Nagy Gabriella.

Szép és megható szavakkal búcsúzott tanítványaitól Nagy Viola osztályfőnöknő. A tizenegyedikesek részéről Szakács Kata köszönt el egy évvel nagyobb társaitól, a tizenkettedikesek búcsúbeszédét Bodi Mátyás László olvasta fel. Az ünnepséget művészi pillanatok színesítették, közreműködtek: Szakács Kata, Katona Márk, Cozak Dávid, Trubács Vivien, Tóth Anna Kyra, Benczédi Kristóf és egy vonósötös. Az évfolyamelsőknek járó gratulációkat Kéry Alexandra és Bodi Mátyás László fogadták. Mátyás Attilának köszönhetően egy-egy enciklopédiát, Nagy Viola közbenjárására egy-egy Bibliát kapott minden végzős, Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes jóvoltából pedig a Téglák a falban című kiadványt.

Fotók: A szerző felvételei