Szent István-ünnepre hívás ma este Siterbe

Tóth Gábor

Mint arról korábban már hírt kaptunk és adtunk, ma, augusztus 20-án este 7 órától a siteri Árpád-kori templom falai között rendkívüli zenei eseményre kerül sor a magyar államalapítás ünnepének alkalmából a Siteri Református Egyházközség és a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) közös, immár 2018 óta hagyományos szervezésében. A két kiváló énekes fellépő a magyar népzenei, illetve régizenei hagyományok egy-egy jeles képviselője, Sebestyén Márta és Andrejszki Judit, akikhez a széki Soós András és zenekara társul. Az alkalomhoz illő ünnepi zenei összeállítás címe: „Ó Szent István, dicsértessél…”

Sebestyén Mártát sajnos nem értük el, de fellépő partnerét, Andrejszki Juditot, valamint a PMMC vezetőjét, Horváth Istvánt sikerült megszólaltatni. Szent István-napról lévén szó, Horváth Istvántól kérdeztünk elsőként.

– Mikor, milyen inspiráció nyomán, és mostanra hányadszor esett a siteri templomra a választás helyszínként a PMMC részéről?

H. I.: Egy többéves jó kapcsolat eredménye az, hogy a Partiumi Magyar Művelődési Céh rendezvényeivel eljutott Siterbe. Ugyanis nem titkolt célunk, hogy a céh kulturális programjaival nemcsak Nagyváradon legyen jelen, hanem a környező településeken is. A siteri Árpád-kori templom ehhez ideális helyszínnek, a helyi református lelkész pedig a megfelelő társszervezőnek bizonyul.

2018-ban arra gondoltunk Szomor Attila református lelkésszel, hogy hagyományteremtő kezdeményezést indítsunk útjára. Így a Partiumi Magyar Művelődési Céh, a Siteri Református Egyházközséggel közösen arra vállalkozott, hogy minden évben, Szent István napján, zenei ünnepséget szervez a helyi Árpád-kori templomban, mely esemény a magyar zenei kultúra jeles képviselői által legyen fémjelezve. Volt már barokk opera, népzene… Idén, az immáron harmadik siteri zenés ünnepségen, népzene és régizene ötvözete lesz hallható. És úgy gondoljuk, a társművészetek is helyet kaphatnak e csodás miliőben, így idén egy szabadtéri festménykiállítás is megtekinthető lesz, Losonczi Béla erdélyi származású festőművész munkáiból. A város zajától távol, az évszázados templomfalak között talán könnyebb az elcsendesedés és meghittebb az ünneplés. Szeretettel várunk mindenkit, azokat is, akik még nem jártak arra, és azokat is, akik visszatérnek.

Andrejszki Juditot, fellépő partnere, Sebestyén Márta hiányában árnyalattal hosszabban faggattuk, mindjárt kettejük együttműködéséről.

– Mikor és hogyan találkoztak emberileg és zeneileg? Milyen módon találták meg a közös nevezőt, az egységet a népzene és régizene között? Mióta tart kettejük együttműködése? Hányadszor zenélnek Siterben?

Utólag derült ki, hogy a dalokat, dallamokat hallgatván lejegyzetelte, hogy milyen hasonló népi gyűjtésű énekekhez tudja hasonlítani az elhangzottakat. Ez lett aztán együttműködésünk alapja is és most is azon vagyunk, hogy bemutassuk az írásos formában fennmaradt európai dallamok és a magyar lakta területek, szájhagyomány által gyűjtött kultúrkincseinek hasonlóságát és sokszínűségét egyaránt.

Siterben koncerteztünk már három éve együtt is, de Szent István napi műsorunk már kétszer is meghiúsult különböző okok miatt, így most nagyon várjuk már, hogy ebben a csodálatos környezetben játszhassunk.

– A kérdés ugyanaz, hogyan találtak egymásra Soós András zenekarával?

A. J.: Soós Andrásékkal már egy másik formációban is egymásra találtunk, most feleségével, Lucával és bőgős/tekerőlantos barátukkal erősítik és támasztják alá az autentikus népzenei vonalat, párhuzamot állítva az európai vagy akár a magyar vonatkozású kódexekben fennmaradt dallamoknak.

– Hogyan vészelte át az előadóművészetekre is vonatkozó tiltások időszakát? Mi az, amit elveszített ezalatt, és mi az amire (esetleg újra) rátalált ebben a hosszú kényszerszünetben és azután?

A. J.: Nagyon rosszul érintett minket a közönségtől való elzárás időszaka, sokkal jobban megviselt, mint ahogy ezt el tudtam képzelni. A felvételről játszott koncertek hangulata meg sem közelítette az élő előadások varázsát, ahol a közönséggel együtt lélegezhetünk, lereagálva egymás pillanatnyi lelkiállapotát. Ezek azok a pillanatok, amiért érdemes előadóművészként létezni és ha ez megszűnik, akkor számomra nemcsak a munkám, de annak létjogosultsága is megkérdőjeleződik.

Persze voltak természetesen jó hozadékai is ennek az időszaknak, megjelent saját Daloskönyvem, amire már régen készültem, de a sok rohanás, szervezés, próba elvette az időmet a minőségi átgondolástól. Ilyen összeszedett, nyugalmas lemezfelvételem régen volt már, a zenészek nem rohantak sehova sem fellépni és nem csörgött a telefonunk félóránként. Át is értékeltünk sok mindent ebben az időszakban, amihez próbáljuk tartani magunkat ebben a hirtelen berobbant koncert sokadalomban.

– Mire számíthat zenében, lelkületben, Szent István-hagyományban, esetleg a már említett műfajok találkozásában augusztus 20-án a siteri templom közönsége?

A. J.: Siterben az ünnepkörhöz kapcsolódóan állítottuk össze műsorunkat és az összetartozást zenei utazásunk sokszínűsége, de mégis egységes iránya fogja megjeleníteni.

Köszönjük Andrejszki Juditnak és Horváth Istvánnak, hogy rendelkezésünkre álltak. És ne feledjék, ma, 19 óra, siteri református templom, évszázadokon átívelő zenei hagyomány: „Ó Szent István, dicsértessél…”. Mellette képzőművészeti kiállítás, valamint Soós András és zenekara ráadáskoncertjére további ráadásként borkóstoló.