Református templomban folytatódott az imakilenced

Ciucur Losonczi Antonius

Az imaalkalmon jelen voltak Böcskei László római katolikus, Csűry István református és Virgil Bercea görögkatolikus püspökök is, Pop György kántor pedig egy Gárdonyi Zoltán-szerzeményt játszott orgonán.

Köszöntő beszédében Kövendi István lelkipásztor megjegyezte: a parókia ablakaiból a rogériuszi református templom tornya látszik a csillaggal a tetején, valamint a székesegyház tornyai is körvonalazódnak, a kereszttel. Ezek azonban nemcsak díszek, hanem olyan jelek, melyek Jézus Krisztusra irányítják a figyelmünket, hozzá vezetnek el bennünket. Jézus születését, és a hozzá vezető utat a csillag mutatta meg nemcsak a napkeleti bölcseknek, hanem a ma élő embereknek is. Az örök élet irányát pedig a kereszt jelöli. A történelem során sajnos az emberiség sok más csillagot és keresztet is követett, de a lényeg ugyanaz volt: sötétségbe, nyomorba dönteni a világot. A betlehemi csillag fényénél azonban megismerhetjük azt a Jézust, aki maga a világosság a sötétségben, aki úgy szeretett minket, hogy vállalta a kereszthalált értünk – fogalmazott a tiszteletes.

Prédikációjában Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész arra hívta fel a figyelme, hogy az írások szerint a mágusok azt mondták: „Láttuk az Ő csillagát, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt!”. Megértették tehát, hogy Isten ígérete, mely a prófétákon keresztül sok száz évvel azelőtt adatott, beteljesedett. Az Úristen jelt adott – amikor ugyanis cselekszik, nem azt akarja, hogy az ő tette az emberek előtt örök titok maradjon, hanem kijelenti különféle módon és különböző embereken keresztül, hogy mi az, amit cselekedni készül, vagy amit már cselekedett. Újra is újra jeleket ad: jelt kapott Mária, a pásztorok, Simeon és Anna próféták és Keresztelő János is. Az Úristen azonban nemcsak a múltban, és ezeknek a bibliai személyiségeknek adott jelent, hanem szüntelenül üzen nekünk is, követeket küld, akik figyelmeztetnek minket arra, hogy mit cselekedett értünk. Ehhez azonban nemcsak fizikai látásra, hanem lelki szemre is szükségünk van. Mert aki Isten nélkül éli az életét, az képtelen felismerni a jeleit, és komolyan venni a cselekedeteit. A három király sem sajnálta a fáradságot, hanem kimozdult a komfortzónájából, áldozatot vállalt és elindult, hogy megbizonyosodjon afelől, amit az Úristen számukra meghirdetett. Nem külön úton mentek, hanem közösen. „Eljött az ideje annak, hogy az egyházak ne csak együtt imádkozzanak, hanem közösen valamit tegyenek is. A népegyház ideje lejárt, hitvalló egyházra van szükség, melynek tagjai és képviselői egymással törődve és Krisztusra tekintve bizonyságot mernek tenni, felvállalva az ezzel járó küzdelmet” – vélekedett Mátyás Attila.