Felújították a poklostelki református templomot

Ciucur Losonczi Antonius

A poklostelki református gyülekezet temploma és parókiája többszáz éves, építésük időpontjáról nem maradtak fent adatok. Az viszont levéltári adatokból tudható, hogy Poklostelek egykor a Berettyó folyó jobb partján terült el, és a falubeliek az 1674. esztendőben kezdtek a mai lakóhelyükre költözni. Ezek alapján pedig a templom és a parókia akár 300 évesnél is régebbi lehet. A szájhagyomány alapján feltételezhető, hogy az első templom az 1790–1792-es években a tűzvész martaléka lett. A leégett istenháza helyére 1793-ban rakták le a jelenlegi templom alapkövét Vásárhelyi Dániel lelkipásztor idejében (1791–1797), az újjáépítést 1799-ben kezdték el a hívek adományából. Poklostelek akkor is szegény falu volt, így a tűzvészben megperzselődött, de még használhatónak ítélt gerendákat felhasználták az újjáépítés során, a gerendák közti távolságot pedig körülbelül a másfélszeresére növelték, így spórolva az anyaggal. A templom jelenleg is a régi formájában áll, a korszerűsítő javításoktól eltekintve, ugyanis az elmúlt 200 év során többször kellett kisebb-nagyobb beavatkozásokat eszközölni rajta.

Az elmúlt vasárnapi hálaadó istentiszteleten Csűry István püspök hirdette az igét Nehémiás könyve 4. részének 13-14. igeszakaszai alapján. Prédikációjában kiemelte ennek időszerűségét, utalva arra, hogy a poklostelki templomot is Isten segítségével sikerült felújítani, ahogyan annak idején a választott nép is a babiloni fogságból hazaérkezve az ősi helyre, az Úrra támaszkodva tudta újjáépíteni Jeruzsálemet. Nemcsak az idő múlásával, hanem sok minden egyébbel is meg kell küzdeni a talpra állás érdekében, ami kegyetlenül nehéz feladat, de Istennel minden lehetséges. „Bárhol, ahol templomot építenek vagy újítanak fel, attól a gondolattól vezérelve teszik ezt, hogy együtt akarnak lenni Istennel, aki harcol értünk, erőt ad, és ilyenkor félre kell tennünk minden mást. Együtt kell lennünk, mert nekünk itt van jövőnk, nemcsak Istenre figyelve, hanem egymást is támogatva, együtt érezve a másik gondjával vagy örömével”, fogalmazott az egyházfő. „Adja tehát az Úr, hogy ti, kedves poklostelkiek, mindig közelítsetek Istenhez, és ne felejtsetek el másoknak se szólni, hogy ugyanígy tegyenek”, tanácsolta.

A köszönetnyilvánítások rendjén Erős-Joó Enikő lelkésznő felidézte, hogy 2011-ben a templom használhatatlanná vált, ezért az istentiszteleti alkalmakat a közeli Lippai József Gyülekezeti Házban tartották több éven keresztül. 2019-ben, húsvét előtt tértek vissza a templomba, melynek külső felújítása 2021-ben lett kész. A kivitelezés hat évet tartott, mert a tíz év alatt voltak megszakítások. A teljes befektetés, a papírmunkával együtt 528.642 lejbe került. Belföldről (pályázatok, egyházkerület, az érmelléki esperesség gyülekezeteinek adományai, romániai vallásügyi államtitkárság, megyei tanács RMDSZ-frakciója, helyi önkormányzat) 328.000 lejt, külföldről (magyar kormány – emberi erőforrások minisztériuma, holland testvérgyülekezet) 160.314 lej kaptak, illetve a poklostelki hívek és az onnan elszármazottak 40.328 lejjel támogatták a felújítást.

A meghívott vendégek részéről Rákosi Jenő érmelléki esperes, Farkas Zsolt, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közigazgatásügyi előadótanácsosa és Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke osztották meg ünnepi gondolataikat a jelenlevőkkel. A zenei szolgálatot az ifjúsági zenekar látta el, majd a lelkésznő férje és szolgatársa, Erős-Joó Béla tiszteletes hívott meg mindenkit szeretetvendégségbe.