Jubileumi szertartásjáték Székesfehérváron

Ciucur Losonczi Antonius

Az idei, jubileumi szertartásjáték alkalmával tulajdonképpen a határon túli média körében korábban nagy sikert aratott meghívásukat ismételték meg a házigazdák, ezúttal pedig fel- és délvidéki kollégákkal közösen lehettünk részesei a nagyszerű élménynek. Az esemény jelentőségét növelte, hogy ez volt a 2013 óta íródó Koronázási Szertartásjátéknak ebben a formában az utolsó darabja, hiszen III. Andrással kihalt az Árpád-ház. Azért valamilyen folytatásban gondolkodnak a szervezők, az viszont biztos, hogy a helyszín már nem a Nemzeti Emlékhely lesz, mivel ennek a „belakása” túl költséges. A korábbi évekkel ellentétben idén az önkormányzat önerőből nem is tudta volna kivitelezni az előadást, ezért a magyar kormány támogatásával valósulhatott ez meg.

A kétnapos sajtóprogram csütörtök délután városnézéssel indult, egy gumikerekeken guruló sétavonattal elvittek minket a Bory-várhoz és az Aranybulla emlékműhöz is. Utóbbit a közelmúltban újították fel, tekintettel arra, hogy idén ünnepeljük a függőpecséttel ellátott okirat kiadásának 800. évfordulóját. A hagyomány szerint II. András a Csúcsos-hegyen hirdette ki a király és a nemzet jogait, kötelezettségeit és a nemzeti kiváltságokat rögzítő bullát. Ott áll Rétfalvi Sándor 1972-ben, az Aranybulla kiadásának 750. évfordulójára készített mészkő plasztikája, melynek helyét 1990-ig egy szovjet T-34-es tank foglalta el. Az emlékművön a rendelkezés alábbi szövegrészlete olvasható: „Méltó szolgálattal szerzett birtokából soha senki meg ne fosztassék.” Gyönyörű panoráma nyílik a városra, sőt, egészen a Velencei-tóig el lehet látni. Amúgy az elmúlt évtizedben egyetlen kivétel volt, amikor a Koronázási Szertartásjátékot nem a Nemzeti Emlékhelyen tartották, és akkor a helyszín éppen ez a kilátó volt.

Az esti sajtófőpróbára sokan voltak kíváncsiak, hiszen a megnevezéssel ellentétben erre az előpremierre nemcsak magyarországi és külhoni újságírókat hívtak meg, hanem „kárpótlásul” olyan helybélieket is, akik kiérdemelték ezt, illetve a környéken laknak, és kellemetlenséget okozhattak nekik a próbafolyamatok, a díszleteknek a felépítése, valamint a fellépők hozzátartozóit, ismerőseit is.

Szikora János rendező, a Vörösmarty Színház főigazgatója hangsúlyozta: az elmúlt években az Árpád-házi uralkodók élettörténetét mutatták be a közönségnek, miközben arra is kísérletet tettek, hogy a hajdani Nagyboldogasszony Bazilika vízióját az emberek emlékezetében és képzeletében felébresszék. A helyszíntől való búcsúra gondolva, boldogságot és hálát érez azért a lehetőségért, amiért a hajdani szakrális központ az elmúlt évtizedben bizonyos értelemben felépült. Egyetlen évben sem épült azonban olyan méretekben, mint 2022-ben – tették ezt most azért, hogy érzékeltessék az egykori bazilika méreteit. Arra is felhívta a figyelmet Szikora János: a darabban elhangzik egy kérdés, hogy megéri-e uralkodni, a hatalmat gyakorolni. Átvonatkoztatva kijelenthető, hogy megérte az elmúlt tíz év, az Árpád-ház pedig azért olyan fontos a magyar történelemben, mert egy olyan mélységes hitre és meggyőződésre támaszkodott, mely szerint „A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg!”.

Cser-Palkovics András polgármester úgy fogalmazott: mindenki büszke lehet arra, amit az elmúlt években a siker érdekében tett. Az elöljáró külön köszöntötte a Rákóczi Szövetség által szervezett tábor résztvevőit, és azon meggyőződésének adott hangot, hogy lélekben egészen biztosan, hogy fel sikerült építeni az egykori koronázási főtemplomot.

A körülbelül másfél órás előadás lenyűgöző élményt nyújtott, az i-re a pontot pedig a fás jelenet tette fel, mely a gyökerek fontosságára figyelmeztetett. Nemcsak a színészi teljesítményeket, hanem a látványt és a tánckoreográfiákat is csak dicsérni lehet. És bár eléggé bonyolultak voltak a korabeli viszonyok, a narrátor segítségével minden érthető volt. A vastapsot Sarádi Zsolt (III. András), Varga Lili (Boldog Erzsébet), Mihályi Győző (Lodomér érsek), Egyed Attila (Kőszegi Iván), Varga Gabriella (Morozini Tomasina – III. András édesanyja), Ballér Bianka (Estei Beatrix), Sághy Tamás (II. András), Lábodi Ádám (IV. Béla), Závodszky Noémi (Mária, szicíliai királyné), Körtvélyessy Zsolt (Öreg király), Szikora Ármin (a gyermek III. András) és Ladányi Júlia (Fenenna – III. András első felesége) érdemelték ki. A díszlettervezéséért Szendrényi Évát, a jelmezekért Kovács Yvette Alidát, a koreográfiáért Horváth Csabát, a zenéért Szirtes Edina Mókust illeti elismerés, illetve kiemelendő a Kneifel Imre által vezényelt Fehérvári Koronázó Kórus. Külön öröm számunkra, hogy az előadásba a hagyományoknak megfelelően a Rákóczi Szövetség jóvoltából külhoni diákok is bekapcsolódnak szereplőként, s köztük volt a Nagyváradi Művészeti Líceum néhány tanulója is.

A kedvezőtlen időjárás miatt egyébként a tervezett további három előadást halasztani kellett, ezek új időpontja augusztus 26., 27. és 28., este 21 óra, úgyhogy akiknek felcsigáztuk a kedvét, nem maradtak le semmiről. A színház munkatársai további információval szolgálnak augusztus 22., hétfőtől munkanapokon 10–18 óra között az 22/503-503-as telefonszámon és a jegyiroda@vorosmartyszinhaz.hu e-mail címen.

A beszámolóhoz hozzátartozik még, hogy péntek délben a külhoni sajtósoknak arra is alkalmuk adódott, hogy megtekintsék a Szent István Király Múzeumban a Királyok és szentek. Az Árpádok kora című kiállítást.