Halottak napjától virágvasárnapig a nagyváradi PKE színpadán

Törő Enikő

,,Mindenkinek, éljen bárhol a földön, városon vagy falun, lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy találkozhasson a színházzal, hogy egyedi, különleges élményben részesüljön” – hangzott el Habinyák István felvezetőjében a PKE dísztermében, aki a Magyar Polgári Egyesület és a Szent László Egyesület nevében köszöntötte a nézőket az Udvari Kamaraszínház előadása előtt. Mint elmondta, a nyáron a kamaraszínház Kanadában is játszott, pénteken pedig Hegyközcsatárban. Az Udvari Kamaraszínház egyébként 2002-ben alakult, a társulat történelmi eseményeket dolgoz fel.

A dráma megtörtént eseményekre, a két világháború között Szabadkán élő magyar polgár, Kende Ferenc naplójára támaszkodik. Egy nő és három férfi története, amely a személyes tragédiákon túl Trianonról, a Délvidék szerb bekebelezéséről, majd 1941-es felszabadításáról szól. A négyszereplős előadás középpontjában Kende Ferenc (Kálló Béla, Jásza Mari-díjas) alakja áll, aki az akkori Jugoszláviába magyar könyveket vitt be és árusított, vívódó értelmiségiként az akkori hatalom megpróbálta kihasználni; Kiss Ernő őrnagy (Csizmadia Gergely) lázadó és folyamatos cselekvési kényszere van, Szépvölgyi Aladár (Mészáros Árpád) magyar újságokat visz be, és jelen van természetesen a nő, Mária (Csikász Ágnes), akinek az életében valamilyen módon mindhárom férfi helyet kap. A céljuk közös: mindannyian ki akarnak szabadulni az etnikai szorítás hálójából. Mivel az előadás szövegközpontú, nem fektettek nagy hangsúlyt a díszletre és a jelmezekre, még inkább a történetre összpontosítva ezáltal. „Mi ebben az előadásban azt a valóságot jelenítjük meg a színen, amit dédapáink éltek meg akkor, amikor egy jelentős közép-európai birodalom bőségéből a Balkán gyarmatának az ínségébe zuhantak, ezért ezt az előadást mindenhol, ahol az elszakított területeken színre visszük, a félelmeinktől való elszakadás előadásának élik meg” – nyilatkozta lapunknak Andrási Attila igazgató, Jászai Mari-díjas író-rendező az előadást megelőzően. A darabot Siposhegyi Péter írta, a zenéjét pedig Barabás Zoltán és Vecsei László szerezte.