Hegedű-zongora est volt a filharmóniában

Tóth Gábor

Fellépett Valentin Șerban (sz. 1990, Brassó) – hegedű és Mihai Diaconescu (sz. 1991, Craiova) – zongora. A két harmincas korú fiatal művész május 29. és június 13. között tartja említett turnéját, május 29-én startoltak el egy temesvári koncerttel, Európa egyik aktuális kulturális fővárosát választották tehát kiindulópontnak. Nagyvárad volt a második állomásuk, míg az elkövetkező két hétben Kolozsvár, Brassó, Marosvásárhely, Craiova filharmóniáinak koncerttermeiben játszanak majd, s végül június 13-án Bukarestben az Atheneumban zárul sorozatuk.

Igényesen megválasztott műsorukban három alkotás szerepelt, Brahms fiatalkori Scherzója az ún. F-A-E szonátából, majd következett a központi mű, Beethoven fajsúlyos op. 30, no. 2-es c-moll hegedű-zongora szonátája, végezetül francia fuvallatokat hozott César Franck érett A-dúr szonátája.

Régebb hagyomány volt a filharmóniában a keddi kamaraest, ezt próbálja mostanság szerencsére visszahozni a zeneintézmény az évadba, egyelőre szórványosan kísérletező jelleggel. A közönség most szintén kamarajellegű volt, nagyjából ötvenen jöttek el, a teremkapacitást tekintve ez valamivel több mint tíz százalék. Nyomtatott műsor nem volt, az pediglen, hogy a hagyománnyal ellentétben minden egyes tételt külön-külön is megtapsoltak, jól jelzi, nem biztos, hogy tudta a publikum egy része pontosan mit is hallgatott éppen.

Diaconescu Kolozsvárott végezte zeneakadémiai tanulmányait, de többek között Helsinkiben is tanult, Șerban az ausztriai Grazban diplomázott, nem mellesleg megnyerte a legutóbbi Enescu-versenyt. Külön-külön mindketten visszatérő vendégek szólistaként a váradi filharmónia szimfonikus koncertjein is, Diaconescu 2021-től, Șerban tavaly óta. Diaconescunál most főként a nagyon stabil és rendkívül pontos partneri-korrepetitori kollaborációt lehetett érezni, emellett fölényes technikával vette a zongoraszólam számára leírt legnehezebb szakaszokat is. Șerban előadói stílusában ezúttal több volt a művészi kifejezőerő, szélesebben árnyalt a hangszínpaletta, érettebb a belső izzás, szenvedély.

A közönség lelkesedésére három ráadással is válaszoltak a fiatal művészek: Gluck/Kreisler Boldog lelkek tánca (Orfeusz és Euridiké), Arthur Benjamin Jamaikai rumba, Dvořák/Kreisler E dalra tanított anyám (no. 4 az op. 55-ös Cigánydalokból).