Szent László Napok

2023.06.21. 08:14

Retró randi Csonka Andrással Nagyváradon

Sztorizás, nosztalgiázás, zene Csonka András színművész, műsorvezető, énekes társaságában – erre számíthatnak mindazok, akik június 25-én, vasárnap délután 16 órakor a nagyváradi várba látogatnak a Szent László Napok keretében. Közelgő látogatása kapcsán arról beszélgettünk Csonka Andrással, hogy miben rejlik a retró varázsa.

Pikó Stefánia

– A Retró randi elnevezés mintha többet takarna egy „sima” koncertnél. Mire számíthatnak a nagyváradiak a találkozón?

– Tulajdonképpen ez úgy fog kinézni, hogy Némethy-Szilágyi Norbert barátom fog velem beszélgetni, vele már több ilyen találkozót is megtartottunk. Főleg a múltról, az életem fontosabb állomásairól fogunk beszélgetni, illetve olyan mozzanatokról, amelyek a nézőkkel közös pontok lehetnek, közös élmények, emlékek. Lesznek közben videobejátszások, amelyek az életem emblematikus pillanatait jelenítik meg, legyen ez akár zene, akár színészet. Az est megkoronázásaként pedig a végén a kedvenc dalaimból fogok énekelni néhányat. Szeretném, ha minden lenne, kis kacagás, kis sztorizás, kis beszélgetés – örömmel fogadom a nézők soraiból is a kérdéseket, ha kíváncsiak valamire, arról is beszélgethetünk.
Mindenképp a retró lesz a főszerepben, hiszen az én életemben, főleg zeneileg, ennek nagyon nagy szerepe van. Gyerekkorom, kamaszkorom kedvenc dalainak a feldolgozásait az én zenész barátaim alkották újra, formálták hozzám illőre, de aki ismeri a lemezeimet, az tudja, mire számíthat.

– Járt már korábban Váradon?

– Nem, nem voltam, akármilyen szégyen és gyalázat. Volt már több megkeresés is a környékről, de mindenképp úgy szerettem volna a nagyobb távolság miatt, hogy több alkalom legyen összefűzve egy utazás keretében, ez most valamennyire sikerült, és nagyon örülök, hogy Váradról sem kell elsietnem, egy éjszakát is ott töltök majd.

– Más külhoni helyszíneken sem járt még ezzel a rendezvénnyel?

– Nem igazán, inkább a színházzal volt már rá példa, de azzal sem tettünk meg nagyon nagy távolságot, Aradon jártam például. Egyébként a Facebook-oldalam és az Instagram-oldalam követői között nagyon sokan vannak külhoni magyarok, velük kapcsolatban vagyok, tudunk egymásról, de a személyes találkozás mégiscsak sokkal izgalmasabb. Biztosan vannak olyanok, akik évtizedek óta követik a munkásságomat, és még sohasem volt lehetőség személyes találkozásra, ez számomra is ünnepi alkalomnak számít.

– Bár a retró jelentése valamelyest változó, annak függvényében, hogy éppen melyik korosztály beszél róla, annak a retrónak, amelyik ennek a találkozásnak a középpontjában lesz, mintha lenne egy örökzöld varázsa, ez honnan ered?

– Épp mostanában kezdtem el ezen magam is gondolkodni, a kilencvenes évek például nekem még nem számít retrónak, akkor én már huszonéves voltam. Nekem a retró a hetvenes és a nyolcvanas évek. Azt látni kell, hogy valami azok után megszűnt a világban, így a zenében is. Aki sikert akar elérni manapság, az is visszanyúl picit a hetvenes évekbe, feldolgoz olyan dalokat, tehát még mindig ott találjuk az igazi értékeket. Az Abbától a rockzenén át megfigyelhető: akkor zajlott a dolgok fénykora. A mai dalok hatalmas slágerekké válnak, rengeteg megtekintést gyűjtenek be a Youtube-on, de mindez csak ideig-óráig tart, ugyanolyan hamar el is tűnnek. Ezzel szemben, amikor fellépek valahol, és felcsendülnek a 40–50 éves dalok feldolgozásai, a közönségben mindenki ismerni fogja a dalokat, az előadókat, még a fiatalabbak is. Ezek nyomot hagynak, velünk maradnak. A mai dalok alig néhány év alatt elpárolognak, és hogy pontosan miért van így, az megfejthetetlen.
Visszatérve a retró fogalmára, a retró nem egy konkrét korszakot takar, mindenkinek az életében van retró, de lényegében a múlt időt, a nosztalgiát jelenti, egy elmúlt zenei világot.

– A nosztalgiázás mellett ezekben a hetvenes, nyolcvanas évekbeli zenékben mégis van valami extra, ha a zenészek ma is visszanyúlnak hozzájuk.

– Igen, a nyolcvanas évekkel megszűnt valami, már a nyolcvanas évek sem volt az igazi, a kilencvenes évek dalai viszont már végképp nem úgy maradtak velünk, a 2000-es évekről pedig inkább ne is beszéljünk. Mindez persze csak az én világlátásom, lehet vele vitatkozni. Az a lényeg, hogy a nézőkkel ezeket az ikonikus dalokat együtt tudjuk felidézni, akárhol nőttünk fel, akármilyen városban vagy faluban, mindannyian ismerjük, és mindenkinek megvan a saját emléke róluk. Egy dalban számomra épp ez a legfontosabb, hogy előhív emlékeket, ettől lesz retró a retró.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában