2023.07.06. 17:34
Aki mindvégig hűséges maradt Nagyszalontához
Egy hónapja hunyt el Nagyszalontán – szeretett szülővárosában –, életének 99. évében Dánielisz Endre irodalomtörténész, helytörténész, közíró, tanár, iskolapszichológus, akinek életére és munkásságára egyaránt jellemző volt a fordulatokban gazdag sokoldalúság. Szerda este ebből az alkalomból a nagyváradi Léda házban megemlékezést szervezett a Holnap Kulturális Egyesület és az Arany János Művelődési Egyesület.
Ciucur Losonczi Antonius
Az érdeklődőket Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője köszöntötte. Dánielisz Endrét egy olyan „közösségi csúcsértelmiséginek” nevezte, akinek életét és munkásságát a sokoldalúság és a fordulatokban gazdagság jellemezte, miközben erősítette az Arany-kultuszt és az anyanyelvhasználatot, illetve generációk hosszú sorának a tudását pallérozta. Kultúrmindenesként pedig a maga korában a bátorságával is kitűnt. Teljes életet élt, és rendkívül gazdag életművet hagyott maga után. Bár megtehette volna, mégsem ment el, hanem mindvégig szeretett szülővárosában maradt. Nem használt internetet vagy okostelefont, mégis széles kapcsolati hálóval rendelkezett, remélhetőleg hozzá hasonló szellemiségű követők lépnek majd a nyomába, fogalmazott Szűcs László.
Tóth Éva Andrea, az Arany János Művelődési Egyesület elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy már túl volt a 90. életévén, amikor befejezte Arany János teljes életművének a feldolgozását. Maradandót alkotott irodalmi, hely- és iskolatörténeti tevékenységével, rengeteget írt, publikált, az előadásaival lenyűgözte a hallgatóságát.
A bevezető mondatok után az emlékesten levetítették azt a portréfilmet, melyet 2017-ben készített az Erdélyi Múzeum Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület megbízásából Lakatos Balla Tünde, Felháziné Szathmári Klára, Cseke Péter és Villányi Zoltán, a Magyar Református Egyház elmúlt száz éve életinterjúk tükrében elnevezésű projekt keretében.
Ezt követően Czégé Réka, az Arany János Emlékmúzeum munkatársa olvasta fel Patócs Júliának, az Arany János Művelődési Egyesület volt elnökének a gondolatait. Több mint félszázados időutazás keretében fel lett idézve az, ahogyan Dánielisz Endre megbecsült tanáremberként elhatározta, hogy nem csupán szemlélője, hanem alakítója is lesz a helyi kulturális életnek. Nyelvművelésről szóló kiadványokat gyűjtött és arra törekedett, hogy egy könyvtárat hozzon létre a szalontai kötődésű tollforgatók munkáiból. Lépésről lépésre izgatottan figyelte, miként valósulnak meg ezen tervei, az emlékszoba első látogatójaként pedig boldogan, megkönnyebbülten és elégedetten állapította meg, hogy nem fáradozott hiába.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke az Újszövetségből idézett (2. Thesszalonika 3,16), és úgy jellemezte Dánielisz Endrét, mint aki tisztelte a békességszerző Istent és ő maga is békességszerző volt. Ugyanakkor józan eszű, kiegyensúlyozott és kompromisszumkész ember tudott maradni minden körülmények közepette, a kritikus és válsághelyzetekben is. Csűry István felelevenítette azt is, hogy már 5-6 éves korában hallott Dánielisz Endréről, mivel édesapjának a barátja volt, később pedig személyesen is megismerte, hiszen gyakran bejárt a Harangszó szerkesztőségébe. „Szerette a klasszikusokat, mindent, ami visszavezet a múltba és értékes”, fogalmazott a volt egyházfő.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Dánielisz örökmozgó, jó humorú ember volt. Szenvedélye volt Arany János, és példaképünk lehet abból a szempontból, hogy mindvégig hűséges maradt a családjához, a közösségéhez, az örökségéhez, a teljesítményéhez.
Tódor Albert, Szalonta korábbi polgármestere arról beszélt, hogy heti rendszerességgel találkozott „Bandi bácsival”, akit szellemi mentorának tekint. A rendszerváltozás után újságot indítottak Nagyszalontán, utána pedig együtt szerkesztették két évtizeden keresztül a kalendáriumot.
