Kórustalálkozó a belényessonkolyosi templomban

Kovács Zoltán

A 2013-ban megálmodott és akkor elindított eseménysorozat tulajdonképpen hiánypótlásként kapott létjogosultságot és egyben elismerést, mert a dél-bihari szórványban kevés alkalom adatott meg a magyar szónak, éneknek, táncnak, hagyománynak. Itt, a végeken kicsiny a magyar közösség, körülbelül 4000 lélek vallja magát magyar nemzetiségűnek, tartja őseink hagyományait, vallását, hitét. A térségben megtartott településnapokon keveset, vagy akár egyáltalán nem is szerepel magyar nyelvű produkció, így a szórványmagyarság gyakorlatilag meg volt fosztva attól, hogy ily módon kinyilvánítsa identitását. 

Pénteken, szeptember elsején Magyarremetén kezdődött az idei rendezvény, a már megszokott hagyományőrző nappal, népi tánccsoportok színpompás felvonulásával a helyi kultúrotthontól a falun át, a helyi focipálya állandó színpadán megtartott néptáncgála helyszínéig. A hivatalos megnyitón Borsi Imre Lóránt megyei tanácsos, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese, Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes és Bálind György, Magyarremete alpolgármestere köszöntötte a jelenlévőket és a közönséget. A bevezető után a táncosok hada foglalta el a színpadot: nemcsak a Belényesi-medencéből, hanem kicsit távolabbi bihari tájakról is elhozták a magyar népi tánc hagyományát, érzésvilágát a publikum nagy örömére. A nyitányt a XV. Partiumi Néptánctáborban tanult koreográfia alapján a micskei Görböc és a berettyószéplaki Bodzavirág táncosai mutatták be.

A műsor folytatásaként felléptek az érsemjéni Pergőcskék, a szalárdi Pitypang, majd a híres Kéknefelejcs utódai, a házigazda remeteiek gyermek-tánccsoportja remekelt a színpadon, derültséget és nagy tapsot érdemelve ki a közönségtől. Ezek után sorban léptek fel: a micskei Görböc, a Szentjobbi Népdalkör, a berettyószéplaki Bodzavirág, a Fényes Néptánccsoport, a köröstárkányi Százszorszépek, a székelyhídi Zajgó és az érmihályfalvi Nyíló Akác. Az első produkciókat Hodgyai Edit, a micskei Görböc Néptáncegyüttes vezetője, a néptáncosok seregszemléjének koordinátora konferálta fel, majd a javát a magyarremeteiek háziasszonya, Horvát Izabella mutatta be. A néptáncgála fináléja a debreceni Hajdú táncosaira várt, akik természetesen hozták a már évek óta ismert profi színvonalat.

Nemcsak a színpadon folyt azonban az élet, lent megtérített asztalok várták az éhes-szomjas táncosokat, vendégeket. Finom bográcsost és hideg italokat tálaltak fel a helyi szervezők, utána estig tartott a kedélyes mulatás a kora őszi kellemes időben.

Szombaton már a családi nap eseményei zajlottak kicsiknek és nagyoknak, Köröstárkányban és Kisnyégerfalván. 

Vasárnap történelmünkre, hitünkre és megmaradásunkra terelődött a magyar napok eseménytára. A harmadik, és egyben zárónap programjai a kicsiny, de büszke belényessonkolyosi református templomban indultak, amely már majdnem kétszáz éve áll a Pontoskő alatt, a Fekete-Körös mentén elterülő kis faluban, melyet mint települést 1257-ben említenek először és 1422-ben már Sonkolos néven. A református templomban igét hirdetett Filep Attila lelkipásztor, a Bihari Református Egyházmegye esperese, majd Borsi Imre Lórántot kérték fel rövid értékelésre. A továbbiakban Szász Orsolya lelkipásztor konferálta fel a kórustalálkozót. A sonkolyosi, remetei, várasfenesi kórusok, vegyeskarok áhítattal telt produkciókat mutattak be, de lelkes hívek saját verseiket is elszavalták. Fenesi Ferenc gondnok okleveleket osztott ki a résztvevő kórusoknak, kis emlékajándékokat a neves vendégeknek, egyben mindenkit szeretetvendégségre hívva meg a belényessonkolyosi közösségi házba.

A Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok zárópontja a nagyváradi Szigligeti Színház Bányavakság című előadása volt Belényesben, derűs perceket szerezve a jelenlévő nagyérdemű közönségnek. Három nap eseményei pezsegtek a Magyar Napok alkalmával, immár öt helyszínen, közrefogva úgymond az egész Belényesi-medencét, a Fekete-Körös-völgyének magyarságát. Vidám és megható pillanatok, felemelő érzések kavalkádja váltakozott, és köszönet illet mindenkit, akik a szervezés göröngyös útját vállalták: a Bihar megyei RMDSZ szervezetét és elsősorban a helyi szervezők csapatát, melyek nélkül szinte keresztülvihetetlen lett volna ez a szép eseménysorozat.