Vendégkórusok énekeltek a váradi székesegyházban

Tóth Gábor

A péceli énekkar immár másodszor lépett fel Váradon, legutóbb 2009-ben jártak itt, továbbá a bevezetőben elhangzottakból kiderült, hogy a vajdasági és a magyarországi kórusok kárpát-medencei együttműködése sem premier, mert harmadszor énekelnek közös koncerten, s ápolják a testvéri művészeti hagyományokat. Ami az egyházzenei koncert váradi világi mérlegét illeti, tény, hogy a kórusok összlétszáma sajnos meghaladta a jelenlévő közönségét. A vajdasági 15, a péceli gyermekkar 19, az ifjúsági karuk 22 tagú volt – bár nehéz pontosan megmondani, mivel többféle variált felállásban rotáltak a koncert során. Amit könnyebb megállapítani: a hallgatóság pediglen mindösszesen 43 főnyi volt – kár, pedig hát nagyon érdemleges, megtisztelő, igazán kodályi szellemben kimunkált karéneket hallhattunk mindkét részről külön és együttesen is. Ezúton is gratulálunk a felkészítő karnagyoknak: Stefaniga Otíliának és Szilágyiné Szalai Zsuzsannának, utóbbi hölgy vezette a bő egyórás koncerten az énekkarokat. Személy szerint a péceli gyermekkar hangvétele leginkább a Magyar Rádió híres gyermekkórusának jellegzetes dikciójára, nyílt, precíz szöveg- és énekformálására emlékeztetett – talán nem véletlen az egybeesés.

A koncerten szusszanásnyi időt is terveztek az énekeseknek, így egy emblematikusan határokon átívelő hangszeres intermezzóban Stefaniga Viola (hegedű, Óbecse) és Szilágyi Levente (digitális zongora, Pécel) közös játékát is hallhattuk (Massenet: Thaïs – Méditation). Emellett Szilágyi Levente több darabban is közreműködött kísérőként, továbbá karnagyként is szerepet cseréltek Szalai Zsuzsannával egy alkalommal.

Írjuk, dokumentáljuk, mi hangzott el, bár műsorlapot nem nyomtattak az alkalomra, de szerencsére korrekten konferálták a műveket, tehát a közönség is be lett avatva, igaz, a kórusirodalomból több jól ismert darab is megszólalt a kuriózumok mellett. Utólagos köszönetünk az énekkarok vezetőinek a műsor pontos közléséért.

Kánonokkal indult a koncert: Domine ad adiuvandum (Zsigmond-kori töredék), Praetorius – Jubilate Deo, Alleluya, Thomas Tallis – All praise to thee, my God. A gyermekkar és a rutafa formáció előadásában szólt: Berkesi Sándor – Ötezer ember megvendégelése, Úr lesz a Jézus, Szívünk zengje már, Kodály – Jézus és a gyermekek, Kocsár Miklós – Salve Regina. A Schola Cantorum és a Rutafa Vegyeskar egyesített kórusával William Boyce – Alleluia, William Byrd – Non nobis Domine, Palestrina – Jesu Rex Admirabilis, Kodály – Esti dal. S aki azt hiszi, hogy a híres Esti dalra már nem jöhet semmi, az téved, eztán jött a fent említett hangszeres intermezzo (Masssenet). A Rutafa vegyeskar zeneileg merész, ugyanakkor aktuális-trendi és kimunkált blokkjában hallhattuk a következőket: Kodály – Szép könyörgés, Ola Gjeilo – Northern Lights, Jake Runestad – I will lift my eyes, John Rutter: Look at the world. Végezetül a Schola Cantorum és a Rutafa vegyeskar egyesített kórusával szólt Kocsár Miklós – Jubilate Deo.

Kocsár kóruskoncert-záró jubiláló D-dúrjára ráadásként virtuóz F-dúrba vezetve, még a házigazda Böcskei László püspöki üdvözletére és zárszóra, Kristófi János orgonaművész-karnagy Widor híres Toccatájával (5. orgonaszimfónia) mutatta meg a ráadás ráadásával a továbbra is állva maradt vendégeknek a székesegyház felújított orgonájának széles regiszterskáláját.