Közösen emlékeztek a gyásznapon a magyar egyházak

Ciucur Losonczi Antonius

A megjelenteket a házigazda Dénes István Lukács püspökhelyettes, váradolaszi lelkipásztor köszöntötte. Igét hirdetett Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Zsidókhoz írt levél 13,7 alapján: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket”. Prédikációjában úgy fogalmazott: emlékezni és hálát adni Istennek gyűltek össze azokért az ajándékokért, melyeket az aradi tizenhárom áldozata által helyezett el a nemzet történelmében. Megjegyezte: helyes gyásznapnak nevezni október 6-át, de jellemezhető úgy is, mint a helytállás napja, mely hirdeti, hogy egy közösség, amit Isten kegyelme tett azzá, amivé lett, a végsőkig el tudott menni egy adott helyzetben. És jó az emlékezést istentisztelettel kezdeni, hiszen, ha szól az Ige, az megóv bennünket a félrecsúszástól, attól, hogy Isten dicsősége helyett máshova kerüljön a súlypont.

A felolvasott szentírási rész alapján Bogdán Szabolcs János arra hívta fel a figyelmet: a „ne feledkezettek meg a vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdetik” felszólítás kapcsán elsősorban természetesen a lelkipásztorokra gondolunk, de ez vonatkozhat azokra a személyekre is, akik hiteles keresztény életet élnek, s cselekedeteikkel Isten nagyságára mutatnak rá. Az aradi vértanúkról pedig tudjuk, hogy istenfélők voltak. Nem magukban járták az életútjukat, hanem Krisztussal, s Isten kezéből tudták méltósággal elfogadni a halált is. A „figyeljetek életük végére” tanács arra utal, hogy sok mindent elárul rólunk életünk utolsó szakasza, hiszen a halál kapujában mindenki őszinte, s a fennmaradt feljegyzések szerint az aradi tizenhármak alázattal, békességgel és méltósággal viselték igazságtalan sorsukat. A „kövessétek hitüket” kérés pedig egyértelmű: minden áldást hordozó ember története mögött ott van Isten kegyelme és szeretete, hiszen az Úr rajtunk keresztül munkálkodik. Ilyen értelemben pedig a vértanúk halála nem volt kudarc, hangsúlyozta a református püspök.

Pék Sándor székesegyházi római katolikus esperes-plébános az aradi minorita atyák korabeli feljegyzéséből idézve azon meggyőződésének adott hangot: szimbolikus értelemben október 6-a nem 24 órát tartott, mert valahol elkezdődött, valamikor betetőzött és még napjainkban is tart. Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész az október 6-át követő éveket az aradi Új Idők újság 1904. október 9-i számából vett idézettel elevenítette fel, Kardos József unitárius tiszteletes pedig arról beszélt, hogy az aradi vértanúk a helyes utat választották.

A megemlékezés záróakkordjaként a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanulói végeztek zenei szolgálatot, a diákokat Szakács Zoltán iskolalelkész, illetve Tamás-Péter Réka és Kövendi Éva tanárok készítették fel.