Nosztalgiaest Kovács György emlékére

Pap István

Szépen megkoreografált koncertet adott Kovács Péter „Kovax” vasárnap este az Árkádia Bábszínházban teltházas közönség előtt. Pályaudvarra befutó vonat hangjára lépett színpadra, majd a szintetizátor elé ült és elénekelte az est címadó dalát, a Jöjj vissza, vándort. A bevezető dal után elmondta: „Egyedi ez a koncert, egy emlékezés arra, hogy bárhol is járunk az életben, mindig valahogy visszahúz a szívünk oda, ahonnan indultunk”. Ennek a gondolatnak a jegyében zajlott le a közel háromórás est, az előadott dalok közötti átvezető szövegekben Kovax felidézte saját múltját, az emlékezésbe beleszőve édesapja, Kovács György alakját, aki 1968 és 1990 között volt a nagyváradi bábszínház tagja, bábszínészként, rendezőként, fordítóként írta be nevét a váradi bábjáték történetébe, és az ő tiszteletére énekelte el az Indulni kell című számot. Elhangzott Billy Joel- és Tom Jones-dal is, majd zenei különlegességként Dankó Jánosnak, a bábszínház egykori zenei felelősének Hófehérke című bábelőadásához komponált dalaiból összeállított egyveleget adott elő. Majd újabb egyedi pillanat következett: színpadra invitálta az édesapja és a saját barátját, Antal Istvánt, a Magneton együttes alapítóját, énekesét, akivel közösen játszották a Jó fiú leszek című Magneton-számot, majd szintén Antal István énekelte a József Attila versére komponált Kertész leszek című közismert dalt. A következő dalokban Kovax rendre a színpadra hívta a Lilliput Társulat tagjait, Stefán Bodor Máriát, Erőss Noémit, Csepei Róbertet és Haraji Adalbertet, akikkel különböző dalokat adott elő. (Mary Poppins dala, Szerelem utolsó vérig, Hé, mondd mi lesz velem.) 

Elhangzott az édesanyjához, valamint a gyermekeinek komponált dal, és a Delilah című Tom Jones-slágernél a közönséget is megénekeltette. A koncert zárásaként hangzottak el az Apám hitte, a Játssz még és a Mert kell egy hely című dalok, ekkorra már a bábszínház tagjai mellett a Szigligeti Társulat színészeinek egy csoportja is a színpadra lépett, hogy együtt énekeljenek. Kovax profizmusa, muzikalitása ezen az esten is meggyőző volt, és méltó kísérője volt Schneider Szilveszter ütőhangszeres. A nosztalgikus hangvételű, mondhatni lírai esten olykor túlcsordultak az érzelmek, a kissé talán túl hosszúra nyúlt átkötő szövegek és a szentimentalizmus tompította kissé a zene keltette művészi hatást, de összességében kellemes élmény volt a vasárnap esti koncert.