XX. Civil Akadémia Morvaországban

Dr. Fleisz János

A Civil Akadémia 1999-ben indult Kunbábonyban, és pár kihagyással azóta is megszervezik. Kezdeményezője Romhányi András, a budapesti Magyar Kollégium vezetője volt. Célja a Kárpát-medence jól működő, elkötelezett magyar civil szervezetei vezetőinek tapasztalatcseréje a különböző országokba került magyarság civil szervezeteivel és ezek képviselőivel. A közel negyedszázad alatt a résztvevők szinte körbejárták a Kárpát-medencét, megismerkedve a kisebbségbe került magyarok helyzetével. Budapesten kívül jártak Erdélyben (Kolozsváron, Brassóban, Szamosújváron), a Partiumban (Sarmaságon), illetve Szerbiában (Vajdaság), Horvátországban (Drávaszög), Bosznia-Hercegovinában (Szarajevó), Szlovéniában (Muravidék), Ukrajnában (Kárpátalja), Szlovákiában (Felvidék) és Csehországban (Morvaország).

Az idén a találkozóra 11 év után ismét Csehországban került sor, a helyszín ezúttal Znojmo, Morvaország egyik jelentős városa volt. Öt ország összesen 15 képviselője volt jelen: Csehország (Fazekas Mónika, Danczi Bógyi Csilla, Détáry Attila, Dittel Beáta, Dittel István – Brünn, Jenei János – Ostrava), Horvátország (Ferenc László – Eszék, Giber János – Laskó), Románia (Balázs Zoltán – Erked, dr. Fleisz János és Fleisz Judit – Nagyvárad, dr. Széman Péter és Széman Rózsa – Kolozsvár), Szerbia (Velez Teodóra – Ada), valamint Magyarországról az akadémiák főszervezője, Romhányi András (Budapest).

A rendezvény főszervezője és háziasszonya Fazekas Mónika volt, a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ), Brünni Helyi Egyesülete elnöke, aki vállalta az anyagi alapok megteremtését, egyben gondoskodott az utazás megszervezéséről is. Első este a rendezvény főhadiszállásán, Znojmóban az U Divadla Hotel termében, a kialakult szokás szerint minden résztvevő beszámolt a legutóbbi Civil Akadémia óta eltelt egy évben szervezett eseményeiről és a magyar civil, illetve közösségi építkezésben elért eredményeiről. A válságok közepette kialakult nehéz helyzet ellenére a résztvevők gazdag, változatos tevékenységet ismertettek. Az eredmények mellett napirendre került a folyamatos megújulás igénye is.

Másnap sűrű programra került sor. Reggel a közelben lévő Mikulovba indultak, ahol városnézésen, a magyar vonatkozású emlékek megismerésén vettek részt Détáry Attila vezetésével. Mikulov – régi magyar neve Miklósvár, német neve Nikolsburg – ismert, mert a harmincéves háborúban a cseheket támogató Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és II. Ferdinánd megbízottjai 1621-ben itt írták alá a nikolsburgi békét, amellyel Bethlen biztosította Erdély függetlenségét. A békekötésre a mikulovi pompás Ditrichstein (kezdetben Lichtenstein) várkastélyban került sor. A kisváros felett magasodik a Szent Domb (Kálvária), tetején a búcsújáró Szent Sebestyén templommal. Délután az akadémia résztvevői visszatértek Znojmóba, ahol egy szakmai program után megismerkedtek a helyi érdekességekkel és a magyar vonatkozásokkal. Znojmo, német neve Znaim, mintegy 34 ezer lakosú város, amely Dél-Morvaországban a Dyje folyó bal partján fekszik, mindössze tíz kilométerre az osztrák–cseh határtól. Első írásos emléke 1226-ból való. Jelentős magyar vonatkozású emléke, hogy amikor 1404-ben Luxemburgi Zsigmond német–római császár és magyar király, illetve IV. Albert osztrák herceg megpróbálta kifüstölni a Sokol (Sólyom) nevű rablólovagot Znojmóból, a leleményes lovag biológiai fegyvert vetett be az ostromlók ellen: rozoga hordókat töltetett meg fertőzött fekáliával, amit aztán a támadók közé gurítottak.

Mindkét uralkodó elkapta a vérhast, Albert bele is halt, Zsigmond viszont akkor még meggyógyult. Jóval később, 1437. december 9-én Znojmóban halt meg, amikor feleségét, Cillei Borbálát akarta kiostromolni onnan. December 8-án a király már érezte, hogy közeleg a vég, felvette császári díszruháját, koronáját és az utolsó kenetet, felült a trónjára, halotti misét rendelt magának, és a trónon ülve másnap meg is halt. Holttestét a helyi Szent Miklós templomban ravatalozták fel. Kívánsága szerint Váradon temették el Szent László sírja közelében, első felesége, Mária mellé. 1468-ban Znojmo alatt csaptak össze Podjebrád György cseh, és Mátyás magyar király csapatai. Innentől kezdve 1490-ig, Mátyás haláláig egész Morvaország és így Znojmo is magyar kézen volt.

A városnézést sörgyári látogatás zárta le. Ez is tanulságokkal szolgált. Az évszázados helyi sörgyártást 2009-ben az akkori tulajdonos, a holland Heineken cég teljesen beszüntette, egy év múlva viszont a város megvásárolta az épületet és magánbefektetőkkel együtt korszerűsítette, így 2015 óta Znojemské pivo néven forgalmazzák. Este a helyi jellegű finom vacsora és sörök, borok mellett a kötetlen beszélgetésen a résztvevők tevékenységének helyi jellegzetességeire került a hangsúly.

Szombaton délelőtt több szakmai előadás is volt. Elsőként Jenei János, a CSMMSZ Ostravai Helyi Egyesületének elnöke adott elő, bemutatva a szervezetet és kiadványát, az Ostravai Magyar Hírmondót. Ehhez modern eszközként Könyvjelzők járulnak interaktív kiegészítő tartalmakhoz való hozzáférési lehetőségekkel, QR-kódok formájában. Az előadó pontosította, hogy a jelenleg Csehországban élő magyarok – a 2021-es népszámlálás adatai szerint 8472 fő – többsége a Felvidékről származik, s mintegy 15 százaléka él Ostrava térségében. Ezután tanulságos és gondolatébresztő előadásában a jelképes sírhelyről és a Lapidaris Kőről beszélt. A jelképes sírhely nemzeti emlékhelyeink megőrzésében és köztudatban tartásában fontos, de akár családi szinten is jelentős. Példának Esterházy János (1901–1957), a börtönben kiállása miatt mártírhalált halt csehszlovákiai magyar politikusnak a jelképes síremlékét adta. A Lapidaris Kő sírhelyre helyezhető és egy NFC (közeli kapcsolatot lehetővé tevő) chipet tartalmaz, mely interaktívvá teszi a síremléket. Az okostelefont a Lapidaris Kőhöz érintve azonnal megnyílik az elhunyt személyes online emlékoldala. A Lapidaris Kő a magyarországi Hollóházi Porcelán Manufaktúrában készül. Később a Petőfi ösztöndíjasok tevékenysége Csehországban is bemutatásra került, utána pedig Danczi Csilla KAFEDIK tegnap és ma címmel, a Kazinczy Ferenc Diákklub tevékenységét mutatta be, amely a Brünnben (Brno) tanuló magyar egyetemisták klubja. Végül Dittel Beáta beszélt a sikeres gyerekfoglalkozásokról.

A második znojmói városnézés során a belvároson és a főtéren kívül sorra kerültek a helyi díszes templomok, épületek, a látványos völgyzáró stb. Egyébként a közelben van a loukai (Klosterbruck) premontrei kolostor impozáns épülete. A váradi premontrei prépostságot 1710-ben éppen a Loukai Apátság vásárolta meg és működtette, azonban II. József rendelete ezt a kolostort is felszámolta. Később sokféle rendeltetése volt, ma a város tulajdona, egy részében a Znovín borászat működik, kihasználva a földalatti pincéket, járatokat.

Délután Fazekas Mónika a Cseh és Morvaországi Magyarok Szövetsége Brünni Helyi Egyesületét mutatta be, illetve egy fontos rendezvényt, a Babylonfestet – ez a Nemzeti Kisebbségek Napja, amelyet nemrég már a 16. alkalommal szerveztek meg közösen Brünnben.

Romhányi András egy, a civil szervezeteket jelenleg nagyon foglalkoztató kérdésről értekezett, arról, hogyan lehet bevonni a fiatalokat a közösség életébe. Erre példákat adva és megoldásokat javasolva, hosszas eszmecserét indított el, amelynek végkövetkeztetése, hogy próbáljunk néha a fiatalok fejével is gondolkodni ahhoz, hogy vonzóvá tegyük számukra a civil szervezetek rendezvényeit. Az előadásokat követő borkóstolón nyolcféle helyi bort lehetett megismerni. Znojmo egyike a négy morvaországi borvidéknek, amely az utóbbi időben újból fejlődik. Főleg fehérborfajták az elterjedtek, de a rosé is.

Az esti beszélgetésen részletesen értékelték a Civil Akadémia munkálatait, illetve megköszönték a kitűnő szervezést és a változatos programot. Összességében megfogalmazódott, hogy az idei, XX. jubileumi Civil Akadémia igen sikeres volt, jelentős és hasznos ismereteket nyújtott a jelenlévőknek, újból aláhúzva a magyarság nemzeti összetartozását. Az eddigi gyakori szomorú utóérzéssel ellentétben most biztatóbb a kép, hiszen egy élni akaró és tudó kis magyar közösség képe bontakozott ki a jelenlévők előtt, amely tisztában van a helyzetével, lehetőségeivel és azokkal jól gazdálkodik. A végig családias hangulatú eseményen a folytatás mellett foglaltak állást, annál is inkább, mert az idén sok nehézség közepette, még az utolsó percekben is bizonytalan rendezvény végül létrejött, ami azt mutatja, hogy a közösség képes a folytatásra, így minden esély megvan arra, hogy jövőre a XXI. Civil Akadémián ismét fognak találkozni. A bensőséges találkozóról mindenki új élményekkel és tapasztalatokkal feltöltődve tért haza, hasznosítva majd ezeket a további sikeres közösségépítő tevékenységben.