Zongorás kamarazenével folytatódik a Kaganovskiy Zenei Esték Nagyváradon

Tóth Gábor

Újabb fokozatot lép a szeptemberi évadnyitóján premierben kipróbált zongorahanggal a Kaganovskiy-sorozat, hegedű-zongora szonátákról most egyenesen a zongorás kvartettekre. Ismét gondosan választott kamarapartnerekkel játszik a Kaganovskiy művészpáros, a magyarországi Kállay Ágnes kiváló csellóművészre már korábban rátaláltak, őt több közös koncertjükön is hallhattuk eddig itt. Aki viszont új a csapatban, az a jelen négyesből éppenséggel pont a legrégebbi „motoros” a zenei hivatásban: Fenyő Gusztáv zongoraművész, aki nem mellesleg rokoni kapcsolatban áll az egykori Joachim József hegedűművésszel, Brahms kortársával és annak egykori gyakori inspirálójával. Mivel itt és most, a második őszi Kaganovskiy-koncerten ismét a zongora az egyik központi új elem, hadd térjünk ki csak nagyon röviden Fenyő Gusztávra (hosszabb ismertetőt a műsorfüzetekben majd olvashatnak minden előadóról), kinek pályája rendkívül gazdag és különös. Az uruguayi Montevideóban született 1950-ben, majd az Australian Broadcasing Commission versenyének nyerteseként (Liszt Esz-dúr zongoraversenyével) lett híres, később Londonban tanult, majd Budapesten, többek között Kadosa Pálnál és Tátrai Vilmosnál, Skóciában telepedett le, Glasgowban tanított, emellett körbekoncertezte a világot, óriási szóló-, kamara- és versenymű-repertoárral, Bachtól Kurtágig. Nos, ezúttal végre Váradra is eljutott, várjuk játékát.
Schumann és a 23 évvel fiatalabb Brahms, két barát (előbbi egyben utóbbi mecénása), akik életében fontos kapocs Clara, a zongoraművész, feleség, majd özvegy, majd Brahms titokzatosan intim barátja, aki a most elhangzó két kamaraművet is részben összeköti. Konkrétan Clara Schumann játszott az op. 47 1844-es lipcsei premierjén, valamint az op. 25 1861-es hamburgi bemutatóján is. S ha már zongora, akkor ide kívánkozik egy kedves anekdota is. Schumann feleségét, Clarát, a korszak kiváló és elismert zongoraművészét egy alkalommal szentpétervári koncertjére kísérte el Robert, amikor is azzal sértették vérig a férjet, hogy megkérdezték tőle, szintén zenész-e… Ami azt illeti, Robert Schumann nemcsak zenész volt a javából – igaz, sokszor féktelenül ötletpazarló és türelmetlen formáló –, de mint tudjuk, éleslátó kritikusi vérében is ugyanúgy Florestan és Eusebius állt/áll egymás mellett és egymással szemben. Brahms esetében pediglen ismerhetjük a folyamatos romantikus érzelmű túlfűtött anyaggyúrást a klasszikus értékeknek való megfelelés kényszerével ötvözve. Schumann 32 éves korában írta az op. 47-et, Brahms 1856-ban (ez egyébként Schumann halálának éve) kezdte komponálni az op. 25-öt, majd mintegy öt év telt el, míg a végére pont, azaz záró ütemvonal került. Schumann életében már nem maradt idő több zongoranégyesre, Brahms még komponált ezt követően kettőt.
A koncerttel kapcsolatos technikai részletek: jegyek 40, illetve 60 lejes áron kaphatók a püspöki palota recepcióján, jegyfoglalás a 0771-612714-es telefonszámon lehetséges, a lefoglalt jegyeket legkésőbb a koncertet megelőző napon lehet átvenni.