Preklasszikusok szóltak Stradivarin a filharmónia keddi koncertjén

Tóth Gábor

Valamivel több mint száz érdeklődő volt a filharmónia termében kedd este, összehasonlításul ez máris nagyjából a duplája az ezt megelőző heti kamarakoncert közönségének. Azt már lassan szoktatják a publikummal a szervezők, hogy kamarakoncertekre ilyenkor a karzatot lezárják, így nem szóródik szét a teremben a hallgatóság, nyilván fontos a látszat... 

A fő vonzóerőt most elképzelhetően az adta a koncerthez, hogy Răzvan Stoica Stradivari hegedűjének igen jól csengő a renoméja, de reméljük azért a művészekre is kíváncsiak voltak a váradiak. Egyébként ahogyan azt az előzetesben már írtuk, egy 1729-es hangszerről van szó, melyen Paganini egykori fiatalabb kortársa és hű rajongója, Heinrich Wilhelm Ernst muzsikált, innen a mellékneve is: ex-Ernst – ennek kedvéért Răzvan Stoica egy sztorit is mesélt konferálás közben, miszerint Ernst pókeren nyerte el használatra a hegedűt Paganinitől. Valóban ismert a zenetörténetből az olasz mester szerencsejáték-hóbortja, Párizsban még egy rövid életű, botrányba fulladt „Casino Paganini”-t is alapított. Nos, Răzvan Stoica, ellentétben Ernsttel, vagy akár például Gorcsev Ivánnal, nem kártyán, hanem egy igen komoly versenyen nyert, mégpedig Salzburgban, 2008-ban, amikoris 200 konkurens közül ő kapta meg ennek a Stradivarinak a használati jogát, egészen 2025-ig. A hangszer pénzbe átszámolt, mondjuk úgy, „piaci” értéke öt millió euró feletti. Sokkal fontosabb ennél persze a Stoica-duó művészi értéke, amit szakmailag és érzelmileg lehetett nyugodt szívvel megbecsülni a koncert alatt. Nyugodt szívvel, mert egy rendkívül kiegyensúlyozott, precízen bejáratott előadást hallhattunk tőlük, mely olyan lágyan és kellemesen olvadt a fülekre, mint vaj a pirítósra.

A Bukarestből még tanulmányaik során Hollandiába kivándorolt művészek közül Răzvant már hallhattuk 2020 óta három alkalommal is a váradi filharmónia hangversenyein, testvére, a zongoraművész Andreea azonban most először lépett fel itt.

Nyilvánvalóan átiratok hangzottak el, hiszen Schnittkét és Kreislert leszámítva, Veracini, Tartini, Vitali, Pugnani vagy J. S. Bach sem komponált Bösendorfer-kíséretes hegedűművet. Andreea stilisztikailag kiválóan műveli ezen a barokktól távol álló nagy és zengő koncerthangszeren is a preklasszika billentéstechnikáját és empatikusan idomultatja e stílusvilágot testvére hegedűhangjához. Răzvan, akinek játékát már többször hallhattuk, nos ő pediglen úgy szövi az áttetsző selyemfonalakat az intonációban, mintha semmilyen technikai akadály nem volna itt a művek hátterében. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy a barokk zene sokkal több érzelmet is megengedne, mint azt a nemzetközire uniformizált, stúdiófelvétel- és nyomdakész tükörsima hangzó felületet, amit stilárisan kristálytisztára csiszolva hallhattunk most, de nyilván ehhez a kiválasztott darabok/tételek faktúráinak is köze volt, továbbá a hegedűművész kifinomult egyéniségének.

Műsorfüzetet nem nyomtattak az alkalomra, Răzvan Stoica maga konferált az elhangzó művek között. Az előzetesen meghirdetett programnak a sorrendje változott és némi Bachhal is kiegészült a repertoár. Soroljuk a szinte kerek egyórás műsort: Tomaso Vitali g-moll chaconne, Francesco Maria Veracini e-moll szonáta (Ritornello és Allegro con fuoco tételek), Alfred Schnittke Szvit régi stílusban hegedűre és zongorára (Menüett és Fúga tételek), Giuseppe Tartini g-moll szonáta (Ördögtrilla), J. S. Bach a híres Air, Kreisler Prelúdium és Allegro Pugnani stílusában. Ráadásként szólt még a közismert Bach/Gounod Ave Maria.