Presbitertalálkozó volt a nagyvárad-réti gyülekezetben

Tóth Zsigmond, Szakács Mónika

A nagyváradi reformátusok közösségét 1925. január 1-től három parókiális körzetre osztották fel, így alakult meg az olaszi, újvárosi és velencei gyülekezet. Mivel az olaszi rész túl nagynak bizonyult rövid időn belül úgy határoztak, hogy a réti körzet önálló működésre kap lehetőséget. A városi tanács a sportstadion mellett 3000 négyzetméter telket adott a gyülekezetnek templom és iskolaépítésre. Az ekkor még az olaszi gyülekezettel közös presbitérium csupán egy imaház építését tervezte. Az alapkőletételre 1928. augusztus 6-án került sor; a munkálatokat ugyanabban az évben december 23-ig be is fejezték. Az imaházat 1944. szeptember 6-án, a második világháború utolsó napjaiban – a közeli vasútállomás támadása során – bombatalálat érte. Az épület kijavíthatatlanul rommá lett. A gyülekezet akkori lelkipásztora dr. Szabó Lajos. 

Szeghalmi Bálint, neves építészmérnök 1950-ben elkészíti a lebombázott imaház helyére épülő új templom tervét. Az Úr 1954. évének karácsonyán a már ideiglenesen berendezett templomépületben tartják az istentiszteletet. A templom felavatására 1956. december 16-án, advent harmadik vasárnapján került sor. Az egyházközségtől 1994. július 24-én levált a rogériuszi gyülekezet, amely ugyan önálló presbitériumot választ, de még a réti templomban marad. Majd 1999-ben áttelepül az újonnan épített templomba. 

A presbitertalálkozó Módi József lelkipásztor áhítatával vette kezdetét, aki igemagyarázatát a Filippi 1:6, 8-11 verseire alapozta. Az igehirdető kérdése: mi jellemzi a magyar református embert? Válasza szerint: „mi vagyunk azok, akik nem adjuk fel könnyen, szeretünk dolgokat befejezni, ami akár káros is lehet. Bármennyire is ragaszkodunk valamihez, van egy pillanat az ember életében, amikor fel kell adni bizonyos dolgokat”. Presbiterként tervezünk, szervezünk és a gyülekezet jövőjére, gondolunk, de előtte nem felejtjük el az imádkozást, Istenhez való fordulást, ezzel kérve Isten áldását a tevékenységünkre – fogalmazott. „Nagy felelősség presbiterként szolgálni egy gyülekezetben, de van, amikor úgy érezzük, hogy alkalmatlanok vagyunk erre a feladatra, elbuktunk. Ne felejtsük, hogy az úr elvégzi bennünk a jót, és csak Vele érünk el a célhoz, mert Ő szeret, kiválaszt és elhív. Folyamatosan végzi a megújító munkáját. Ha elbukunk, Ő felemel, és tovább segít az úton, és ez kegyelem” – húzta alá az igehirdető.

Az áhítatot követően Nemes Lujza, a Bihari Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének titkára, a réti gyülekezet presbitere köszöntötte a megjelenteket. 

Ezt követően került sor az előadásra, amelynek „Református vagyok?” címet adta dr. Pálfi József, a helyi gyülekezet lelkipásztora. Az előadás alapjául egy érdekes és értékes könyv szolgált: Gál Botond teológus, lelkész matematika és fizika tanár könyve, amelyben a szerző a reformátusokban felmerülő kérdéseket és válaszokat taglalja. „Azokra a kérdésekre, hogy miért vagyok református, vagy mi az alapja a református örökségünknek, ebben a könyvben bővebben megtaláljuk a választ” – hangsúlyozta az előadó. 

Az előadás végén a helyi gyülekezet ifjúsága Márkus László karnagy, kántor vezetésével, egy egyházi énekcsokorral örvendeztették meg a jelenlévőket. A presbiter szövetség elnöke megköszönve a hét egyházközségből megjelent mintegy hetvenöt résztvevőnek az áldott együttlétet, zárásként elszavalta Csécsi Imre Fogadástétel című versét. A vendéglátók szeretetvendégségben részesítették a jelenlévőket.