Bayer Zsolt és Boros Imre a Háttérképpel járt Váradon

Fábián Tibor

A megjelenteket Czégényi Raymund, az eseményt szervező Szent László Kulturális Műhely vezetője köszöntötte. Bayer Zsolt első témafelvetésként a Transtelex cikkét ismertette, mely szerint az úgynevezett fideszes propaganda hatására az erdélyi magyarság már a román szélsőjobbnál is nyugatellenesebb és oroszbarátabb. Boros Imre cáfolta az idézett cikk megállapításait, kiemelve, hogy mi, magyarok, sem nyugatellenesek, sem oroszpártiak nem vagyunk, hanem egyszerűen csak magyarpártiak. Már nem azokat az időket éljük, amikor fentről előírták az embereknek, hogy mit gondoljanak. Minden nációnak van egy természetes ösztöne, hogy az övéit óvja és védje, határoktól függetlenül. Nálunk ezt nehezen viselik el azok, akiknek ez az ösztön ismeretlen. 

Bayer Zsolt nosztalgikusan mérleget vont húsz évvel ezelőtti és a jelenlegi Európáról. „Néztük kedd esténként a Fekete-erdei Klinikát. Az NSZK beköszönt a magyar panellakásokba. Mindenki gazdag volt, mindenki fehér, minden pasi nőt akart és minden nő pasit, mindenki németül beszélt. Ha az ember eljutott Ausztriába, elájult, ha meg az NSZK-ba, ott kétszer ájult el.” Ezzel szemben látjuk mi van ma, tette fel a szónoki kérdést a publicista és sorolta a jelent idéző példákat. Nagy-Britanniában a Leeds-i városi tanácsba bejutott „Ali” „Allah akbar!” kiáltással kezdi beszédét, kijelentve, hogy ő Gáza hangját fogja a Leeds-i önkormányzatban képviselni. A magyar johannitákat arra kérték német rendtársaik, hogy fogadják be és helyezzék biztonságba az elnéptelenedett német templomok kegytárgyait... A berlini pályaudvaron kétezer kutyának öltözött egyén követelte, élénk csaholás közepette, hogy tartsák tiszteletben jogaikat... 

„Ez ma a Nyugat. Ez a Nyugat éppen most adja fel azt a gazdasági jólétet, ami miatt vágytunk oda tartozni. Húsz év alatt az összes illúziómat elveszítettem a Nyugattal szemben. Én azt a Nyugatot szerettem, ami húsz évvel ezelőtt volt. Az a Nyugat és ez a Nyugat ma köszönő viszonyban sincs egymással” – összegezte az Európában végbement folyamatokat Bayer Zsolt. A magyar uniós tagság elmúlt két évtizedéről Boros Imre úgy fogalmazott: „húsz év hosszú idő. Most mind a két fél úgy gondolja, hogy borzasztóan nagyot csalódott a másikban.”

A magyar ellenzéki sajtóban sűrűn terítékre kerülő úgynevezett bezzeg romániázásról Bayer Zsolt úgy vélekedett: ha a román gazdaság ennyire gyors növekedésben van, vajon miért dolgozik Nyugat-Európában mintegy hat millió ember, a román népesség egyharmada? Boros Imre rámutatott, a forradalom előtti időszakhoz képest a fejlődés ugyan tagadhatatlan, de még mindig nagy mértékű az ország lemaradása, főleg az infrastruktúra tekintetében. 

A közönség soraiból érkezett kérdésekre válaszolva, Bayer Zsolt, a magyar ellenzékben tapasztalható folyamatokról is szót ejtett. Felemlítette Magyar Péter egy lengyel lapnak adott nyilatkozatát, melyben azt állította, hogy a miniszterelnök kétezer titkos ügynököt állított rá, vagyis szerinte a komplett magyar titkosszolgálat őt figyeli. Közben Gyurcsány „vért hány” az idegességtől, mert az új messiás elviszi a szavazóit. A Momentum és a Jobbik szavazói időközben már átvándoroltak Magyar Péter alakulatába. Boros Imre arra emlékeztetett, hogy mérhetetlen düh gyűlt össze azokban, akik hosszú évek óta képtelenek visszatérni a hatalomba, ezért ők folyamatosan újabb és újabb politikai messiásokat kreálnak. 

„Elég sokat gondolkodok azon, mi lesz a világgal”, mondta a két órás előadás végén Bayer Zsolt, majd végszóként Az ember tragédiájából Péter apostol monológját idézte, a római színből: „Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék,” (...) „Istent, erényt, gúnyolva taposó. / De hogyha a vész ajtódon kopog, / Ha Istennek hatalmas ujja érint, / Gyáván hunyász, rútúl kétségb’eső.” (...) „El fogsz pusztúlni, korcsúlt nemzedék, / E nagy világ most tisztuló szinéről.” „Mindez egyre aktuálisabb”, állapította meg Bayer Zsolt, hozzátéve: „Tegyünk azért, hogy mi ne így végezzük és bele tudjunk nézni unokáink szemébe.”