Történetek a férfiak testi, lelki brutalitásáról

Pap István

A fesztiválprogram délután öt órától az Árkádia Bábszínházban kezdődött, ahol a Piatra Neamț-i Ifjúsági Színház mutatta be a Dolores című darabot, melynek szerzője Edward Allan Baker, rendezője pedig Ciprian V. Nechita. Nora Covali és Elena Popa egy testvérpárt alakítanak, egyikük a konszolidált életet élő Sandra, másikuk pedig Dolores, akit mindig olyan férfiakkal hoz össze a sors, akik bántalmazzák őt, és most is aktuális barátja elől elmenekülve kér ismét menedéket Sandrától. A kezdeti ellenségeskedés után az egymásnak fokozatosan megnyíló testvérek beszélgetéséből kirajzolódik a férfiak brutalitásának kiszolgáltatott nők testi és lelki szenvedése. Mint kiderül, nemcsak Dolores, de a nyugodt családi háttérrel rendelkező Sandra is fizikai bántalmazás áldozata volt. A két testvér őszinte vallomása vezet el a váratlan végkifejletig, majd még váratlanabb fordulattal a két színésznő szerepet cserél és egy másik, a jelent idéző idősíkban eljátsszák ugyanazt a darabot még egyszer. Ez a megoldás hatásosan érzékelteti azt, hogy bárki bármikor belekerülhet tragikus helyzetekbe, amikor segítségre szorul, legyen tehát készenlétben mindenkinek az empátiakészsége. Ez a fontos üzenet azonban csak addig hat, amíg tart a pillanat keltette váratlanság és meglepetés érzete, a hatás elmúltával azonban redundánssá válik újra végignézni ugyanazt a darabot. Ezt a megoldást csak kiemelkedően erős színészi játékkal lehet működőképessé tenni, és bár Elena Popa, illetve Nora Covali kifejezetten jó, igényes alakítást nyújtottak, de ez sem volt elég ahhoz, hogy maximális szinten tudják tartani a közönség érdeklődését az előadás második részére.

Vígjáték zöldben, pirosban

Este hét órától egyszerre kezdődött a Plakátfestő című ingyenes, versenyen kívüli előadás a Fekete Sas passzázsban és a Hamis szolgáló című darab a színházban. Én ez utóbbi megtekintése mellett döntöttem, és nagyon jól tettem. Nem azért írom ezt, hogy leszóljam az általam nem is látott előadást, hanem, hogy dicsérjem azokat, akiket viszont láttam. Bár a színpadképre ránézve az első percekben kissé szkeptikus voltam, mert minden színész tiszta pirosban játszott, a szabálytalan kontúrú, steril és semleges színpadtér a kellékként használt két székkel együtt pedig teljesen zöldbe volt burkolva. Úgy látszik, most ez a trend, hiszen az egy nappal korábban játszott Nyugtalanság című előadásban is minden egyszínű, kék volt, és a színészek, ha nem is egyforma, de nagyon hasonló színű ruhákba voltak öltöztetve. Nekem gyors egymásutánban ugyanaz a színpadképötlet már nem tűnt túl meggyőzőnek, de a színpadi játék nagyon hamar feledtette ezt az idegenkedésemet. Az Alexandru Mâzgăreanu által rendezett előadás ütőkártyája ugyanis magán a zseniálisan megírt és lefordított darabon kívül a bravúros színészi alakítás volt. A két női szereplő, a Grófnőt alakító Corina Borș és a Lovagot játszó Blanca Doba is nagyon jók voltak, amit azonban Emilian Oprea és Ciprian Chiricheș műveltek a színpadon Travelin, a szolga, illetve Lelio szerepében, az a komédiázás magasiskolája volt. Minden egyes megmozdulásukban, gesztusukban, szavukban ott volt a nevetésre ingerlő potenciál, egy idő után a nézőnek hiányérzete támadt, ha nem voltak a színpadon. Amúgy a darab a zseniális Marivaux tollából született klasszikus vérbő francia komédia, melynek főhőse a minden erkölcsi és érzelmi gátlástól mentes hozomány- és élvezetvadász Lelio, aki dobni akarja az évi hatszázezres jövedelmű jegyesét, a Grófnőt, mert Párizsban talált valakit, akinek éves jövedelme ennek a duplája. Fel kell tehát bontani a jegyességet, ezért Lelio felkéri a Lovagot, hogy csábítsa el ő a Grófnőt, aki így maga áll majd el házassági szándékától. A nagy titok azonban az, hogy a Lovag nem más, mint Lelio férfi álruhába öltözött párizsi kiszemeltje. Míg a délután látott Dolores című darab a férfiak vadállati brutalitásáról adott áttételes képet, addig a Hamis szolgáló a férfiak lelki züllöttségéről, lealjasulásáról szól, igaz, ezúttal kacagtató, vígjátéki formában, a végén meg is koronázva a férfiak érdemtelenségét egy váratlan slusszpoénnal. Remek vígjáték, sziporkázó párbeszédekkel, amit a Maria Filotti Színház színészi gárdája emlékezetes játékkal vitt sikerre.

Este kilenc órától a Transilvania Stúdióban Marta Barceló Anya című kamaradarabját mutatták be Diana Văcaru-Lazăr és Cendana Trifan előadásában. A nagyszebeni Radu Stanca Színház produkciójának rendezője Mariana Cămărășan volt.