Megáldották a járműveket a Kanonok soron

Ciucur Losonczi Antonius

Sokan hordanak maguknál Szent Kristóf-érmet, amit az autójuk slusszkulcsa mellé tesznek. Az ábrán egy férfi látható, aki egy botra támaszkodik, miközben egy kisgyermeket visz a vállán, és átgázol a vízen. Ő nem más, mint Szent Kristóf, a zarándokok, az utazók és a gépjárművezetők oltalmazója, a középkori legendák egyik legnépszerűbb alakja, aki a 3. században vértanúságot szenvedett a hitéért. Bár a II. vatikáni zsinat kivette a világegyház történelmileg igazolható nagyjai közül, így a liturgikus naptárból is, azért a tizennégy segítő szent közé soroljuk, akinek a képét napjainkban különösen az autósok és a motorosok hordják magukkal.

A legenda szerint a hatalmas termetű Kristófot az a vágy fűtötte, hogy szolgálatait a leghatalmasabb úrnak ajánlja fel. Először egy király szolgálatába állt, de mert ez félt az ördögtől, otthagyta, és az ördög szolgálatába szegődött. Csakhogy az ördög is félt a kereszt jelétől – így jutott el Kristóf végül Krisztushoz. Ekkor egy remete azt a tanácsot adta neki, hogy ha Krisztussal akar találkozni, keresztelkedjék meg és legyen a felebarátai szolgálatára. Kristóf megfogadta a tanácsot, és úgy döntött, hogy egy híd nélküli folyón fogja átvinni a rászorultakat. Bár erős, izmos férfi volt, mégis egyszer, amikor éppen egy gyermeket cipelt át, úgy érezte, annyira nehéz a terhe, hogy alig tud tovább haladni. Már majdnem elmerült, de végül mégis sikerült átjutnia. A túlparton aztán a gyermek azt mondta neki: ő nem más, mint Krisztus, az emberiség Megváltója, és azért olyan súlyos, mivel a világ bűneit hordozza.

Átvitt értelemben valamennyien Káron ladikján, Noé bárkáján, Kristóf vállán utazunk. Isten a tenyerén hordoz bennünket, valaki tehát visz minket, földi életünk túlsó partján pedig az örök boldogság vár ránk – hangzott el az évek folyamán ilyenkor a gépjárművek és utasaik megáldását megelőzően a székesegyházban.