Nagy lépés a Nagyboldogasszony templom felújítása terén Margittán

Szőke Ferenc

A teljes felújítás első lépéseként leszedték a toronysisak elavult bádoglemezeit, valamint a gömböt és a keresztet. Ekkor derült ki, hogy a sisak faalapja az évek során olyan mértékben elkorhadt, hogy az is cserélésre szorul. Ezzel párhuzamosan a templomtető régi cserepeit leszedték és újakkal cserélték ki. A templomsisak most vörösréz-borítást kapott, mely jóval tartósabb lesz a bádoglemeznél, és esztétikailag is szebben mutat. A gömb és a kereszt szintén vörösrézből készült. A nem várt körülmények egy kicsit elnyújtották a munkálatokat, de végül június 27-én, ünnepi körülmények között, a megáldott templomkereszt a helyére került. Ez a nap így kettős ünnep lett a katolikus közösség számára, mivel ekkor van Szent László király ünnepe is.

Az esemény ünnepi szentmisével kezdődött, melynek főcelebránsa Varga Sándor biharpüspöki plébános, gazdasági igazgató volt, akinek nem kellett bemutatkoznia, hiszen egy rövidebb ideig, 2012-ben káplánként szolgált Margittán, így ismeri és kötődik az itteni közösséghez. Köszöntötte Böcskei László megyés püspököt, mely után kiemelte: ennek a napnak a fő eseménye a kereszt megáldása és toronyra helyezése. „Ezzel a felújítás egy szakasza megvan, melyet a következő időkben folytatni kell, és arra kérem a híveket, imádkozzanak ezért a szándékért. Remélhetőleg ez a felújítás megmozgatja a közösséget, mely lélekben is meg fog újulni” – emelte ki beszédének bevezető részében. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy tulajdonképpen az egész katolikus közösség hozzájárult a felújításhoz, adományokkal, vagy más formában. Ezt követően a templom történetéről beszélt. Mint elhangzott, az első biztos hivatalos feljegyzés a templom létezését 1787-ra datálja. Ezt egy térkép is alátámasztja. A templom az akkori kor igényeinek megfelelően lett építve, és azokat jól ki is szolgálta. Érdekessége pont a toronysisak szoknyás formája, melyet eredeti formájában újítottak fel, mondta az ünnepi szónok, kiemelve: a legfontosabb azonban az, hogy a templom falait a közösség imája tartsa egyben. Az ünnepséget hanganyagban a kórus szolgálata tette szebbé, ünnepélyesebbé.
A házigazda, Tóth Attila-Levente kiemelte, hogy a kereszt megáldása és feltevése az első lépés a mostani felújítás terén, de mindig az első lépés a legnehezebb. Ez érvényes az ember életére és az Istennel való kapcsolatra is. „Nagy öröm és hála van a szívemben, és köszönetet mondok elsősorban az enyéimnek, a püspök atyának, Sándor atyának a buzdító szavakért és a felújítás mozzanatainak áttekintéséért, valamint a segítségért.” A továbbiakban köszönetet mondott a munkálatok kivitelezőjének és a tasnádi Moș családnak a kereszt adományozásáért. Ugyanők építették és támogatták a nagytemplom vasszerkezetét az orgona részére. Köszönetet mondott Tölcsér Jánosnak az asztalosmunkáért és Szima Attilának a villámhárító felszereléséért, mely egy nap múlva már tette is a dolgát a viharos időben. Végszavában mindenkinek köszönetet mondott, aki bármit tett a felújítás, vagy az ünnepi szentmise szebbé tétele érdekében, majd így zárta beszédét: „Ez a templom attól szép, hogy mi itt vagyunk, és együtt dicsőítjük szerető Atyánkat, aki kezében hordoz és végtelenül szeret minket… Fogjuk meg egymás kezét és építsük együtt ne csak a templomot, hanem Isten országát is, aki köztünk és bennünk van.”

A szentmise után megáldották a keresztet, majd az időkapszulába elhelyezték azokat a dolgokat, amelyeket fontosnak tartottak, hogy megtalálja majd a jövő nemzedék, amikor újra megbontják a sisakot: egy levelet, melyet ezen alaklomra írtak, a Margitta és Vidéke havilap egy számát, egy rózsafüzért, egy kokárdát, néhány pénzérmét, valamint fotókat a plébánia életéből. Ezt követően mindenki kivonult a templom elé, ahol felvonták a keresztet és elhelyezték a torony tetején. Az eseményt a kórus szolgálata tette még meghittebbé.