Megtartották a margittai Nagyboldogasszony templom búcsúünnepét

Szőke Ferenc

A sok éves hagyománynak megfelelően az ünnepséget augusztus 15-hez legközelebb eső vasárnapon tartják meg, ami az idei évben augusztus 18-a volt. Mivel a búcsús szentmisére sokkal többen mennek el, mint egy évközi vasárnapira az Árpád-házi Szent Margit templomban (nagytemplom) kerül rá sor, melynek sokkal nagyobb a befogadóképessége. A helyi hívek közül, aki csak teheti, jelen van, de érkeznek búcsús zarándokok a környékbeli és távolabbi településekről, sőt sokan külföldről is hazalátogatnak az ünnepi alkalomra. A templombúcsú ezáltal a távolra szakadt családtagok találkozását is jelenti. Más felekezetűek is számosan vannak jelen, vegyes házasság, jó szomszédság vagy tisztelet nyomán. A környékbeli, sőt távolabbi plébánosok közül is sokan megtisztelik jelenlétükkel az ünnepet. Ezáltal több száz ember vesz részt az ünnepi búcsús szentmisén. A szokásnak megfelelően ezen az ünnepen vendég igehírdető a szentmise főcelebránsa, szónoka. Idén Barta Barnabás, túrterebesi esperes-plébános fogadta el a meghívást a megtisztelő szolgálatra.

„Egy templomnak a búcsúja egy közösség számára mindig ünnep, és nagyon fontos a közösség tagjai számára lelki szempontból is. Különösképpen, ha égi édesanyánkat a Boldogságos Szűz Máriát ünnepelhetjük, köszönthetjük. A mai napon, amikor Szűz Mária mennybevételére emlékezünk, a vigasztalás és a reményerősítés ünnepe is van” – mondta prédikációjának bevezető részében. Kifejtette: a sokszor megfáradt és csüggedő lelkünknek nagy szüksége van a reménysugarakra. Szűz Mária mennybevétele vigasztalást nyújt számunkra, erősíti az örök életbe vetett hitünket. Ez az ünnep megtanít arra, hogy Isten nem a megsemmisülésre, hanem az örök életre teremtett bennünket. Sajnos ez emberek néha nem becsülik felebarátaik életét, sőt saját életüket sem – húzta alá – majd ezekre konkrét példákat sorolt fel: haláltáborok, deportálások, emberek meghurcolása, kínzása, meggyilkolása. Ezt megteszik egymással az emberek, de a Jóisten nem, mert végtelenül szereti az embert és a javát akarja. Az ünnepnek az a mondanivalója, hogy mivel Isten testestül, lelkestül a mennybe vette a Boldogságos Szűz Máriát, szereti az embert, hiszen Mária ember volt. Isten anyja, de ember volt. Kiválasztott ember, olyan, akit a legnagyobb feladatra választott ki az Isten, és ő vállalta. Vállalta, mert volt hite, nem volt kételkedő, sorsát Isten kezébe helyezte. Ezért megkapta jutalmát, halála után a Mennybe vétetett. Ez reményt kell nyújtson az embereknek, hiszen ahogy Mária részesült ebben a dicsőségben úgy mi emberek is részesülhetünk ebben – fogalmazott. Prédikációjának befejező részében a hálaadás fontosságát emelte ki. E téren is példát mutatott nekünk a Boldogságos Szűzanya. Tanuljunk meg hálásoknak lenni, és kérjük a Boldogasszony Anyánkat a közbenjárásra, hogy számunkra is kieszközölje az Isten szeretetét – emelte ki beszédének befejező részében. A kórus énekszolgálatával tette szebbé, felemelőbbé ezt a jeles ünnepet.

A prédikáció után a házigazda, Tóth Attila-Levente plébános mondott köszönetet elsősorban Istennek, hogy elérhettük ezt a közös ünnepet, továbbá a főcelebránsnak, a kórusnak, a kórusvezetőnek, az egyháztanácsnak, a Rózsafüzér Társulásnak, a nőszövetség tagjainak, a ministránsoknak, a Máriás leányoknak, akik a Szűzanya szobrának vitelét vállalták, a paptestvéreknek, akik együtt ünnepeltek a margittai hívekkel, és mindenkinek, aki bármivel hozzájárult a búcsú ünnepélyesebbé, méltóságteljesebbé tételéhez. 

Kijövetel után rendezett sorokban körmenetben haladtak a főutcán a városközpontban lévő Nagyboldogasszony templomig. Elől haladt a keresztvivő, majd a ministránsok a zászlókkal, utánuk a Máriás leányok a fatimai szoborral. Őket a papok, a Baldachin az Oltáriszentséggel és a kórustagok követték. Közben Mária-énekeket énekeltek a kórus irányításával. Ezt kihangosították, így a körmenet minden tagja együtt tudta énekelni velük. A körmenetet rendőri felvezetés biztosította. Az ünnepelt templomban került sor a szentségi áldásra. Az ünnepség a plébánián a meghívottak számára szeretetebéddel ért véget. A hívek pedig otthon látták vendégül közelebbi és távolabbi településekről érkező rokonaikat, barátaikat.