A mártírokra emlékeztek Gyantán

Ciucur Losonczi Antonius

A megemlékező istentiszteleten Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt második levele 5. fejezete 18. verse alapján hirdette az igét Bogdán Szabolcs János püspök. Szószéki beszédében hangsúlyozta: közhelynek számít ugyan, hogy a múlton nem lehet változtatni, mégis meg kell próbálni feldolgozni, a történtekből levonni a tanulságokat és amennyiben lehetséges, erőt meríteni belőle a jelenben. Az okozott sebek pedig akkor gyógyulnak be, ha eljutunk a megbocsátásig és a megbékélésig, mert a mi Istenünk nem a harag istene, hanem a szereteté és a békességé. Ezzel az üzenettel szólít meg bennünket ezen az évfordulón is, melynek különös aktualitását az adja, hogy napjainkban sajnos egyre több helyen válnak intenzívvé és elhúzódóvá a sok emberáldozatot követelő konfliktusok. Ennek oka pedig az, hogy a bűneset óta állandó harcot folytatunk Istennel – bántjuk őt, igazságtalannak tartjuk, örökké elégedetlenek vagyunk és lázadunk ellene, holott Isten mindenkinél jobban szeret minket. Még akkor is, amikor szenvedünk és tragédiák érnek bennünket, a mi üdvösségünkért munkálkodik. Állandóan kezdeményezi, hogy békét kössünk vele, mert az ő logikája másképp működik, mint a miénk, s ez a kegyelem. Ezért küldte egyszülött fiát közénk, aki saját életével és vérével fizette meg a békekötés árát. „A megbékélés lehetősége tehát adott Isten által, Krisztusban, bűnbánattal és alázattal, melyeket ajándékba kapunk az Úrtól” – figyelmeztetett a KREK elöljárója.

A prédikáció után Soós József-Tamás gyantai lelkész köszöntötte a jelenlevőket, szintén kiemelve: az emberi természet velejárója az kell legyen, hogy megbékéljen önmagával és Istennel, illetve békében éljen egy adott kisebb vagy nagyobb közösségben. Ez ugyan nehéz a mai világban, de van rá esély, ha Istenre bízzuk magunkat, mert ő ad nekünk kellő tudást és tehetséget ahhoz, hogy a megbékélés hirdetői és szolgái legyünk – fogalmazott a tiszteletes.

A nyolcvan évvel ezelőtti eseményeket az egyik túlélő, az akkor ötesztendős Boros Zoltán televíziós szerkesztő, a Román Televízió Magyar Adásának korábbi főszerkesztője idézte fel. Mint kifejtette, az augusztus 23-i átállás után a román hegyivadász hadosztály elindult azonnal az új ellenség, vagyis Németország és a szövetségesei, köztük Magyarország ellen. A katonák elértek erre a vidékre is, ahol volt egy hátrahagyott magyar hadtest, mely kétszer-háromszor visszaszorította őket, de amikor megjelentek az oroszok is, visszavonulót fújtak. Az utóhátvédek megálltak Gyantán, megpróbálva lassítani a román–orosz előrenyomulást. Leonard Mociulschi tábornok ezt úgy értelmezte, hogy a falusiak ellenséges magatartást tanúsítanak, ezért elrendelte a lakosság kiirtását, és a település megsemmisítését. Az áldozatok számáról (több forrásból) eltérő adatok jelentek meg – van, ahol 41, 43, de még olyan is, ahol 48.

Felolvasva édesanyja naplójából egy részletet, Boros Zoltán elmondta azt is, hogy az ő családtagjai nem voltak az áldozatok közt. Édesapja, Boros Ferenc helyi lelkipásztor éppen lágerben volt, ezért maradhatott életben. Később pedig, a presbiterek beszámolói alapján, „jelként” jegyzőkönyvszerűen leírta az eseményeket, hitelesen, pontos történelmi és hadtörténeti részletességgel. A parókia porig égett, a család vagyon nélkül maradt, Boros Zoltán pedig úgy menekült meg, hogy a román orvos elbújtatta őt és a testvérét a házában. Évtizedekkel később, már a rendszerváltás után televíziós riporterként a Fekete vasárnap című dokumentumfilmjével állított emléket a vérengzésnek. 

Az idei megemlékezés egyik megrendítő pillanata volt, amikor Soós Nimród egyetemi hallgató felolvasta a mártírok nevét és életkorát. A templomban a Márkus Zoltán nagyvárad-réti kántor-karnagy által vezényelt Váradi Dalnokok férfikórus végzett zenei szolgálatot. Ezt követően koszorúzás zajlott a templom melletti emlékműnél, de ezt megelőzően még Szabó Ödön történész, parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke beszélt arról, hogyan „születik” a bűn. Úgy fogalmazott: a bűn először gondolatban fogan meg, szavakkal folytatódik, cselekedetekben teljesedik ki, és a bocsánatkérés elmulasztásában hághat a tetőfokára.

A megemlékezés kiállításmegnyitóval ért véget. A közeli kultúrházban a Bodoni Zsolt festőművész által szervezett idei élesdi művésztáborban készült festményeket állították ki. Ezeket novemberben egy jótékonysági esten el fogják árverezni, a bevétellel pedig a gyantai református templom renoválását támogatják majd.