Arany Jánosra emlékeztek Nagyszalontán

Balázs Izolda és Szemes Kamilla magyartanárok

Október 22. minden évben, így idén is, a megemlékezésről szól. Az emlékezés pedig szorosan összekapcsolódik az idő múlásával, amelynek számontartásához változatos viszonyítási pontok tartoznak. Az idő múlását olyan személyes ünnepeink mentén is követhetjük, mint a születésnapok, névnapok vagy épp az évfordulók. Minden közösségnek vannak saját ünnepei, amelyekhez kapcsolódnak a közösség tagjai. Nagyszalonta is egy közösség, így rendelkezik saját ünnepekkel, amelyek minden évben arra hívják a tagokat, hogy együtt emlékezzenek meg a jeles eseményről.

Talán először azt gondolhatjuk, hogy október 22-én, amikor Arany János 1882-ben bekövetkezett halálára emlékezünk, a veszteségről kell beszélnünk, de meglátásunk szerint ez a nap sokkal inkább egy lehetőség arra, hogy értékeljük azt a rendkívüli örökséget, amellyel, Arany Jánosnak köszönhetően, Szalonta és lakossága rendelkezik. Városunk abban a különleges helyzetben van, hogy számunkra Arany János nem a múltat jelenti, hanem átszövi a mindennapjainkat. Naponta elhaladunk az iskola mellett, ahol tanult és tanított és amely ma az ő nevét viseli, a templom mellett, ahol megkeresztelték és ahol megalapozta példaértékűen erős hitét, amire élete végéig támaszkodott. Számunkra a Csonkatorony nem egy távoli épület, ahol „rikoltoz a bagoly”, Arany János szobra pedig egy meghatározó pont baráti találkozásokkor, de itt készülnek az első fényképek ballagás, házasságkötés, keresztelő vagy konfirmáció után. Arany a mi nyelvünkön szól: kukorica helyett „Tengeri-hántásról” beszél, de „lyánkáról” is olvashatunk a Családi körben.

Hálásaknak kell lennünk azért, hogy lehetőségünk van egy ilyen kulturális és irodalmi alappal rendelkező közegben tölteni a mindennapjainkat, ugyanakkor feladatunk, hogy vigyázzunk minderre, de leginkább éljük meg mindazt, amit Arany ránk hagyott.

Megélni ezt az örökséget pedig leginkább az olyan programok, rendezvények keretén belül lehet, amelyekbe bevonódnak az iskolánk diákjai is. Az idei tanévben az iskolai szünetek is az emlékezés jegyében teltek el. A tízpercek ideje alatt a XII.A osztály tanulói az Arany Rádióban huszonkét kijelentést olvastak fel Arany Jánosról. A rövid gondolatok mind a koszorús költő utóéletéről szóltak. Olyan különleges felismerések, melyek Arany befogadástörténetéből kevésbé ismertek, vagy még nem egészen elfogadottak. A megemlékezés egyik fontos helyszíne idén is a szoborpark volt, amelynek egyik ékszere az Arany-szobor. Iskolánk diákjai itt is tiszteletüket tették, Nagy Milán és Szilágyi Ádám IX. osztályos diákok egy-egy meghatározó Arany-verset szavaltak, illetve elhangzott egy, a nagy költőnek írt kortárs mű is. Iskolánk részéről a megemlékezés gondolatait e sorok egyik írója, Szemes Kamilla magyartanárnő továbbította. Tiszteletünk jeléül friss virágok is kerültek költőnk szobrához, az Arany János Elméleti Líceum koszorúját Tornai Melinda igazgatónő, Balázs Izolda és Szemes Kamilla magyartanárok, illetve Nagy Milán és Szilágyi Ádám IX. osztályos diákok helyezték el.