Gy. Szabó Béla művészeti hagyatékából nyílt kiállítás a püspöki palotában

Ciucur Losonczi Antonius

A kiállításon láthatók Gy. Szabó Béla különleges metszetkönyvei, a Liber miserorum és a Liber vagabundi, a Divina Commedia, valamint a Jelenések Könyve ciklusok, az erdélyi és magyar közélet tudományos és művészeti kiválóságainak portréi, erdélyi életképei, ezerféleképpen megrajzolt, megfestett tájai itthonról és a nagyvilágból. A tárlat jelentőségét növeli, hogy legutóbb 1973-ban volt kiállítása Gy. Szabónak Váradon – érdekes módon ugyanezen a helyszínen, amikor az államosított, impozáns egyházi épületben még a Körösvidéki Múzeum működött –, illetve a művész utoljára 1977-ben járt a Körös-parti városban, az Ady-kör meghívásának eleget téve.

Az érdeklődőket Lakatos Attila kurátor köszöntötte. Arra hívta fel a figyelmet, hogy hajdan egy magára valamit is adó erdélyi család nem mondhatta magát polgárinak, ha a lakásában nem voltak Gy. Szabó Béla-alkotások. Megjegyezte: sokat gondolkodtak azon, hogy napjainkban mennyire „érezzük őt még köztünk levőnek”, de ő személy szerint megnyugodott, amikor ezen a tárlatnyitón három olyan látogatóval is találkozott, akiknek a tárcáikban metszetek voltak, melyekből akár egy kisebb kamarakiállítást is lehetett volna szervezni.

Böcskei László római katolikus megyés püspök felelevenítette, hogy 1984-ben szembesült legelőször Gyulafehérvári Szabó Béla munkáival, mégpedig a papi szeminárium folyosóján. Amikor bevonultak, meglátták a képeit, amelyek újdonságként hatottak rájuk, hiszen „egyszerű bánáti gyermekek voltunk”.  Igazából tehát nem is nagyon tudták, hogyan közelítsenek a metszetekhez, de aztán hat éven keresztül adódott rá lehetőség, hogy „egy kicsit benézzünk az alkotások mögé”, s felfedezzenek bennük inspiráló dolgokat. Tamás József ny. segédpüspöknek a vernisszázsra küldött levelét idézte a továbbiakban Böcskei László, melyben a főpásztor úgy fogalmazott: nagyra értékeli Gy. Szabó Béla munkásságát, a kiállását, melyet tanúsított az elmúlt rendszerben, s amire a művésznek azon kettős értelmű kijelentése is utal, miszerint „miközben mások fúrtak, mi faragtunk”.

A művész életútjának főbb stációit ismertetve Ferenczy Miklós kolozsvári lelkész, korábbi esperes úgy fogalmazott: Gy. Szabó Béla bejárta és „meghódította” a világot – nemcsak úgy, hogy lerajzolta, fába véste a tájat és a benne élő embert, hanem úgy is, hogy egyre sűrűsödő kiállításaival a látogató közönséget is elragadta. Mindenütt, amerre járt, ott hagyott valamit magából – egy darab művészetet –, mert az ő művészete nem ismert határokat. Életműve világrészeket hódított meg. A szépet, a tisztát, az emberséget, a jóságot, az alázatot mindenütt felfedezték és megtalálták alkotásaiban a művészetet kedvelők: Mexikótól Kínáig, Calítól Helsinkiig, Nagykárolytól Bukarestig, Kézdivásárhelytől Budapestig.

Életművéből pedig felépíthető az a világ, amelyet bebarangolt. Több mint egy fél évszázaddal ezelőtt kezdte ezt a munkát, a vágya mindig az volt, hogy az idő megőrizzen valamit abból, amit csinált, és ennek a feladatnak messzemenően eleget tett. Emberi életünk mozzanatai, az erdélyi és távoli világ szépségei tárulnak elénk rajzain (számuk közel 14.000), pasztelljein (közel 2000), olajképein (mintegy 150) és természetesen fametszetein (összesen 1500). „Tiszta környezetben dolgozni, egy kicsit embertársainkra is gondolni – hiszen nekik szánjuk munkáinkat –, ez lenne a művész igazi boldogsága” – vallotta a fametszés koronázatlan erdélyi királya, aki életét áldozta a művészetért. Számára a szemmel nem látható, emberi szívvel meg nem gondolható örök tökéletes boldogság 1985. november 30-án adatott meg, mikor nyolcvanéves korában elhunyt Kolozsvárt, és azóta is a Házsongárdi temetőben nyugszik. „Nekünk pedig az az öröm adatott meg, hogy látván lássunk. Látni a lényeget, ami az élet titka” – fogalmazott a lelkész, aki a továbbiakban azt kérte: azok, akik Kolozsváron járnak, ne feledkezzenek meg arról, hogy a belvárosban, a Bolyai utca 7. szám alatt található az a bérház, ahol Gy. Szabó Béla életének utolsó korszakában élt és alkotott. A Ferenczy család meghagyta a műtermét, illetve a szobákat a munkái díszítik. Előzetes egyeztetés alapján fogadják az érdeklődőket, akik megtapasztalhatják, hogy ez a világhírű művész milyen puritán egyszerűségben élt és alkotott, ami annak volt betudható, hogy reformátusként a tanulmányait a gyulafehérvári római katolikus gimnáziumban kezdte.

Az időszakos tárlat 2025. április 5-ig látogatható a püspöki palotában.