Nagy sikerű koncertet adott Váradon Andrea Bocelli

Pap István

Egy komoly, egy könnyű – így lehet jellemezni a világhírű tenorénekes, Andrea Bocelli vasárnap esti nagyváradi koncertjét, melynek első felében operaáriák hangzottak el, a második részben pedig canzonék és könnyűzenei kompozíciók kaptak helyet. A Nagyvárad Aréna teljesen megtelt, alig volt pár üres szék az egész csarnokban, és aki eljött, nem is bánta meg az anyagi befektetést. Az este nyolc órai kezdéssel meghirdetett hangversenyt a színpad mögötti kivetítőn látható videóval vezették fel, melyben röviden bemutatták Andrea Bocelli operaénekesi karrierjét, majd színpadra lépett maga a tenorénekes, hogy mindjárt elénekeljen egy operavilágslágert, Az asszony ingatag című áriát Giuseppe Verdi Rigolettójából. A második megszólaltatott ária szintén Verditől való: A trubadúr című operából Manrico áriáját adta elő a harmadik felvonásból (Di quella pira) csodálatosan zengő tenorhangján. Majd színpadra lépett az est első vendége, Cristina Pasaroiu szopránénekesnő, aki Lehár Ferenc Giuditta című zenés komédiájából adta elő az Olyan forró ajkamról a csók című dalt. A továbbiakban Umberto Giordano André Chenier című operájából hangzott el egy tenorária (Si fui soldato) és egy duett (Vicino a te). Majd újabb vendég, Rusanda Panfili hegedűművésznő jött fel a színpadra, hogy eljátssza a virtuóz Monti csárdást. A hangszeres muzsika után Andrea Bocelli és Cristina Pasaroiu énekelték el Rodolfo és Mimi kettősét (O soave fanciulla / Ó te gyönyörű lányka) Giacomo Puccini Bohéméletéből, az első rész zárásaként pedig a Brindisi című duettet Giuseppe Verdi Traviatájából.

A második részben ismét egy videós felvezetés után három canzonét énekelt Andrea Bocelli: C. A. Bixio Mamma című dalát, Luigi Denza Funiculi funicula című slágerét és Enrico Cannio O surdato ’nnamurato című énekét. Majd egy zenei stílusváltással újra Rusanda Panfili állt a hallgatóság elé, hogy eljátssza filharmonikus zenekarunkkal A Karib-tenger kalózai című film fő témáját, Hans Zimmer kompozícióját. Ez a zenei betét kis pihenőt nyújtott Andrea Bocellinek, aki ezt követően Joaquin Rodrigo En Aranhuez con tu amor című dalát és Agustín Lara Granadáját tolmácsolta. Ezután újabb vendég, Eliza G énekesnő következett, aki David Guetta Titanium című dalát énekelte el, hogy aztán Bocellivel duóban előadják Gatto Panceri Vivo per lei című könnyűzenei románcát. 

A hivatalos program záródala Francesco Sartori Canto della Terra-ja (A Föld dala) volt, melyet szintén ők ketten énekeltek. Az est második részében több dal alatt táncosok is közreműködtek, Angelica Gismondo és Francesco Costa az elhangzó zeneművek hangulatát idéző táncokat lejtettek, hol szólóban, hol párban. A hivatalos záródal utáni hatalmas ováció és taps persze megtette hatását: Andrea Bocellit a színpad széléhez kísérték, de nem ment le, hanem visszatért és elénekelte az O sole miot. A közönség érezte, hogy itt még mindig nincs vége és újabb hatalmas üdvrivalgással és tapsorkánnal követelte az újabb ráadást. A már szemmel láthatólag egyre fáradtabb Bocelli Cristina Pasaroiuval közösen elénekelte azt a Francesco Sartori komponálta dalt, amely meghozta számára a világhírt: a Time to Say Goodbye-t. A hallgatóság felállva tapsolta és ünnepelte az előadókat, ezt a nagy szeretetet érzékelte Andrea Bocelli, aki erőt véve magán, fáradtságát legyűrve még egy utolsó ráadást adott, a Nessun dormát énekelte Giacomo Puccini Turandotjából. Ebben az áriában az egyik rézfúvós nagyot hibázott, de ezt leszámítva filharmonikus zenekarunk és a kórus is igen szépen teljesített Marcello Rota karmester irányítása alatt. 

Bocelli ámulatba ejtette a váradi közönséget csodálatos hangjával, és meghívott vendégei is méltó zenésztársai voltak ezen az esten. Kifogásolnivaló alig akadt ezen a koncerten, bár nekem nem tetszett, hogy most sem mentesültünk a giccstől – a háttérkivetítőn olykor hulló sárga falevelek, vízesések, lenyugvó nap a tengeren, lángcsóvák voltak láthatók –, pedig Andrea Bocellinek olyan hangja van, ami képes önmagában elvarázsolni a nagyérdeműt, és nem igényel effajta vizuális támogatást. De persze ez nem vont le semmit a világhírű tenor teljesítményéből. A hangosítás is jó volt, most lehetett igazán átérezni, mennyivel jobban szól a zene zárt térben, ahol a hangmérnökök tudják kontrollálni a hangokat, mint kint a szabadban, például a Szent László téren, ahol a Sounds of Oradea nagy koncertjeit szokták tartani.